Többet vártam – túl sok, túl kevés, túl csöndes, túl sok a turista: valóban mindennel bajunk van?

Magazin 2022.05.03. Kiss Adrienn, Sándor Lili
Fotó: Fortepan (Szalay Zoltán)

Mielőtt étterembe megyünk, szállást foglalunk, vagy kulturális programot keresünk ma már szinte alapvető, hogy végigböngésszük az interneten fellelhető értékeléseket, véleményeket. De a valós kritika helyett sokszor abszurd megnyilvánulásokat is találunk… ezeket gyűjtötte egy csokorba Góg Emese. Vele beszélgettünk a Gondnok projektről és a Többet vártam sorozatról: görbe tükör szórakoztató köntösben.

 

Mikor és hogyan született meg a “Többet Vártam” sorozat ötlete? Ki a célközönség? 

Tavaly novemberben kezdtem el a sorozatot. Nem sokkal előtte született meg az ötlet egy baráti beszélgetés után. Akkor szembesültem azzal, hogy a Google-ön lehetőség van arra, hogy értékeljünk helyeket, akár egy vulkánt is, és ezt sokan meg is teszik. Ezt nagyon szórakoztatónak találtam, és beindult az agyam. Évek óta foglalkozom talált képekkel, amatőr fotókkal, így a Fortepant is a kezdetek óta követem (képadományozó is vagyok). Így gyakorlatilag hamar összeállt a fejemben a koncepció, formailag még keresgettem egy kicsit. 1- 2 héttel az ötlet után már feltettem a sorozat első képét a Facebook oldalamra. Előtte pár ismerősömön teszteltem az előre elkészült 8-10 képet. 

Amikor jött a sorozat ötlete az motivált, hogy engem ez szórakoztat és talán másokat is. Nem volt célközönség a fejemben, de arra nem számítottam, hogy ilyen sokan fogják követni. 

 

Melyik Fortepan fotó és vélemény összeállítás a személyes kedvenced és miért? 

Nagyon nehéz egyet kiemelni, így most a mostani hangulatom szerint választottam. Szomorú, költői és közben meghökkentő, hogy valakinek az legyen a problémája a Kékessel, hogy csend van… 

 

Szerinted definiálható „magyar nemzeti mentalitás”? Más nemzetekkel kapcsolatban mely sztereotípiákban hiszel? 

A Telexen megjelent cikk szerzője Barakonyi Szabolcs volt az, aki a sorozatom kapcsán beemelte a „savanyújóskás” magyar hozzáállást. Nekem ez nem volt a fejemben akkor, szerintem ez egy általános attitűd. Az emberek szeretnek értékelni, kritizálni, véleményezni. Egy másik interjúban erre úgy utaltam, hogy az internet segítségével az egész világ egy nagy vendégkönyv lett. Bárki mindenről és mindenkiről megírja a véleményét. Mivel a régi fotók az értékelésekkel együtt „párbeszédbe” kerülnek, így ennek a kritizáló attitűdnek egyfajta állandóságot adnak: ilyenek vagyunk, fanyalgunk mi emberek. Nem hiszek a nemzeti sztereotípiákban, de alapvetően az általánosításban sem. A sztereotípiák azt a célt szolgálják, hogy leegyszerűsítve megkapjunk egy általános benyomást. Sajnos a sztereotípiák előre befolyásolnak minket, ahelyett hogy a szerzett tapasztalatunk alapján lenne önálló véleményünk. Például, mint amikor óriási elvárásokkal beülünk egy filmre, mert rommá dicsérték, díjakkal halmozták el, és az elvárásaink miatt csalódással jövünk ki a moziból. Miközben lehet, hogy ha semmit nem tudunk róla, még szerettük is volna.  

 

Te szoktál véleményeket írni? Ha igen, milyen helyszínekről? Mielőtt elutazol valahova, elolvasod a hotelről/éttermekről/látványosságokról írt értékeléseket? 

Én nem szoktam véleményeket írni, nagyon ritkán szállásokról, akkor is csak szélsőséges esetekben (mindkét irányba). Kommenteket is szállásokról szoktam nézni, a pontszám pl. a Booking-on nagyon hasznos, de külföldön az éttermek esetében is. Látványosságot sosem visszajelzések alapján választunk. 

 

Az utóbbi évtizedekben (hiszen a fotók és a Google értékelések között sok idő eltelhetett) szerinted hogyan változott a magyar mentalitás, illetve Magyarország megítélése? Mik a legfontosabb tényezők az országimázs szempontjából? 

A sorozatom kapcsán találtam rá egy másik nagyon izgalmas Instagram oldalra. Ha a magyar mentalitás az, hogy húzzuk a szánkat mindenre, akkor láthatóan ez régen pontosan ugyanígy lehetett. Országimázs szempontjából szerintem az emberi tényezők számítanak, hogyan viselkedik egy jegypénztáros, pincér vagy akár recepciós, akivel interakcióba kerülünk. 

 

A Gondnok projekt nevű Facebook oldalad leírása szerint a Gondnok az, „Aki előhúzza a fiókban ragadt ötleteket, megkeresi és egybegyűjti a fiatal művészeket.” Milyen más együttműködésekben vettél részt az utóbbi években és kikkel? 

Csapatban szeretek dolgozni és alkotni, ezért hoztam létre évekkel ezelőtt a Gondnok projektet. Kollaborálni szeretek másokkal és ötletek megosztani, továbbgondolni, ezért nem a saját nevem alatt futnak ezek a munkák. Például már rendeztem egy rendhagyó kiállítást 30 kortárs fiatal alkotóval együtt, ahol a középpontban egy civil „teremőr” állt. A művészek becsomagolva hozták el a kiállítótérbe a képeiket és a teremőr 30 nap alatt kibontotta egyesével azokat, adott nekik címet, kicsit elemezte is és elhelyezte a teremben. Ezeket a kicsomagolásokat dokumentáltam, és felkerültek a Facebook oldalra, a kiállítás pedig a 30. napon állt össze, majd zárt is be. Sajnos a munkám mellett kevesebb időm van a Gondnokra, de valóban vannak még ötletek abban a fiókban.