“Onnantól megváltoztak a prioritàsok és a zene lett a legfontosabb az életemben…”- interjú Kovács Krisztiánnal a Fish! zenekar frontemberével

A Fish! zenekar legutóbb a BME Egyetemi Napokon járt az egyetemünkön, és bizony megtelt a rendezvénysátor alaposan a koncertjük alatt. Kovács Krisztiánnal, a zenekar frontemberével beszélgettünk tervekről és élményekről.

Olvastam egy régebbi interjúdban, hogy gyerekkorodban NB 1-es focista voltál. Mikor és miért kezdtél el a zenével foglalkozni?  

Egy próbameccsre kaptam meghívást, az akkori U17-es keretbe, de pont aznap valaki a suliban a kezembe nyomta a Metallica ‘Master Of Puppets’ lemezét. Hazaérve azonnal beraktam, hogy készülődés közben belehallgatok….aztán annyira belehallgattam, hogy jól elkéstem a meccsről. Onnantól megváltoztak a prioritások, és a zene lett a legfontosabb az életemben, bár az aktív zenélés később indult.

Több, mint 20 éve alakultatok meg. Hogyan állt össze a zenekar és kezdtetek el együtt játszani? 

Voltak előzmények, és bár a Fish! közvetlen elődje már egy nagyjából stabil csapat volt, de történtek tagcserék, és az első magyar nyelvű lemezig zenében is jellemző volt az összevisszaság. A 2009-es ‘Csinálj egy lemezt’ óta beszélhetünk a modernkori, ma ismert Fish!-ről, ami már egy valóban zenekarként működő, tudatosabb történet.

Hogyan változtatok Ti és vele a zenétek az alakulás óta? 

Ahogy idősödünk, zeneileg is egyszerűbbek a dolgaink. A ‘kevesebb néha több’ elve nálunk inkább a ‘kevesebb mindig több’ lett. Nem görcsölünk, az energiára és az ösztönös megoldásokra hagyatkozunk, a legtöbb zenekarral ellentétben viszont azt veszem észre, hogy a nyugodtabb tempók helyett egyre gyorsabbak és keményebben vagyunk, ami nekem nagyon bejön. Nincs biztonságos játék, ami jön, az jön, ez igaz a szövegekre is. Nem akarunk már bizonyítani, tesszük, ami jól esik és örülünk, hogy ez átmegy.

Tavasszal jelent meg a Pozitív nevet viselő albumotok, amely nem hiába kapta a címét. Mesélj róla kicsit kérlek! Milyen volt a karantén alatt dolgozni? 

A ‘nagy’ lezárás azt eredményezte, hogy a lemezanyagot nagyjából készre írtam otthon, hiszen próbálni sem tudtunk. Így viszont minden készen állt, a lazítás után azonnal fel tudtuk venni az egészet. Ez a módszer elég hatékony volt, nem annyira szeretünk próbálni.

Szemtanúja voltam, hogy milyen sokan voltak az Egyetemi Napokon is a koncerteteken. Mit gondolsz, melyik korosztályt tudjátok a leginkább megérinteni? 

Eléggé kilógtunk a képből, hiszen mi voltunk az egyetlen gitárzenekar az egész heti programban, a szervezők elmondása szerint a Fish! működik a legjobban a tágabban vett rock/metal színtérről itt. Talán a szövegek miatt is lehetünk fogyaszthatóbbak, illetve a poppunkrock alapok azért könnyen befogadhatóak. Az energiánk meg koncertre termett, szóval reméltük a jó bulit, de valóban meglepő volt, hogy a sátoron túl is heringben nyomultak az emberek. Egy ilyen egyetemi fesztivál remek lehetőség arra, hogy egy fiatalabb közönséget is megszólítsunk, de alapvetően 24-30 év közé lőném be a legtöbb Fish!-re járó vagy hallgató arcot.

Van-e olyan koncert/koncertek, amelyekről különleges emléket őriztek? 

Sok ilyen van szerencsére, nincs olyan, hogy A legjobb, A legemlékezetesebb és remélem, még lesz jó pár alkalom, ami után ezt majd pár év múlva megint megkérdezheted.

Hol az a hely, ahol a jövőben szívesen fellépnétek, vagy visszatérnétek? 

Mondjuk a BME Egyetemi Napok? Hirtelen ez jutott eszembe.

Van valami rituálé a fellépéseitek előtt? 

Igen, igyekszünk időben odaérni a helyszínre.

Mire számítotok a jövőben, vannak készülőben dalaitok? 

Olyannyira vannak, hogy valószínűleg nem is kell sokat várni a következő lemezre…januárban felvesszük a fonalat és megnézzük, hol tart éppen ez a covid-mizéria, illetve ehhez képest hogyan tudunk tervezni a felvételekkel és a koncertekkel.

Mivel foglalkoznál, ha nem zenélnél? 

Alighanem zenekari menedzser lennék vagy valamilyen műsorvezető talán, utóbbival foglalkoztam is jó pár évig, de örülök, hogy a zenélés működik. 

Mit csinálsz, mivel töltöd a szabadidőd a koncertek, turnék, zeneszerzés mellett?

Barátokkal kocsmázás, óriási megfejtések, bringázás minden mennyiségben, illetve párnapos mini elutazások, ha belefér. Nevezzük magánéletnek.