Ahol a mozi bement a föld alá

Magazin 2022.07.15. László-Kun Zsófia, Sándor Lili

Mindannyiunk közös történelme az M3 metró évek óta zajló felújítása. Az észak-déli irányban húzódó, 16,3 km hosszú vonalon húsz megálló sorakozik, így ezek megújítása érthetően sok időt vesz igénybe. De ahogy a mondás tartja, jó munkához idő kell, s hogy a munka mennyire jó, azt az elkészült állomásokon mérhetjük le, természetesen a laikusok szubjektív nézőpontjával. Az egyik megújult állomás a Corvin-negyed, mely Star Wars-t megidéző dizájnjával valósággal levitte a Corvin mozi egykori repertoárjának zászlós (űr)hajóját a föld alá. Interjúnkban egyetemünk egykori diákjával, az állomás egyik építész tervezőjével, Czigléczki Attillával beszélgettünk.

 

Mit jelentett neked régen a Corvin állomás és mit jelent ma?

Abból kiindulva, hogy az M3-as metró Corvin-negyed környéki szakaszát ritkán használtam korábban, a kérdést általánosabb oldalról fognám meg. A metró alapvető identitása a dinamizmus. A tervezési folyamat kezdetén meghatározó élmény volt a helyszín sűrű, és dinamikus működése, majd lezárása és leállása. Az forgalmas állomást látni működés közben, majd a teljes leállás kontrasztja nagy hatást gyakorolt ránk, az eredeti állomás tereinek építészeti lényegét a leállás után tudtuk igazán megragadni. A bontások során feltáruló műtárgykontúrok vonalvezetésének bonyolultsága és az újonnan betervezendő nagyméretű berendezések együttese világossá tette, hogy az eredeti térhatárolások koncepcióját tovább fűzve az utasteret határoló szerkezetek egyszerűségét és tisztaságát az egymáshoz képest kitérő, lendületes síkok alkalmazása szolgálja leginkább.

 

Mennyit dolgoztatok összességében a most látható megújult téren? (A tervezéstől akár művezetésen át) Mennyiben felelt ez meg a korábbi elképzeléseiteknek?

A projekt különböző fázisai eltérő erőforrás ráfordítást igényeltek, az intenzitás kifejezetten ingadozó volt. Megbízói döntés született a ferdepályás felvonók beépítéséről, emiatt komoly változtatásokra volt szükség a korábban, még az üzemelő metró idején elkészített és elfogadott tendertervekhez képest, így ennek mentén az építészeti koncepció is újragondolásra került. A feszített tempó a tervszállítások idején csupán építészeti részről is folyamatos csapatmunkát igényelt. A projekt a speciális funkció okán a szokásosnál több szakágat mozgat, és ez az összetett együttműködés végig komoly generálszemléletet követelt meg. Összességében elmondható, hogy a tervek elkészítése a határidőkhöz köthető rendszertelenebb, de adott esetben fokozott munkavégzést, az építés követése és a művezetés viszont folyamatos és egyenletes jelenlétet követelt. A Sporaarchitects és a Paragram komoly metrótervezési tapasztalatai a váratlan helyzetek számát nagyban csökkentették, a metró működése és a meglévő, összetett műtárgy geometriák az építészeti koncepció lényegére is hatással lehettek.

 

Mik voltak a tervezés nehézségei, mondhatni mélypontjai? És ezzel szemben mik voltak az igazán örömteli pillanatok?

A tervezés egyértelmű és legnagyobb nehézségét az állomási műtárgyak korlátozott geometriai adottságai jelentették. A szűk hely a kezdetektől meghatározó volt és ebben a Corvin-negyed állomás sajnos több ponton az élen jár. A tervezés mélypontjai azok a pillanatok voltak, amikor korlátozott lehetőségek, illetve váratlan helyzetek miatt egy-egy számunkra fontos gondolatot nem tudtunk végigvinni. A fenti problémakörnek azonban két oldala van. A koncepcióalkotásban megmutatkozó rugalmasságunk nyomán több kísérleti jellegű, a meglévő körülményekre reagáló megoldás született, amelyek egyfajta organikus megalapozottsággal még jobban is sikerültek, mint az eredeti, megtervezett elképzelés. 

 

Mi az, amit szerettetek volna a tervben, de nem valósult meg? Mi volt az akadálya?

Minden építészeti tervezési folyamatban felmerülnek elrugaszkodott gondolatok. A metró fokozott, de a funkció okán érthető követelményrendszert támaszt, amit objektív és józan szempontok mentén kell mérlegelni és teljesíteni. Az egyik kifejezetten karakteres ötletünk a metróvonal meghatározó tárgyainak, a szovjet időkből származó őszinte, nagy és nehéz alkatrészekkel működő mozgólépcsők felhasználása volt. A központi oszlopcsarnok álmennyezetén az eredeti, bakelit fedlapokkal burkolt mozgólépcső kocsik befüggesztése izgalmas térélményt okozott volna, de a koncepció a szigorú tűzvédelmi követelmények miatt végül elvetésre került.

 

Milyen “szuvenírt” őrzöl (ha van ilyen) a régi vagy az új megállóból?

A lezárt állomásokon tett első bejárások során számos karakteres, talán ipartörténeti jelentőségű tárgy bukkant fel. Ezek a legkisebb, helyszínen barkácsolt erővágótól és filmbe illő technokrata kompozícióba rendezett üzemi munkaasztaloktól, a hatalmas, mozgólépcsőket mozgató sok tonnás fogaskerekekig terjedtek. A bejárások során mindig az volt az érzésünk, bárhol meg tudnánk állni és órákig nézelődni, fotózni. A bontások gyorsan zajlottak, de a tervezési folyamatba szerencsére sikerült néhány ikonikus tárgyat bevonni és kézzelfogható mintafelületként, kiindulópontként használni. Ezek közül kiemelkedő a korábbi utastéri narancssárga műanyag kilincs és a mozgólépcsők bakelit járólapjainak néhány példánya.

 

Hogyan érdemes szerinted egy rendhagyó munkához hozzáfogni?

Fokozott nyitottsággal és rugalmassággal, a sok szempontot értékelni képes empatikus hozzáállással. 

 

Mit üzennél innen visszanézve az egyetemista önmagadnak?

Minden élethelyzetben fontos lehet, de ez a projekt különös hangsúllyal világította meg, hogy nagyon fontos a rendelkezésre álló fizikai és szellemi erőforrások megfelelő felhasználása. Sok tapasztalatot jelentett a folyamatos változás és a váratlan problémák és korlátozó tényezők kezelése. Egyetemi és későbbi önmagam örülne, ha gyakorlattal rendelkezne abban, mikor kell beleállni, és mikor kell elengedni.

 

Mi lenne számodra az álommunka, ha bármi projektbe foghatnál és miért pont ez?

Építészettel szeretnék foglalkozni. Nem határoztam meg magamnak olyan projektet, amit feltétlen előnyt élvezne, inkább a hogyan kérdése foglalkoztat. Remélem lehetőségem lesz változatos projektekben kísérletezni és alkotni.