Állásinterjú tippek és trükkök

Ahogy önéletrajzra és motivációs levélre nincs jól bevált recept, úgy nincs állásinterjúra sem. Minden állás, minden helyzet más és más – még ha a munkakörök közel azonosak is. Ennek ellenére azonban van néhány alapszabály, aminek betartásával nem lőhetünk mellé, és máris jobb esélyekkel indulunk.

 A 0. pillanat

Mindkét féltől elvárható a pontos érkezés. Az interjúztató késés esetén üzen egy kollégával, vagy személyesen kér egy kis türelmet. A jelentkező nem teheti meg, hogy késik. Azonban túl hamar sem szabad érkezni, mert ezzel a jelölt azt sugallja, hogy mindennél jobban vágyik az állásra.

Az első benyomás meghatározó. Ezt pedig nagyban meghatározza a jelentkező kinézete és viselkedése. Állásinterjún elvárt, hogy ne utcai ruhában jelenjünk meg. Nem is szükséges szorosra húzott nyakkendőben és a már-már feszülő érettségi öltönyben/kosztümben feszengeni. Azonban illik megtisztelni a munkáltatót, az interjúztatót azzal, hogy legalább egy inget felvesz a jelentkező, és tiszta cipőben jelenik meg az interjún.

Emellett fontos az is, hogy egyedül érkezzünk a beszélgetésre. Nem baj, ha valaki elhoz a helyszínig, azonban a hozzátartozó, barát az épületbe már ne kísérjen be. Ezzel a jelentkező azt sugallja, hogy nincs kellő önállósága. Felvetődik a kérdés, hogy később hogyan fog helytállni idegen környezetben, ha egy interjúra sem mer egyedül jönni.

A beszélgetésre érkezve a napszaknak megfelelően, magázódva kell köszönni. Az interjú során is tartani kell a magázó formát. Természetesen, ha az interjúztató felajánlja a tegeződést, fogadhatjuk. A jelentkező azonban ezt nem kezdeményezheti.

Felkészülés

Az első és legfontosabb, hogy a jelentkező tudja, hogy mégis milyen állásinterjúra érkezett. Nem elvárás, hogy mindent magától kiderítsen előre. Hiszen részben azért is van az állásinterjú – azon túl, hogy az esetlegesen majdani munkáltató megismerje a jelentkezőt személyesen –, hogy a munkavállaló-jelölt is pontosabb képet kapjon a betölteni kívánt pozícióról. Azonban egy előzetes tájékozódás mindenképpen szükséges a megcélzott munkakört illetően, hogy a jelentkező ne fogalmatlanul, kínos csendben üljön, mikor megérkezik a „Miért jelentkezett erre az állásra?” kérdés.

Érdemes a cégnek a különböző közösségi oldalaikon is utánanézni, valamint a saját weboldalukon. Itt is sokat lehet informálódni a vállalat értékeiről, érdeklődési köréről és a munkaterületekről.

A felkészülést mutatja, hogy a jelölt érdeklődő. Ezt támasztja alá, hogy készül legalább három kérdéssel a fizetésen túl. Egy pályakezdőt sok minden foglalkoztathat: ilyen a munkaidő, a munkavégzés pontos helye, hogy kell-e külső terepre menni, van-e home office, milyen cafeteria-rendszer van, illetve, hogy milyen céges hagyományok vannak – csak üzleti utak és konferenciák vagy céges kirándulások, karácsonyi buli is van. Érdemes azt is kideríteni, mennyi a próbaidő, illetve, hogy lesz-e, aki a gyakornokot betanítja, segíti az első időkben. A kérdések feltevésénél ügyelni kell az udvarias hangvétel megtartására, és nem lehetünk tolakodók túl sok kérdéssel – főleg ömlesztve.

Az irányunkba intézett kérdéseknél is érdemes mértékletességet tartani. Csak arra válaszoljunk, amit kérdeznek. Fontos a lényegre törő fogalmazás. A kérdések itt nem csak a személyre vonatkozhatnak. Készülni kell a szakmából is, mert az interjúztató kíváncsi lehet, hogy a jelentkező miket tanult az egyetemen, van-e egy átfogó képe a szakmáról.

Előfordulhat, hogy felénk intézik a „Mennyi lenne az annyi?” kérdést, erre is érdemes felkészülni. Itt pedig ismét fontos a felkészülés: a munkakörrel kapcsolatos kutatómunka során érdemes kitérni arra is, hogy a munkatapasztalatunkkal mekkora bérre számíthatunk. Ennek tudatában pedig ésszerű határok között magabiztosan lehet felelni a kérdésre. Ezzel egyrészt kivédjük, hogy aránytalanul kis bérért akarjanak foglalkoztatni. Másrészt pedig látszik a tájékozottság, és az, hogy nem a pénz dominál.

Testbeszéd

Mondandónkon túl is kommunikálunk. Erre jó – vagy éppen nem jó – eszköz a testbeszéd. Könnyen elárulhatjuk magunkat, hogy idegesek vagyunk: a körömpattogtatás, az ujjak morzsolása, lábbal dobolás mind arra enged következtetni, hogy feszültek vagyunk. Ez egy fokig természetes is, hiszen, ha a jelentkezőnek fontos az állás, jól akar teljesíteni, szeretné a munkát. Azonban a túlzásba vitt izgulás negatívan hathat: bizonytalanságot, rossz stressztűrő-képességet sugall.

Az óra és a telefon nézegetése is rossz fényt vet ránk. Ezzel a jelölt azt mutatja, hogy unja magát, nem érdekli a beszélgetés. Így tehát próbáljuk kerülni az órára pillantást, a telefont pedig tegyük el jó mélyen, lenémítva a táskába.

Magabiztosságot sugall az érdeklődő tekintet, és a beszélgető partnerrel tartott szemkontaktus. Nem szabad az interjúztató tekintetét kerülni.

Alázat

Manapság gyakran érkezik panasz, hogy a pályakezdők nem elég alázatosak, elkötelezettek. Azt várják, hogy a sült galamb a szájukba repüljön. Ez pedig nincs így, az eredményekért keményen küzdeni kell. Már az állásinterjún is mutatni kell, hogy a jelentkező elkötelezett a szakma és a betölteni kívánt pozíció iránt.

Hatásos búcsú

Az interjú nem ér véget azzal, hogy a munkáltató részéről jelenlévő megköszöni a részvételünket. Ilyenkor illik megköszönni a lehetőséget. Illetve érdemes érdeklődni, hogy mikorra várható eredmény, ha ez már nem derült ki korábban a beszélgetés során.