Egy élet a bolygón

Technika 2022.09.22. Jónás Dávid
Korábbi cikkünkben ismertettük Sir David Attenborough munkásságát, és most külön részt szeretnénk szentelni az Egy élet a Földön című dokumentumfilmének, amelyet tanúvallomásának és egyben víziójának nevez. Ezt a filmet szeretnénk körüljárni, ugyanis úgy gondoljuk, nem lehet eléggé hangsúlyozni a benne elhangzottak komolyságát és aktualitását. Az elmúlt évtizedek egyik, ha nem legnagyobb tévés személyisége bemutatja nekünk, hogy az ő 93 éve alatt hogyan változott a földi környezet, majd pedig bemutatja, hogy a tudomány jelenlegi álláspontja szerint mi vár a következő évtizedekben azokra, akik most születnek. Aki nem tud időt szakítani a film megnézésére, vagy esetleg a könyv olvasására, azoknak az alábbiak szerint szummáznánk a filmremeket. 

 

A film képei Csernobil utcáin kezdődnek, ahol Attenborough elmondja, hogy az emberiség a mai napig úgy tekint erre az eseményre, mint a valaha volt legnagyobb természeti katasztrófa, ám mint kiemeli, az csak egy egyszeri esemény volt. A valódi katasztrófa az a folyamatos, lassú, bár egyre gyorsuló pusztítás, amit a bolygónkkal végzünk. Ennek a pusztításnak pedig a legfontosabb tényezője, a biodiverzitás csökkentése. 

Attenborough sorra veszi azokat a tevékenységeket, amelyek legnagyobb mértékben hozzájárulnak, vagy éppen hozzájárultak a biodiverzitás magasan tartáshoz. Ennek egy jelentős helyszíne az egyenlítő közeli esőerdők elképesztő világa, ahol egy négyzetkilométeren több fafaj élhet, mint mondjuk egész Észak Amerikában, és élőhelyül szolgál a szárazföldi állatok több mint 40 százalékának. Olyan fajok élnek itt, amik sehol máshol a bolygón. Ám az ember térnyerésével, az esőerdők folyamatos kivágása zajlik. Ez rövidtávon duplán jó biznisz az embernek, hiszen hasznosítani tudja a kivágott faanyagot, valamint az erdőirtások helyén mezőgazdasági tevékenységet folytathat, amit rendszerint a legjövedelmezőbb növénnyel ültet be, ami ezekben a régiókban az olajpálma. És így jön létre a monokultúra. A több millió fajjal rendelkező életközösség mellett, egy szabályos sorokba ültetett, gyakorlatilag halott ültetvény. 

Ehhez hasonló a tengeri korallzátonyok pusztulása, részben a túlhalászat, és ezáltal az életközösség megritkítása, másrészt a vizeink mérhetetlen szennyezése mindenféle vegyi szerrel, műanyaggal, kemikáliával. 

De mit is okoznak ezek a dolgok pontosan? Hiszen már évek óta hallhatjuk a rémhíreket, hogy természeti katasztrófa, világvége, 50 év múlva kipusztulunk, mégsem történt semmi. 

Attenborough elmondása szerint a következő évtizedekben a nyári évszakban teljesen el fog olvadni a sarki jégtakaró, aminek felbecsülhetetlen szerepe van a bolygó hűtésben. Ez radikális melegedést fog hozni. Az északi féltekén a tundrák és tajgák fagyott talaja fel fog olvadni, ezáltal irdatlan mennyiségű metángázt engedve a légkörbe, ami a széndioxidnál egy sokkal erősebb üvegházhatású gáz, ami ismét exponenciálisan növelni fogja a hőmérsékletet. A melegedő bolygón drasztikusan csökkeni fog az ivóvízkészlet, ami természeti katasztrófákhoz, és nem utolsó sorban emberi konfliktusokhoz fog vezetni. Teljesen kiszámíthatatlanná válik az időjárás, ezáltal megbízhatatlan lesz a mezőgazdaság, és komoly élelmiszerválság fogja a sújtani a civilizációt. Ezeket a sorokat írva döbbenetes belegondolni, hogy Attenborough 2020-as filmjének hatásai ma már 2022-ben ténylegesen a saját bőrünkön érezhetők. Nem lehet elbújni előle, a szárazság elől, az elviselhetetlen hőség elől, az élelmiszerválság elől, és az ezek hatására eszkalálódó társadalmi folyamatok elől. Egyszerűen fenntartathatatlan a fejlődés és a növekedés, sem az életmódunk. Az, hogy 8 milliárd nagytestű húsevő él a bolygón, egyszerűen nem fenntartható. Minden ökoszisztémában a ragadozók száma elképesztően alacsony a többi élőlényhez képest. Attenborough felhívja a figyelmet arra is, hogy a természetben minden élőlénynek vannak korlátai, csakhogy az ember ezeket megszűntette. A ránk veszélyes ragadozókat kiirtottuk, a betegségek nagy részét sikerült kordában tartani, és így semmi nem állhatott az ember fejlődésének útjába. Így a 21. század első negyedének végén elmondhatjuk, hogy ez a mi bolygónk. A Föld az emberé, más élőlényeknek nem nagyon hagyunk helyet. Innentől viszont a mi felelősségünk, hogy vigyázzunk a bolygóra. A mi felelősségünk, hogy visszaállítsuk azt az érzékeny egyensúlyt, amit mi borítottunk fel. Ebben pedig hasznos tanácsokkal lát el minket a film. 

Elsődleges célunk, ha szeretnénk megőrizni az általunk ismert világot, hogy visszaállítjuk a biodiverzitást. Ehhez fokozottan védeni kell a természetes övezeteket, befejezni a nagyipari erdőirtást, kifejezetten az esőerdőkét. Emellett védeni kell a túlvadászott állatállományokat, például a halakat. Erre gyakorlati példaként hozza Palaut, egy kis csendes-óceáni országot, akik halászatmentes övezetek létrehozásával lehetőséget biztosított a halpopulációnak, hogy regenerálódjon annyira, hogy a halak átterjeszkedtek a halászható vizekre is, így megteremtve egy olyan egyensúlyt, hogy az állatoknak van egy biztonságos élőhelye, és közben a halászok is több halat fognak, mint az intézkedések bevezetése előtt. Csak egy kis türelem kellett hozzá, és hosszú távban való gondolkozás. 

Egy másik terület, ami komoly változtatást igényel globálisan, az az étkezésünk. Ha átállnánk javarész növényi alapú étkezésre, akkor a fogyasztásra szánt állatoknak való takarmány csökkenne, kevesebb területre lenne szükségünk, hogy gazdálkodjunk, és teret engedhetnénk világ szerte olyan innovatív megoldásoknak, mint amilyeneket mondjuk Hollandiában alkalmaznak. Az ország viszonylag kis területtel rendelkezik, és aránylag magas népsűrűséggel, és mégis a világ második legnagyobb élelmiszer exportőre, köszönhetően az olyan ötleteknek, mint a városon belül is működő emeletes üvegházra hasonlító létesítmények, ahol a lehető legkörnyezetkímélőbb módon folyik a növénytermesztés. Ha ehhez hasonló módon csökkenteni tudjuk a szükséges termőföldek területét, akkor segíthetjük az esőerdők terjeszkedését, előrébb segítve az áhított egyensúly elérését. 

Harmadik marginális terület az energiaforrás. Sok a szkepticizmus a megújuló energiaforrásokkal, ám be kell látni, hogy a fosszilis energiahordozók végesek, és környezetszennyezőek. Igaz, a Föld nem minden területe alkalmas arra, hogy vízenergiát vagy napenergiát használjon a energiaigények kielégítésére, de ha globális méretekben megindulna egy átállás, akkor fedezhető lenne a világ energiaszükséglete. Erre Marokkót említi példaként Attenborough, ami a századfordulón még az energiaszükségletének 80 százalékát fosszilis energiákkal oldotta meg, míg ma már ugyanezen igények 40 százalékát teljesen megújuló napenergiával látják el, amit részben a világ legnagyobb napelemfarmja szolgáltat. Így globális kereteken belül, összefogással megoldható az energiaválság leküzdése. 

Végül, de nem utolsó sorban a korábban említett korlátokat is figyelembe kell venni. Jelenleg közel 8 milliárd ember él a bolygón, és még most is gyorsan növekszik. Ám a Föld forrásai nem bírnak el végtelen sok embert. Erre megoldásnak tűnik a jóléti társadalom, a magasan iskolázottság növelése, ugyanis ez azzal jár együtt, hogy az emberek kevesebb gyermeket vállalnak, és idővel beállnak egy fenntartható egyensúlyi helyzetre, mint például Japán, amit Attenborough említ, hogyan változott az 50-es évektől egészen napjainkig.  

De mit tehet egy átlagos hétköznapi kisember azért, hogy elkerüljük ezen borzalmas jövőt? Az alábbiakban pár egyszerű pontban gyűjtjük össze, mit tehetsz azért, hogy egy kicsivel segítsd a folyamatot: 

  1. Próbáld csökkenteni a húsfogyasztást! Változatos étrenddel és a megfelelő tápanyagok bevételével hús nélkül is lehet teljes körű életet folytatni, ami által kevésbé terheled a környezetet
  2. Takarékoskodj az energiával! Használat után bátran kapcsold le az elosztókat, próbálj energiatakarékos termékeket vásárolni, valamint, ha van rá lehetőséged, fektess be megújuló energiába, hogy saját otthonodat fenntarthatóan működtesd.
  3. Családalapításnál mérlegeld, hogy hány gyermeknek tudsz megfelelő életkörülményeket biztosítani. Ne hagyja a külső nyomásoknak, ezt a döntést pároddal közösen mérlegelve hozd meg. Nincs abban sem semmi szégyellnivaló, ha valaki nem szeretne gyermeket. 
  4. Figyelj a tárgyi környezetedre! Lehetőség szerint újrahasznosítható, természetes anyagokból készült bútorokat, ruhákat használj. Kerüld a műanyagot!
  5. Ha van közelben lehetőséged rá, ültess fát. Ha csak évente egyszer is, hosszú távon nagy segítséget fog jelenteni a környezet épségéért folytatott küzdelemben. 
  6. Aktívan foglalkozz a témával! A legfontosabb, beszélj róla, vesd el a téma problémáinak a magjait a másokkal folytatott beszélgetéseidben is, hogy mások is foglalkozzanak vele, hiszen ez a közös érdekünk. 

Az film végén elhangzik talán az egész történet legfontosabb tanulsága, és egyben figyelmeztetése. Ahogy Sir David Attenborough Csernobil utcáin sétálgat, arról beszél, hogy az 50 éve lakatlan települést visszafoglalta a természet. A várost benőtték a növények, az utakon szarvas sétálgatott, a háttérből madárcsicsergés hallatszott. A legnagyobb természeti katasztrófaként számontartott eseményt úgy tűnik, kiheverte a természet, ahogy minket is ki fog.

 A döntés, hogy megfogadjuk-e ezeket a tanácsokat, és hajlandóak vagyunk-e feláldozni a kényelmünket a törékeny egyensúly érdekében, az teljes mértékben a mi döntésünk. De félreértés ne essék, ezt nem a bolygóért, és még csak nem is az életért cselekedhetjük, hanem önmagunkért. Az ember parányi jelenléte Föld történetében olyannyira apró, hogy alkalmatlan arra, hogy veszélyeztesse az életet. Az élet tovább fog haladni, és ha kell, a nulláról is újraépíti magát. A kérdés az, hogy az ember része lesz-e ennek az életnek.