Játék szavakkal/érzelmekkel

Publicisztika 2022.02.09. frissítve Kovács Zsófia

Nekem férfi még soha nem mondta: Szeretlek. Ezt most gondolom, vegyem bóknak. Hiszen mennyivel jobb, ha nem mondják, mintha nem érzik, igaz? De ha nem mondják, valószínűleg nem is érzik.

Hiányzik a szó az életemből? Hiányzik. Kinek ne hiányozna? Csakhogy nem tudok ellene tenni. Beállhatok esténként a tükör elé, nézve vajon a kis melleim, vagy éppenséggel a már kissé túl formás fenekem az oka. Sőt mondogathatom magamban: Szeretlek, szeretlek, szeretlek, de egyrészt ettől ez még nem lesz igaz, másrészt nem magamtól akarom hallani. Amiatt senkire nem haragudhatunk, ha nem érez, viszont ha megjátssza, hogy igen, akkor már felkaphatjuk a vizet. Szerelmet hazudni lehetetlen, tartják a nagy okosok, ám kár hinni a régi tündérmesékben. Inkább fújjuk le a port a szótárakról, és lássuk be, ma már nem a fajfenntartás okán kapjuk, hogy Gyönyörű vagy drágám, csak a feleségem még szebb.”!

Nálam beleszeretni valakibe hosszú folyamat. Kinél nem? Ráadásul minél idősebb vagyok, annál hosszabb. Ha így folytatom, akár férjhez mehetek érdekből is. Hátha életem végére megszeretem. Legyünk optimisták! Élete végére.

Szokták mondani, aki keres, az talál. De azt is, hogy a szerelmet nem szabad keresni. Na most melyik? Ideillő lehet még a „Vak tyúk is talál szemet.”, vagy a „Nem kell félni, mert a kutatások szerint, csak néhány millióval van több nő, mint férfi, tehát kicsi rá az esély, hogy pont benne legyél abban a néhány millióban.”

Az ember egy-egy sikertelen “kapcsolat” után mindig próbál változtatni. Először természetesen azokon, amiket hibaként a korábbi partnerek felhoztak. Nálam ez: „Túl idős vagy.” illetve „Túl fiatal.” Egyszer rá, legutóbb meg leszoktam a ránctalanítókról. Más érvük nem volt. Tehát akár gondolhatnám, hogy velem minden rendben, csak zavarta őket, az évezredeket áthidaló korkülönbség (megsúgom nincs apakomplexusom, és az amerikai törvények szerint sem csuktak volna le, ha a fiatalabbal randizom, tehát ki lehet számolni), ám valami hiba mégis kell legyen, mivel elvileg a kora miatt nem dobnak ki senkit. Kétszer meg biztosan nem. Tehát keresd a hibát! Ez a felhívás mondjuk nem nekem szól, mert elvileg öt van a képen, viszont már a huszadiknál tartok. Maradjunk annyiban, régóta tudom, hogy nem vagyok tökéletes, de még mindig nem gondolom magam elviselhetetlennek. Lehet, ez túl magabiztosan hangzik, ám én tényleg egyre ritkábban hisztizem, és igen, vannak hullámvasút jellegű hangulatingadozásaim, de így görbüljek meg, ezt férfi még nem látta, azaz ez az ok az utóbbi háromnál nem jöhet szóba. 

Túl buta vagyok? Elképzelhető. Ám a buta nők gazdag pasik mellett élnek boldog tudatlanságban.

Baj lehet még a tapasztalatlanság. Csak azt ne mondják, ez is olyan állás, ahová pályakezdőt keresnek 10 év szakmai tapasztalattal!

Nem tudom megfelelően kimutatni az érzelmeimet. Ez komolyabb ügy. Elvileg tanulható, de egyedül, a tükör előtt általában elfogadó a másik fél. Mindig tudja, mit érzek.

Nagyon hosszú felsorolás jönne, ha belekezdenék a további talált hibák elemezgetésébe, viszont legyen elég annyi, kevesen ismerik őket. Betegesen igyekszem tökéletes lenni másoknak. Mégis mindig olyan megjegyzéssel ráznak le, amin nem csak változtatni nem tudok, de tanulni sem belőle.

„Az a baj, hogy állandóan sajnáltatod magad az írásaidban.” Ilyen kritikákat kapok, ha őszintén leírom az érzéseimet. Amikor azonban humorral próbálom oldani a saját feszültségemet, akkor érzéketlen vagyok. Marad a „Ma minden tökéletes, köszi a kérdést.” egy csábos vigyor kíséretében, amit szerencsére mostanság a maszkok takarnak, tehát az emberek egyre gyakrabban hiszik el: „Minden rendben.”

Ha valaki hónapokon keresztül szerelmet hazudik, majd végül úgy robbantja fel a “kapcsolatot”, hogy az az én hibám legyen, mondván: „Túl fiatal vagyok”, kissé fel tud idegesíteni. És mindezek után, ő a sértett fél. Logikus.

A másik kedvencem, amikor valaki heteken keresztül szabályosan udvarol, majd közli, csak kedvességből tette. Ilyenkor Teréz Anya általában önként lelép a dobogó második fokára, és átpasszolja a „Világ legkedvesebb embere” címet.

De nagy felismerésekhez vezet az is, ha az igazi szőke herceg, fehér lovon valóban ellovagol a toronyszobádig, csak közli, Hamupipőke otthon várja. Disney forogna a sírjában. Ez a sok kortárs átirat.

Ne foglalkozz vele! A legtöbbet hallott tanács. Feladni könnyű. Hagyni, hogy átlépjenek, kihasználjanak, majd megalázzanak. Végül is tényleg egyszerűbb. Hallgatni Arany, beszélni Petőfi: „Ha férfi vagy, légy férfi…” Jó nézni, ahogy a következő nőt is átlépi. Szép játék, olyan színészi.

Életem színjátékában vagy most van a szünet, vagy átugrottunk néhány oldalt a szövegkönyvből, és nem tudjuk folytatni az előadást. Érzem, hogy nekem kéne megszólalnom, ám csak a végszó jut eszembe, amivel végérvényesen tönkretenném a partnerem játékát. Ami talán nem akkora baj, ha a Kossuth-díj a cél. Csak hogy nem acél, hanem arany, és Ady. Elbocsátó szép üzenet, meg Őrizem a szemedet. Utóbbit mostanában szívesen kikaparnám, de térjünk vissza a realitás talajára!

A szerelem bonyolult, a “Szeretlek” még bonyolultabb, ám a humorunkat nem szabad elveszíteni. Anélkül ugyanis lehetetlen ismerkedni, ami elengedhetetlen a későbbi sikeres házasság szempontjából. Legalábbis ezt mondják. Én viszont ugye, ezt még nem tudhatom.