Belső monológ, mi is vagy te igazán és milyen hatással vagy ránk?

Magazin 2022.09.08. Sándor Lili
Amikor a fejedben hallod, ahogy ezt a sort olvasod, ha egy neked szegezett kérdésre próbálsz válaszolni, ha motiváló kifejezéseket ismételgetsz magadban, vagy ha egy rossz döntés miatt bántod magadat… Mind a belső monológod, beszéded által történik. 

 

Ahány ház, annyi féle – ezerszer hallott közmondás témába vág, ugyanis tagadhatatlanul különbözőek vagyunk. Másként cselekszünk, másként visszük végbe a mindennapi dolgainkat. Mégis vannak olyan hasonlóságok, amiket egyetemesnek veszünk. A belső monológ természetéből fakadóan nem jelenik meg a társalgások során, így az emberiség többsége nincs is tudatában annak, hogy egyénenként mennyire különböző is lehet. 

Nem mindenkinek van saját, belső narrátora és maga a narrátor is számtalan variációban jelenhet meg. Néhányunk gondolatai egybefüggő szövegek, másoknak csupán szavak, vagy éppen nem verbális, absztrakt képek sorozatai.

Amennyiben saját narrátorunk van, az első kérdés az lehet, hogy milyen hangon szólal meg? A belső monológ során a beszélő és a hallgató személye megegyezik, tehát általában a saját hangunkon halljuk. Azonban az sem ritka, hogy valaki a sajátján kívül más(ok) hangját is hallja. 

Amennyiben ténylegesen egy monológról van szó, maga a beszélgetés, mint egy folyamatos, belső hang, szakadatlanul kommentálja, hogy mi történik velünk. Helyzettől függően lehet motiváló, tanakodó, kritikus stb., miközben szimultán számtalan egyéb kóborló gondolatnak is hangot ad. 

Az önmagunkkal folytatott beszélgetés során a szavak és gondolatok sokkal gyorsabban futnak át az agyunkon, mint amikor ténylegesen ki is mondjuk őket. Ez valahol logikus is, hiszen a belső monológ során a beszélő és a hallgató személye is mi magunk vagyunk, tehát tulajdonképpen félszavakból is megértjük aktuális mondandónkat. Azonban ez a tényleges kommunikációt megnehezítheti: hiába folytattuk már le a belső monológunkban a mondókánkat, kimondani, leírni már nehezebb feladat. Főleg akkor, ha elvont, legmélyebb gondolatainkat vagy éppen titkainkat szeretnénk elmondani egy másik, számunkra igen fontos személynek. 

Az ember alapvetően nem csak szavakban gondolkodik, hanem képeket is használ. Ez már tényleg attól függ, hogy milyen személyiségűek vagyunk, egyénenként változik, hogy melyiket részesítjük előnyben. Azon társaink, akik például idővel valami esemény folytán elveszítik a hallásukat, továbbra is hallhatják a belső monológjukat. Ésszerű, hiszen rendelkeznek egy emlékhalmazzal a saját hangjukról. Azonban akik teljesen siketen születtek, belső hallásuk sem alakul ki az életük során. Itt jön az igazi érdekesség: ettől függetlenül rendelkeznek belső monológgal, mely legtöbbször képek, nyomtatott szavak, jelnyelv vizualizálásával történik.

Tehát, a belső beszéd (amennyiben van) általában csendben folytatódik le, de néha előfordul, hogy kikotyogjuk a gondolatainkat. Cikinek tűnhet, amikor valaki betoppan hozzánk, mi pedig éppen magunkban motyogunk, de be kell vallani, mindenki beszél magában és emiatt nem elítélendő senki sem.

A belső monológ használható mentális állapot javítására, ez esetben háromféle típusát különböztetjük meg:

  • A pozitív belső beszéd növeli a motivációt, erőfeszítést, pozitív gondolkodást, ezáltal növeli a pozitív hozzáállást a dolgokhoz. Például: „Meg tudod csinálni!”, „Képes vagy rá!”, „Megy ez neked!” stb.
  • Az oktató jellegű belső beszéd, bizonyos mozzanatokra hívja fel a figyelmet, így megnöveli a teljesítményt és a helyes végrehajtás esélyét. Például: „Lassan engedd fel a kuplungot!”, „A labdát figyeld!” stb. 
  • A negatív jellegű belső beszédet pedig nem igazán kell részletezni, legtöbbször akadályozza a megfelelő teljesítményt, káros érzelmi hullámvölgyekbe vezethet. 

Eléggé egyértelmű, hogy egy életidő együtt eltöltése és számtalan, de számtalan beszélgetés lefolytatása következtében a belső hang nagymértékben befolyásolja a mentális épségünket. A fejben folytatott monológ segít kielemezni a problémákat, megoldást keresni rájuk és egyúttal az önképünket is formálja. 

A belső hangunk akkor válhat problémássá, amikor túl sokat tépelődünk, stresszelünk valamin. Megugrik a kényszeresség, a tetteinket többször egymás után lefuttatjuk lelki szemeink előtt, keressük a hibákat, hibáztatjuk magunkat miattuk, ördögi kört indítva el ezzel. Ebből a végtelen körfutásból a kiút megtalálásához az első lépés az, hogy felismerjük a helyzetet. 

Nem a kritikus hanggal van a probléma, hiszen egy-egy szituációnál elkerülhetetlen az, hogy nem érezzük elég jónak önmagunkat, vagy valamit másként kellett volna tennünk. Annyira elkeseredetten szeretnénk minden külső elvárásnak megfelelni, minden helyzetben helytállni, mindig jól választani. Ez nem teljesíthető. Emberek vagyunk, hibázunk. Igen, igen, ez most szörnyen sablonosnak hangzik, de ez van. Olyan könnyen képesek vagyunk egy-egy történés miatt elítélni önmagunkat, majd egy végtelennek tűnő negatív gondolatáradatot megindítani! Ezt pedig előbb-utóbb kezelnünk kell. 

Sajnálatos módon a pozitív beszéd nem jön olyan könnyen magától. Gyakorolni kell, időt kell rá fordítani, meg kell tanulni, hogy hogyan lehet felerősíteni és szokásként beépíteni a mindennapokba. Nem éppen könyvajánló helye, de mégis hasznos, idevágó olvasmányként ajánlom James Clear: Atomic habits című könyvét. Univerzálisan használható irodalmi alkotás segít megtenni az első lépéseket a jóféle szokások beépítéséhez a hétköznapokba.

 

Források: