Amikor nem csak a két láb rossz

Magazin 2022.09.20. Kiss Johanna, László-Kun Gábor

Bármekkora is a szabadság manapság, akármit azért ma sem lehet leírni és könyvként kiadni. El nem ítélhető módon nincsenek könyvégetések sem. A világ kevésbé szerencsés részein és kevésbé szerencsés történelmi korokban azonban egész más volt a felfogás, különösen, amíg a könyv és úgy általában a nyomtatott termékek jelentették az információ terjedésének legbiztosabb útját. Cikkünkben néhány ismertebb betiltott könyv történetét járjuk körül.

Aldous Huxley: Szép új világ

Huxley 1931-ben megjelent regénye egy utópisztikus 26. századi Londonba vezet el minket.  Atmoszféra- és világteremtésben nemcsak a szépirodalom, hanem a sci-fi műfaj egyik iskolapéldája is. A műben megjelenő erős irónia, az ábrázolt hedonizmus, valamint az jövőképből szinte tökéletesen száműzött vallás, művészet vagy tudomány rendkívül erős kombinációt alkotott. A regény legfőbb kritikája az volt, hogy csupa negatív tevékenységet emel piedesztálra, ezért már nem sokkal megjelenése után betiltották Írországban és Ausztráliában, majd a 60-as években már Indiában is. Az 1980-as években több amerikai iskola kötelező olvasmányai közül is kivették, ugyanis szerintük rossz példát mutatott a diákok számára.

Jack London: A vadon szava

Jack London leghíresebb regénye szimplán emberek és állatok kapcsolatáról mesél egy igazán szívhez szóló, szívbemarkoló történetbe ágyazva, nem hiába kapott Buck, a szánhúzó kutya története számtalan újrakiadást, valamint filmes feldolgozást. Furcsamód mégis áldozatul esett a cenzúrának, leginkább az 1920-as évek Olaszországában és Jugoszláviájában, mert túlságosan erőszakosnak találták, míg a nácik a nagy berlini könyvégetések idején azért vetették a kupac tetejére, mert szerintük a történet irreálisan szélsőséges, így aztán nem sok értéket közvetít.

George Orwell: Állatfarm

George Orwell egyáltalán nem bánik kesztyűs kézzel a társadalomkritikával, és bizonyos szempontból az Állatfarm esetében még messzebbre merészkedett, mint a pár évvel később megjelent és nagyobb ismertségre szert tett 1984-el. Míg utóbbiban a disztópia dominál, addig itt az allegorikus politikai szatíra játssza a főszerepet, a társadalmi rétegeknek egy-egy állatfajt megfeleltetve. Az állatok elűzik a farmert és saját társadalmat hoznak létre, ami (spoiler veszély!) nem meglepő módon kitermeli a saját gyengeségeit. A regény szinte törvényszerűen magára haragított jó néhány országot, és eleve ki sem akarták adni érzékeny témája, és a kiadás idején fennálló pattanásig feszült háborús helyzet miatt. Végül megjelent, de antikommunista üzenete miatt a Szovjetunióban természetesen azonnal betiltották, de nem járt jobban Kubában, Kenyában, Észak-Koreában és Kínában sem.

Salman Rushdie: Sátáni versek

A Mohamed próféta inspirálta regény 1988-ban jelent meg, ám muszlim területeken rögtön betiltották, elsőként az író hazájában Indiában. Khomeini ajatollah egy évvel később nemes egyszerűséggel nyilvánosan halálra ítélte az írót, és mindenkit, akinek csak köze volt a könyv megszületéséhez, vagy kiadásához. Érzékeny témáját jól jelzi, hogy először még a magyar kiadók is nemet mondtak rá, végül 2004-ben úgy jelenhetett meg a Konzorcium Kiadó gondozásában, hogy egyetlen a könyvön dolgozó munkatárs nevét sem tüntették fel a kötetben. Mindez nem meglepő, hiszen korábban Rushdie japán fordítóját halálra késelték Tokióban, a Kaliforniai Egyetem könyvesboltját pedig, ahol elsőként árulták a művet, valóságos bombatámadás érte. Rushdie fején Iránban ma is hárommillió dolláros vérdíj van, ami, úgy látszik, még napjainkban is sokakat megmozgat. Augusztus 12-én Rushdie egy amerikai irodalmi fesztiválon vett részt New York államban, a Chautauqua Intézetben, amikor egy bizonyos Hadi Matar nevű férfi késsel megtámadta, és legalább tízszer-tizenötször megszúrta. Az írót mentőhelikopter vitte kórházba, a merénylőt pedig még a helyszínen elfogták. Az első vizsgálatok szerint Matar a síita iráni szélsőségesek szimpatizánsa.

William Golding: A legyek ura

A legyek ura esetében egy Nobel-díjas regényről beszélünk, mely 1954-ben jelent meg, és amit többek közt Stephen King is az egyik kedvenceként tart számon. Némileg kakukktojás, mivel konkrétan soha nem tiltották be egy országban sem, ám nagyjából a megjelenése óta minden egyes évben van erre vonatkozó törekvés egy-egy speciális közösségben. Általános vélemény szerint azért, mert a morálról, erkölcsökről és az erőszakról túlzó képet fest, ráadásul agresszívan teszi mindezt, gyermekeket állítva a középpontba, és akkor még nem beszéltünk a regény vallásellenes momentumairól. Persze tudjuk, a legtöbbször a tilos a legvonzóbb választás, népszerűsége ezért töretlen.