Vannak azok a napok
Publicisztika
Vannak azok a napok, amikor már előző nap este mindent pontosan eltervezünk: időben fogunk kelni, reggeli piac vagy bevásárlás, ebédfőzés. Tervezzük, hogy végre elvisszük a szelektív hulladékot, hiszen napok vagy akár hetek óta halogatjuk. Könnyítünk a szennyeskosár tartalmán, kimossuk végre a borfoltot a fehér szőnyegből. Elmegyünk futni is, hiszen már tavaly Karácsony óta tervezzük. Kipróbáljuk azt az új receptet, amit a szomszéd ajánlott: cukor, liszt, tojás és íz mentes, de rendkívül egészséges, ha a mozgás már nem is jön össze, elmondhassuk: „Figyelünk az egészséges, kiegyensúlyozott étkezésre.”
Vannak azok a napok, amikor mindent is teljesíteni akarunk. Előző este forgolódunk az ágyban, tervezgetünk, mi minden fog beleférni. „Még Maszatot is el kell vinni kutyaiskolába! Bár ezt már 3 éve tervezem, de jobb később, mint soha. Hátha ezután nem fogja kiásni a virágokat, vagy nem az összeset. Marikától is el kell hozni azt a tepsit, legalább most már tudok sütni.” Aztán valahogy végre elalszunk.
Vannak azok a napok, amikor nem azért csörög az ébresztő, mert munkába kell menni, nem vár a barát az edzőteremben, nem vállalt senki reggeli műszakot, nem kell reggelit csinálni, mire mindenki más felkel. Tehát ezeken a napokon igazán belefér még öt perc. Általában ez sosem öt perc, így mikor két órával később kinyílik a szem, az előző esti tervekbe máris hiba csúszott. Az ember hajlamos hisztissé válni, hát még, ha netán esik is kint, hogy a futásnak biztosan lőjenek. Ekkor két verzió lehetséges: a lelkes alany mit sem törődve a sikertelen kezdéssel, kipattan az ágyból és folytatja a napot a terv szerint, a futást jógával, a piacot a közelebbi kisbolttal pótolja. A másik (jóval valószínűbb esetben) a motivációt vesztett egyed kikel az ágyból, ahova reggelivel és kv-val tér vissza, bekapcsolja a tv-t és marad is ágyban délig. Az ebédfőzésből természetesen nem lesz semmi, pizzát rendel. Az élvezetmentes sütemény helyett kibont egy csomagot a kedvenc édességéből, amelynek a cukortartalma elolvasása után jóízűen elfogyasztja azt. Folytatja a tévézést, újságot olvas, természetesen még délután is pizsamában van. Eszébe sincs mosni, a szelektívet majd elviszi máskor. A mozgásról lemond, majd holnap fut a busz után. Sétálni elmegy, vagy nem, motiváció függő. Maszat nevelését sem ezen a napon kezdi el, legyint az új szakadt lábtörlője láttán. Nem hozza vissza a szomszédtól a kedvenc tepsijét, hiszen tudja, úgy sem fog sütni, ha mégis, van másik. Bár nem valószínű, a táblás csokoládé egyszerűbb, ha ét, akkor még „diétás” is.
Tehát vannak azok a napok, amikor nem ül a vállunkon a kisördög, nem hajt valami „muszáj”. Vannak azok a napok, amikor az előre gondosan megtervezett programunk helyett nyugodtan csinálhatunk semmit. Vannak ezek a napok és maradnak is.