Gólya nézőpont – Interjú Bálint Lillával

„Szerintem az a lényeg, hogyha az ember egyetemre jön, átállítsa a gondolkodását és a hozzáállását.”

Ezt tartja az egyetemkezdés legfontosabb lépésének Bálint Lilla elsőéves matematikus hallgató. Lilla részt vett a gólyatáborban, a regisztrációs héten és a sportnapon is. Most a 2. hét végén mosolygósan és lelkesen ül velem szemben a Kármán Klubban, miközben az első benyomásairól kérdezem az egyetemi élettel kapcsolatban.

Miért esett a választásod erre az egyetemre és szakra? Gondolkodtál-e másban?

Más egyetemen és szakon is gondolkodtam. 8. óta nagyon szerettem a matekot és azóta reál irányban szerettem volna továbbtanulni. A mérnöki pálya viszont nem érdekelt annyira, ezért azokat a szakokat, nagyjából az elején kizártam. Aztán egyszer beszélgettem egy fiatal nővel, aki biztosítási matematikával foglalkozik. Szimpatikus fiatal hölgy volt és elmesélte, hogy nagyon érdekli a terület, sokat dolgozik és van két gyereke is. Összeegyeztette a munkát a családdal. A gyereknevelést rugalmasan tudta kezelni a munka mellett. Tudtam, hogy ehhez a munkához a matek alapszak alkalmas. Utána olvastam, hogy ezzel az alapszakkal sok érdekes dolgot lehet tanulni, majd utána különböző MSc-ket lehet választani, mint a biztosítási matematika vagy az analitika. Az is szerepet játszott a döntésemben, hogy választhatok az alapszak után akár meteorológusi vagy tanári pályát is és gazdasági iránnyal is el lehet helyezkedni, tehát rendkívül sok felé mehetek majd az alapképzés után, sok felé orientálódhatok. A sok lehetőség volt az első ok, ami miatt ezt választottam, a második, hogy nem akartam mérnök lenni. Most még pontosan nem tudom, milyen szakirányban szeretnék továbbtanulni, vagy mivel szeretnék foglalkozni, de remélem, ez majd a 3 év alatt eldől. Illetve érdekelt még az Nemzeti Közszolgálati Egyetemen a bűnügyi nyomozói szak. Végül elvetettem, hogy hivatásként ezt csináljam (talán nem olyan izgalmas, mint a filmekben), illetve megjelöltem, a BME-n a logisztikai mérnököt is. A BME-t azért választottam, mert azt hallottam, itt gyakorlatiasabb a képzés és nem szerettem volna elméleti matematikus lenni. Sokat számított, hogy ez egy műszaki egyetem és közel áll a természettudományokhoz.

Ha jól tudom, voltál mind a Gólyatáborban és a regisztrációs héten is. Milyennek élted meg ezeket?

Olyan szempontból nagyon jó volt a gólyatábor, hogy egy kis kar vagyunk, gólyák is mindössze kb. 40-en voltunk, így nagyon jól meg tudtuk ismerni egymást. A felsőbb évesek és a szervezők nagyon segítőkészek voltak, sok hasznos információt kaptunk az évkezdésről, az egyetemről és kicsit csökkentették a bizonytalanságot bennünk. A gólyatáborban tudtam meg, hogy lesz regisztrációs hét, találkoztuk a dékánnal is, ami személyesebb élményt nyújtott, mint egy általa tartott, a kart ismertető előadás vagy az évnyitó. Nagyon jó volt, hogy kisebb csapatokba voltunk osztva, így azt a pár embert jobban megismertem. Habár kevésnek találtam a szabadidőt, egy biztos kiindulópontot kaptunk a gólyatábor által az egyetemi éveink kezdetéhez. Már a regisztrációs hétre sem úgy mentem, hogy nem ismertem senkit, pláne nem az első óráimra, ahova már igazi kis közösségként ültünk be az évfolyamtársaimmal.

A regisztrációs hét számomra talán még hasznosabb volt. Délelőtt érdekes programok voltak, amelyeken megismerhettük az egyetemet, kicsit beleszokhattunk az itteni életbe. A közös tárgyfelvétel, egyetemi körséta, a szakkollégiumok, a körök bemutatkozása, a különböző fakultatív programok, mind közelebb hozták hozzánk a helyet és annak közösségét. Nagyon jól meg lehetett ismerni az egyetemet és más karokról is embereket, túl a TTK-n. Tényleg viszonylag összeszokott társaságként indultunk neki a regisztrációs hétnek, és még jobban összekovácsolódtunk. A gólyahajó pedig tökéletes alkalom volt az egyetemi éveim első nagy bulijának.

Nem jelentkeztél kollégiumba. Mit gondolsz, miben jelent ez számodra előnyt vagy épp hátrányt?

Valamilyen szinten biztosan “elvág” a közösségi élettől, hiszen a TTK-n, ahogy eddig látom, a legtöbb dolog a Kármán Klubból indul ki: a közös bulizások és tanulások is. Viszont úgy gondolom, jó is egy szempontból. Szerintem, ha az ember kollégista, állandóan benne van egy adott közösségben, ami nagyon el tudja vinni az embert. Úgy gondolom, szükség van arra is, hogy néha egyedül legyünk és átgondoljuk a dolgainkat. Tehát ebből a szempontból nem tudom mennyire jó kollégistának lenni, viszont az is látszik, mennyire jó közösségek alakulnak ki egy kollégiumban. Az itt szerezett barátságok akár az egyetem után is megmaradnak, ha így nézzük, lehet sajnálni, ha valaki nem kolis. Mindig lehet találni valakit, aki tud segíteni, vagy akivel lehet beszélgetni. Tegnap is például moziban voltak a srácok, előtte közösen írták a házit. Összességében van negatív és pozitív oldala is.

Első hét után miben különbözik az elképzelt egyetemi életed a valóságtól?

Vannak különbségek. Természetesen úgy jöttem én is egyetemre, hogy tudtam, nagyon más lesz, mint eddig volt. Az első nap viszont engem is sokkolt a tanulnivalók mennyisége, meg az egész „egyetemista” érzés. Pont az első napomon volt a két legnehezebb tárgyamból előadás. Abszolút nem olyan, mint a gimnáziumban, hogy beszélgettünk, kinek milyen volt a nyara, hanem bemutatkoztak a professzorok és aztán kezdtünk is tanulni. Persze nem meglepő, hiszen éppen ezért jöttünk egyetemre, viszont sokkolt a nagy mennyiség és a gyors tempó. Nehéz volt az elején elkapni a ritmust. Én is elgondolkodtam, jó döntés volt-e ezt a szakot választanom, bár szerintem ez mindenkiben felmerül az elején.  Szerintem az a lényeg, hogyha az ember egyetemre jön, átállítsa a gondolkodását és a hozzáállását: ami itt elhangzik órán, szerintem, nem fogjunk sem mind megérteni, sem megtanulni. Az a fontos, hogy megtanuljuk szelektálni valamilyen szinten a dolgokat: mi az, ami a vizsgán kell, mire lesz szükség esetleg a munka területén, mi az, ami szakirányunkhoz fontos, vagy éppen mit kell csupán egy jobb jegy erejéig, a vizsga végéig észben tartani. Illetve az is rendkívül lényeges, hogy megszokjuk: nem elég, hogy beülünk előadásra, otthon is sokat kell tanulnunk. Gimnázium után ez a legnagyobb váltás: itt jó esetben úgy megyünk haza, hogy az anyag csupán felét nem értjük, nem fogunk mindent megérteni órán. 

Az első nap volt a legnehezebb, sokkolt, lefárasztott és elgondolkodtam mit keresek én itt. Aztán fokozatosan minden jobb lett, egyre kevésbé bizonytalanodtam el. Tényleg úgy voltam vele, hogy hozzászoktam, felvettem a tempót, beosztottam az időm. Illetve az is sokat segít nekünk itt a TTK-n, hogy kevesen vagyunk, nagyon sok segítséget kapunk a mentorainktól és oktatóinktól, sok idő jut a személyes konzultációkra. A közösség húzóerejével lehet elvégezni az ilyen nehezebb szakokat, és ez itt teljesen adott, amiért nagyon hálás vagyok.

Említetted is, hogy nehéz az egyetem. Hogy látod, mennyire lesz időd a tanulás mellett szabadidős tevékenységekre?

Amikor azon gondolkoztam, hol tanuljak tovább, elsősorban nem az jutott eszembe, hogy majd becsatlakozok valamilyen szakkollégiumba vagy szabadidős tevékenység alapján választok. Viszont itt annyi lehetőség van és annyira reklámozták a szakkollégiumokat, egyetemi köröket, hogy mindenképpen szeretnék majd csatlakozni, viszont először ki szeretném ismerni, mennyi minden fér bele az időmbe a suli mellett. A tanulás az első. Maximum egy-vagy két körbe szeretnék jelentkezni. A Hallgatói Sport Körbe már jelentkeztem is. Ezen kívül szeretek olvasni, zongorázni, ezekre szeretnék időt szánni az egyetem alatt is. A csodás könyvtárat is gyakran fogom majd látogatni. Majd az első félév után meglátom, mennyire vagyok leterhelve és melyik közösségbe csatlakoznék szívesen. Addigra a többieket és a köröket is jobban megismerem.

Említetted, hogy szeretsz sportolni és voltál is sportnapon. Amikor idejöttem, engem is meglepett, itt mennyi minden van. Vettél fel testnevelést, vagy tervezed látogatni a Sportközpontot?

A sportlehetőségeken nagyon meglepődtem. Gimnáziumban volt egy kis sporttermünk és végig fociztunk. Itt elbűvölt a számtalan sportolási lehetőség, amit testnevelés óraként is fel lehet venni vagy kedvezményesen látogatni. Sajnos az órarendbe nem tudtam beilleszteni most tesit, de gondolkodom egy B típusú bérleten. Sportnapon is voltam squasholni, teniszezni és lézerharcolni. Viszont itt számtalan más dolog is érdekel, mint a korcsolya, vagy a falmászás, ami különlegesnek számít. A sportkörbe is azért jelentkeztem, mert szerintem a közös sportolás kikapcsolja az agyunkat és segít kicsit elszakadni a tanulástól, mindemellett közösségi tevékenység is.

Azon is meglepődtem, hogy a Műegyetemek van színháza és biztos vagyok benne, többször el is fogok oda látogatni. Nagyon családias dolognak tűnik, és különösen tetszik, hogy egy műszaki egyetemen ügyelnek arra, ne csak a reál és szakmai dolgokkal találkozzanak a hallgatók, hanem az irodalom és a művészet is közel álljon hozzájuk. Engem érdekel még az MKK is, ahova lehet, szintén ellátogatok. Tényleg fantasztikusnak tartom, hogy itt minden is van. Kinyílt a világ a műegyetemi éveim kezdetével.