BME Napok I.

„A Műszaki Egyetem mindenhogy bebiztosítja a kockázatmentes életet; zéró kólát, fűnyírást és gluténmentes éveket” 

Szól a Carson Coma slágere, mely kellően beindította a háromnapos koncertsorozatot az Infoparkban, kedden. Tomboló egyetemisták, kordonokon áttörő tömeg, korrekt árak – ilyen volt a 15. BME Egyetemi Napok első estéje 

A tavalyi évhez hasonlóan idén is egy szempillantás alatt elfogytak a bérletek az Egyetemi Napokra. Az Infopark előtti terület késő délutánra megtelt; a szemfülesebbek még sötétedés előtt elindultak a bejárat felé. 

„Egy órája állok sorba, nem tudom beérek-e!” 

A tipikus telefonba kiabált mondat a bejárat előtt kígyózó sorokból hangzott el. Aki nem váltotta ki előre a karszalagját, nagy eséllyel lemaradt a Krúbi koncertről, a Carson Comának pedig csak a végét csíphette el – ám a sátorba bejutni valószínűleg így sem tudott. A nagyszínpad előtt ugyanis minden koncerten annyi ember gyűlt össze, hogy ha valaki látótávolságból akarta szemlélni a féllépőket, a kordonokon és a biztonsági őrökön kellett átverekednie magát. Ez a művelet az ájulásra hajlamosaknak nem volt ajánlott, a sátorban ugyanis alig volt levegő. Jól orvosolta ezt a problémát a meztelen felsőtesttel fellépő T.Danny, aki a tavalyi évhez képest immáron a nagyszínpadon kapott helyet – melynek előterét meg is töltötte. Ugyanezen színpadon lépett fel elsőként Krúbi, akinek pergős számai nem fogtak ki a közönségen. Az utána következő Carson Coma együttese egyértelműen kinőtte magát a réteg ’bölcsészek zenéje’ státuszból. A műszaki tanulmányokat folytatóktól, Budapest valamely gazdasági egyetemén tanulókig mindenki önfeledten énekelte a fiúegyüttes sorait. A gumipadló szinte trambulinként funkcionált, a repoharakból ki-ki löttyent a benne lévő folyadék. A Márka színpad előtti talapzat viszont majd beszakadt az Aurevoir koncertje közben: a különböző zenei műfajokat összemosó folklór hangzású dalok pogózásra késztették az első sorok lelkes közönségét. A zenekart Tóth Andi majd ALEE követte, akik ugyan csak fél órát énekeltek, az egyetemisták tetszését nagyban elnyerték. 

„Hol vagy? Lőjj már egy képet!” 

A fesztiválhangulat garantált az Egyetemi Napokon, amit mi sem bizonyít jobban, mint az egymást kereső, telefonba kiabáló karszalagosok halmaza. Mivel a koncertek párhuzamosan folytak, sokan elszakadtak egymástól, ám a BME felirat vagy a kerámia WC mindig megoldást nyújtott a helyzetre. Előbbinél sok kép is született, ám a fotózkodás szempontjából nagy népszerűségnek örvendett az az Unikornis bisztró is, melyet a YouTubeon elhíresült Osváth Zsolt és párja üzemeltet. A rózsaszínbe öltöztetett ételkocsiból különleges édességeket lehetett vásárolni. A buli közben megéhezők a bejárattól nem messze lévő Zing burgerezőben, vagy az Infopark másik felében található Fornettiben is csillapíthatták étvágyukat. Ám azok sem maradtak éhen, akik csak egy kis harapnivalóra vágytak: a Penny szerencsekerekén ugyanis különböző chipseket és mogyorókat lehetett kipörgetni. Az ételeknél azonban gyorsabban fogytak az italok, ami többek között annak is köszönhető volt, hogy az árak nem voltak túl borsosak. A repohárral érkezők előnyben voltak, a készpénzzel megjelenők viszont nem – az Egyetemi Napokon ugyanis csak kártyával lehet fizetni. A kivonuló vendéglátósok tekintettel voltak az egyetemisták pénztárcáira: a Feind pincészet egyik alkalmazottja elmondta; direkt féláron adják a borokat. 

„Ha adok egy csokit, előre engedtek a WC-hez?” 

A bulit egyedül a mosdókhoz való sorban állás szakíthatta meg, mely egyeseket alkudozásra is késztetett. A várakozás közben körülnézve azonban számos érdekességre lehettünk figyelmesek. A bejárattól nem messze például rulettezni és pókerezni is lehetett – különféle nyereményekért játszva. A kerámia mosdóktól balra nézve pedig a Pénzmúzeum sátrában mászkáló VR szemüveges fiatalokat figyelhettük meg. Az Infopark területe maximálisan megtelt, a DJ-k színpadánál már 8 órakor is jó volt a hangulat, hajnalra pedig az összes sátor tele lett táncoló egyetemistákkal. A legnagyobb buli mégis a borozóknál volt; hiába, a retro zenék halhatatlanok. Körbe járkálva a résztvevők többségétől megtudtam, hogy a fellépők átbogarászása nélkül vették meg a bérletet azért, mert „itt mindig jó a buli és a társaság”.