Szakkollégiumok – ÉpítkeznÉK, Interjú Zsanda Annával
BME körkép
Az épít kifejezés sokféle jelentéssel bírhat: a szó különböző értelmei mind jellemzőek legutóbbi beszélgetésem tárgyára. A BME Építész Klub Szakkollégium azon túl, hogy építészettel foglalkozik, rendkívül jól építkezik mind a szakmai, mind a szociális életben. Felépítése a szokványos módszertantól eltér: a tagok közötti építő kapcsolat áll a középpontban, akik így nem csak a munkában, hanem az életben is építhetnek egymásra. Interjúalanyom Zsanda Anna, aki a BME Építész Klub Szakkollégium elnökeként fogja össze és koordinálja a szakkollégium tevékenységeit.
Mi az az Építész Klub?
A Klub mottója: élménnyé tesszük az építészetet! Az egyetemen belül egy olyan közösséget alkotunk, akik érdeklődnek a szakma iránt: szeretünk szabadidőnkben elmélyültebben foglalkozni az építészettel-, és a szakmai életben is aktívan részt venni. Szakkollégiumként működünk immáron három éve, ami többrétű fejlődést biztosít számunkra.
Kik jelentkezhetnek?
Bárki jelentkezhet, akit mélyebben érdekel az építészet. Nem kell, hogy erre a szakra vagy egyetemre járjon, szívesen látunk külsősöket is.
A szakmai életben milyen lehetőségeket ad a Klub?
A kurzusaink és programjaink sokrétű építészeti tapasztalatot adnak, valamint ez a munka megtanít közösségben, csapatban dolgozni, mely nagy segítség a későbbi munkavállalás terén. Többféle területre rálátást ad, fejlődést és tanulást biztosít. Sok pályázatot nyújtunk be, épületbejárásokat, tanulmányi kirándulásokat, vitaesteket tartunk. Aktív tagjai vagyunk a Műegyetemi Szakkollégiumok Közösségének és az Interkollnak is, mely szervezet a Kárpát-medence összes szakkollégiumát fogja össze. A Várostervezési Napoknak, − melynek szervezése több műegyetemi szakkollégium közös munkáján alapul − 12-13 éve vagyunk főszervezői.
Pontosan mit takarnak a kurzusok és programok?
Az Építész Klub műhelyekből áll, melyek közül mindenki a saját érdeklődéséhez mérten választhat. Szervezhet programokat, csapatépítő alkalmakat, tanulmányi kirándulást. Például a tagtoborzónkat három műhely közösen szervezi, az épület bejárásokkal a külkapcsolati-, a pályázatokkal a gazdasági-, az arculattal pedig a PR műhely foglalkozik. Mindezen túl vannak belsős kurzusaink, melyek megtartását egymás között osztjuk fel, készségeinknek és tapasztalatainknak megfelelően. Ezek az órák gyorstalpaló képzésként működnek; segítjük egymást az egyetemi számonkérésekre és egyéb kihívásokra való felkészülésben.
Említetted, hogy több szakkollégiummal működtetek már együtt. Ezek szerint jó a kapcsolat a különböző kollégiumok között?
Igen, főként az Interkollos közösség tagjaival, akikkel sokszor van együttműködésünk. A szervezetnek volt egy Tinder Koll nevű kezdeményezése, ahol különböző szakkollégiumokat párosított össze, akiknek fél éven keresztül közös programokat kellett csinálnia. Mi ELTE-sekkel kerültünk párba: megismertük egymás szervezeti felépítését, tevékenységeit, épületeit. Úgy gondolom a szakkollégiumok között nagy az összetartás, nyitottan és segítőkészen állunk egymáshoz.
Hogyan és kik felé népszerűsítitek magatokat?
Leginkább a közösségi média felületein; Facebookon, de főként az Instagram oldalunkon érjük el a hallgatókat; követőink száma már elérte az ezret. Minden programunkról rendszeresen posztolunk, utólag is, hogy vissza lehessen követni, hogy miket csináltunk, illetve offline is megjelenünk minden egyetemi szerveződésen. A gimnazisták is a célközönségünket képezik: különböző középiskolák nyílt napjain népszerűsítjük az építészetet.
Ha jól értem inkább az építészetet népszerűsítitek, mintsem a BME-t. Mennyire határolódtok el az egyetemtől?
Nem határolódunk el, fontos nekünk a kar. Több olyan programot szervezünk, melynek éppen az a lényege, hogy a hallgatókat és az oktatókat közelebb hozza egymáshoz. Ezek közül a legnagyobb az Építész Piknik, ahol számos oktató fakanalat ragad, és megvendégeli a hallgatóságot. Minden tanszék választ egy receptet egy adott tematika szerint; legutóbb nemzeti ételeket kellett készíteni. Az Építész Klub szerzi be a hozzávalókat és szponzorokat, majd az eseményt egy főzőverseny koronázza. A dékán is támogat minket, és van olyan tanárokból álló zenekar is, aki fellépőként szórakoztatja a megjelenteket.
Honnan vannak támogatóitok, hogyan szerzitek őket?
Támogatót szerezni nem egyszerű. A Hallgatói Képviselettel egyeztetve keressük fel az adott vállalatokat, cégeket, de szerencsére gyakran ők találnak meg minket. Így társultunk a Kortárs Építészeti Központhoz is, akikkel közös projektünk is indult sétálnÉK néven. Ez nálunk egy visszatérő poén: az Építész Klub rövidítése miatt, minden „ék”-re végződő szót kiemelünk. A sétálnÉK program keretében először a Műegyetem épületeit járjuk be, nagy hangsúlyt fektetve az építészetre és a történelemre.
Helyileg hol szoktak lenni ezek a képzések, programok?
A Bercsényi Kollégium ad otthont a legtöbb eseménynek; a Műteremben szoktuk tartani a gyűléseinket. Mi építészként sokat dolgozunk együtt; számos csapatmunka van, éjszakázásokkal. Ilyenkor beülünk közösen a műterembe, és két napig ki sem mozdulunk.
Hogy látod, a Covid-helyzet mennyiben nehezítette meg a munkátokat?
Visszatekintve, én nagyon büszke vagyok a Klubra: a helyzethez képest nagyon aktívak voltunk. Azonnal lett Teams csatornánk, ahol gyűléseket, együtt dolgozásokat vagy épp sörözéseket tartottunk. A nap huszonnégy órájában, mindig volt valaki a hívásban. Amikor tudtunk, beléptünk, és együtt dolgoztunk, beszélgettünk.
Nagyon összetartók vagytok ezek szerint. Ezt hogy tartjátok fent?
Sok belsős programot szervezünk: van egy fürdőznÉK eseményünk, ami a már említett poénon alapul. A lényege, hogy havonta többször eljárunk egy-egy fürdőbe vagy sörözőbe.
Ha nézeteltérés adódik köztetek, jól tudjátok kezelni?
Nem nagyon volt vitánk: mindenki nagy szeretettel csinálja a munkáját. Olyan szokott előfordulni, hogy valaki túlterhelt lesz, de ezeket nyíltan és őszintén kommunikáljuk. Úgy gondolom, megértők vagyunk, így, ha valaki köntörfalazás nélkül elmondja a problémáját, mindig segítünk.
Csak építészettel kapcsolatos ügyekért álltok ki, vagy vannak olyan egyéb, nem szakmai ügyek, amik mellett fontosnak tartjátok, hogy letegyétek a voksotok?
Számunkra nagyon fontos a társadalmi felelősségvállalás. Az egyik projektünk egy kecskeméti kisebbségi tanodához kapcsolódik, akiknek tervezünk egy udvart, mely a gyerekek számára élhetőbb és élvezhetőbb környezetet nyújt.
Mi a legnehezebb a szakkollégium vezetésében?
Az időbeosztást mondanám. Nehéz meghatározni, hogy a tanulmányaim hol helyezkednek el a Klubhoz képest. Legtöbbször túlizgulom a dolgokat, és nehezebben tudom elengedni magam: mindig azon agyalok, mit kell még csinálni.
Hogyan zajlik a tagfelvétel?
A jelölteknek nem kell felvételizniük. A tagság feltétele csupán annyi, hogy az érdeklődő aktívan részt vegyen a programjainkon. Minden félév végén van tagbeszavazás, ahol az elnökség összeül, és megbeszélni, melyik jelölt, mennyi eseményt szervezett, milyen tevékenységeket végzett, mennyire lelkes. Felterjesztjük a nevüket, majd behívjuk őket egy beszélgetésre, ahol elmondják, miért szeretnének tagok lenni, mi pedig kérdezünk tőlük. Ezt egy nyílt szavazás követi, melynek során a tagok szavaznak arról, hogy ki kerüljön be.
Ahogy tapasztaltam, a legtöbb szakkollégiumban többfordulós, írásos dokumentumokat igénylő felvételi rendszer működik. Nálatok hogyhogy nem ez a metódus jelenik meg?
Nem tudom ez hogyan alakult ki pontosan, de a nyitottság az alapja. Számunkra az a fontos, hogy a leendő tag lelkes, kreatív és elhivatott legyen. Ezzel a módszerrel a megbízhatóságukat is fel tudjuk mérni: nem kell megszakadni a teendőkkel, de ha valaki bevállal valamit, azt számon kérjük rajta. A taggá avatásig pedig általában mindenki szervez már egy-egy eseményt, amiből jól látszik az is, hogy ki mennyire bírja az efféle feladatokat, a vele járó felelőséggel együtt.
Mi az erősségetek a többi szakkollégiummal szemben?
Azáltal, hogy kevesebben vagyunk, jobban ismerjük egymást, és rendkívül összetartóak vagyunk. A legtöbb szakkollégiumban több százan vannak, nálunk viszont családias a viszony, így nemcsak a Klubban, hanem az életben is számíthatunk egymásra.
Mivel a mandátumod egy évre szól: mik a tervek a következő esztendőre?
Remélem, hogy többen leszünk. Amikor elnök lettem, a fő célkitűzésem az volt, hogy minél több új embert meg tudjunk szólítani. Ezen kívül jó lenne, ha fél éven belül sor kerülne a Műtermünk felújítására. További sikerként könyvelném el, ha ismét megkapnánk a szakkollégiumi minősítést, illetve különböző társadalmi felelősségvállalási projektekben is részt szeretnénk venni.