Zsákbamacska

Magazin 2022.05.13. Sándor Lili
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy megtévesztett vásárló, aki zsákbamacskát kapott, „zsákba-hasznos-portéka” helyett. Az imént említett manőver a 16. század környékén gyakran bevett csínytevésnek számított. Manapság egyre gyakoribb és akaratlagos a zsákbamacska beszerzése, hiszen a megannyi titkot rejtő csomagok néha sokkal vonzóbbak tudnak lenni az ismert tartalmú társaiknál. 

 

A zsákbamacska kifejezéssel többnyire a „piacon” találkozhatunk: aki zsákbamacskát árul, az az ember félrevezeti, megtéveszti társait. Használatos a kifejezés tagadása, miszerint az, aki nem árul zsákbamacskát, nyíltan, őszintén képes lekommunikálni a gondolatait, terveit a jövőre nézve. Hasonlóképp, aki zsákbamacskát vesz, az az adott személy úgy sétál bele az üzletbe, hogy az alku tárgyát nem ismeri pontosan. Illetve, aki nem hajtja fejét olyan műveletre, aminek lényegét ismeretlen előtte, ő nem vesz zsákbamacskát. Mindez szép és jó, de honnan eredhet a kifejezés? Miért pont macska van a zsákban és miért nem sütemény vagy egy tollszem? 

A kifejezés az irodalomban a 16. század elején egy német kalandregényben, Till Eulenspieg történetében szerepelt először. A sztoriban mókázó legény előszeretettel vágott át másokat, azt a módszert alkalmazva, hogy zsákban adott el macskákat nyulak helyett. 

A történetnek valóságalapja is volt, hiszen akkoriban gyakori zsiványságnak számított az, amikor a vásárban kismalac (vagy a példánál maradva nyuszi) helyett macskákat rejtettek a zsákba. Így a kevésbé körülményes vevőket, akik nem nézték meg a portékát, könnyen be lehetett csapni. Ezt a trükköt számos nép piacozói használták, hiszen több európai nyelvterületen is ismert a kifejezés. Azzal az apró különbséggel, hogy az angolban és az oroszban macska helyett malac szerepel a kifejezésben. 

Ma már viszont nem azért veszünk zsákbamacskát, mert nem vagyunk eléggé elővigyázatosak vásárlás közben. A kíváncsiságunk hajt minket előre, hogy felfedezzük az ismeretlent. De vajon miért olyan izgalmas lerántani a leplet az ismeretlenről? Azért, mert tanulhatunk vele. A gyermekek, habár primitíven, de ugyanezt alkalmazzák: egyszerűen lenyűgözi őket a felfedezés, örömet nyújt számukra, a kíváncsiság a lételemük. A felfedezett információkat pedig eltárolják és tanulnak belőlük. Érdekes tény, hogy azok a nebulók, akik tanulmányaik során kíváncsibbak, mint társaik, sokkal jobb érdemjegyeket tudnak elérni a számonkéréseknél. Miért? Mert sokkal szívesebben foglalkoznak az adott témában, a kíváncsiság bűvöletébe esnek és jóleső érzéssel derítik fel az újabb és újabb információkat. 

Egyúttal viszont az ismeretlen visszatartó és ijesztő is lehet. Erre a tényre alapoz minden thriller és horror műfaj. Nem azért félünk egy horrorfilm alatt, mert konkrétan ijesztő minden pillanata. A borzongást az ismeretlen adja, fogalmunk sincs, hogy mi fog 5 perc múlva történni. Hasonlóképp: csodaszép lehet fényes nappal sétálni az erdőben, viszont lehet, hogy az éjszaka leple alatt, egyedül, borzalmasan félnénk ugyanazt az utat megtenni. 

Végül pedig csábítóan kényelmes csak úgy, az ismert komfortzónában mozogni, minden egyes nap ugyanazokat a köröket megtenni, ugyanazon az útvonalon hazasétálni, ugyanazt a kávét inni. Nem kell minden nap újabb felfedezést tenni a világról és annak mozzanatairól.