A digitális világ kincsestérképei

Technika 2022.08.06. Szabó M. András
A 21. században szinte minden adatunkat digitálisan tároljuk. Ezekre az információkra azonban sokszor a valós fizikai világban is hivatkoznunk kell valahogyan. Erre alkalmas többek között a QR-kód is, amit manapság már nap mint nap használunk.

 

A QR-kód egy kétdimenzióba kiterjesztett vonalkód, amit 1994-ben használtak először a japán Denso Wave nevű cégnél. A gyárban mozgó járműveket kellett azonosítani, méghozzá viszonylag rövid feldolgozási idővel. Erre a feladatra a hagyományos egydimenziós vonalkódok nem voltak alkalmasak, így a mérnököknek valami újjal kellett előállniuk. A QR-kódot a következő években is elsősorban ipari környezetben használták fel, a termékek követésére, azonosítására és a gyártási dokumentációk elkészítésére. Később azonban a mindennapi életben is egyre több alkalmazása jelent meg. A honlapokra, alkalmazásokra vagy WiFi-hálózatokra hivatkozó kódok a mai napig használatosak, több helyen pedig a belépő- és vonaljegyek érvényesítése is ezzel történik.

A QR-kód eredetileg fehér alapon fekete kockás mintát tartalmaz. Az utóbbi időben ugyan megjelentek színes vagy valamilyen különleges hátteret tartalmazó verziói is, ezek azonban jóval kisebb hatékonyságúak, mint a hagyományos változat. Mindegyik kódban azonos a három sarokpont, amik a négyzet tájolására szolgálnak. A kamera képén a mintát az úgynevezett Reed-Solomon metódussal lehet felismerni, amiből már dekódolható az információ. A három sarokponton kívül a minta többi része sokfajta alakot ölthet. Minden variáció azonban nem lehetséges, hiszen ez egy redundáns kód. Ez azt jelenti, hogy bizonyos mennyiségű hiba még felismerhető és javítható. Ilyen lehet például a kamera képének elmosódása, a nyomtatási hiba vagy a papír elszíneződése. A QR-kód típusától függően 7-30 % eltérés az, ami még nem jár az információ torzulásával vagy elvesztésével. Nyilván minél biztonságosabb típust választunk, annál több lesz az ábrán a redundáns tag, így annál nagyobb lesz maga a teljes négyzet is.

A QR-kód nem véletlenül lett egy japán cég magánprojektjéből az egész világon ismert és használt eszköz, ugyanis számos előnnyel rendelkezik vetélytársaihoz képest. Az egydimenziós vonalkódoknál jóval gyorsabb reagálási idővel rendelkezik, illetve sokkal több információt is képes eltárolni. Szintén nagy vívmánya az is, hogy bármilyen irányból, bármilyen szögben tartva olvasható, ami főleg az iparban a bonyolult mozgásokat végző gépeknél hasznos. A felhasználást az is egyszerűsíti, hogy a módszer minden felhasználó számára nyílt és ingyenes. Bárki megteheti, hogy az internet vagy egy alkalmazás segítségével saját kódot gyárt, ami például egy honlapra mutat. A sok előnye mellett, azonban kétségtelenül hátránya is van a módszernek. A legyártott kód nem köthető személyhez és szabadon másolható, így a jogtalan hozzáférés és felhasználás nem szűrhető ki. Ezen a problémán azonban már sok cég dolgozik, többek között magyar fejlesztők is foglalkoznak vele. A Cellum nevű budaörsi székhelyű vállalat olyan azonosítási és jogosultság ellenőrzési metódust fejlesztett ki, ami még online kapcsolat nélkül is bárhol használható.

A QR-kódok bármennyire is elterjedtek, az utóbbi időben még effektívebb módszerek is megjelentek. Ilyen az úgynevezett datamatrix is, ami első ránézésre egy nagyon hasonló minta. Valójában azonban jóval nagyobb információsűrűséggel rendelkezik, aminek köszönhetően kisebb méretben is felhasználható. Szintén előnye, hogy nagyobb hibákat is könnyen tud korrigálni, emiatt leggyakrabban az erős szennyeződéssel járó iparágakban használatos. Ha pedig valakinek újfajta személyi igazolványa van, akkor megfordítva a hátoldalán is találhat egy ilyet.