Az ÉN falam

Magazin 2022.09.24. Sándor Lili, László-Kun Zsófia
Ez megint egy olyan nap! Az a bizonyos limpári “4P index” elérte a maximális szintet, nem jön más csak a puffogás, pampogás, picsogás és panaszkodás. Az élet sötét, a horizont jóformán láthatatlan, hiába tudjuk az eszünkkel, hogy a “felhők fölött mindig süt a nap”. Még ha te, kedves Olvasó, ma éppen jobb lábbal is keltél, eljön a félév során a nap, mikor fordul a kocka. Mert eljön, nem is kérdés. Hogyan tudsz rá tudatosan készülni?

 

Az Állásbörze napok rendszeres előadó vendége, klinikai szakpszichológus Limpár Imre évek óta sikerrel visz egy ingyenes, regisztrációhoz kötött előadássorozatot a sikerről a Duna túlpartján. Számos alkalommal volt szerencsém őt meghallgatni, interjút többször is adott lapunknak. Az elméleti pszichológián túl a szakember nem fukarkodik a tippek, trükkök praktikák tárházának alapos ismertetésével, megjelent könyvei éppúgy tanulságosak minden korosztály számára, mint amennyire időtlenek, hiszen újra és újra elővéve más és más élethelyzetben eltérő tartalmat olvashatunk ki ugyanazon sorokból. Ha csak egy fejlesztő könyvre van idén már kapacitásod, a legjobb szívvel merem ajánlani, hogy az “A siker tervezhető, a praktikus tudás lélektani kézikönyve” legyen az.

Addig amíg viszont csak egy gondolatra van érkezésed a két helyszín közötti rohanásban egy konkrét gyakorlat elvégzésére, pontosabban utad során csak előkészítésére invitállak, hogy mikor végre hazaérkezel, ne legyél rest azon nyomban fizikai valójába ültetni a fejben megfogalmazottakat. A gyakorlat a fent említett kötet két pontjában is megjelenik, más források mellett maximálisan egyénre szabható, mind tartalmában, mind formátumában. Épp annyira kivitelezhető egy keményvonalas, mérnöki, letisztult világgal, mint egy színes, bohókás, kreatív elmével, egy a lényeg benne csupán, hogy elérje a kívánt hatást, azaz az igazi rossz napokon erőt és magabiztosságot adjon a folytatáshoz. Bármikor is szörnyűség ér, beköszönt a “nyaff” állapot, ér megélni a pillanat tragédiáját, azonban nem szabad, hogy egész személyiségünket az rossz benyomás egy vonással leradírozza. A pillanatnyi kudarc nem írja felül a korábbi érdemeket, azok már tagadhatatlanul bekerültek a lelki tarisznyánkba.

Első lépésként végy egy papírlapot! Lehet ez egy csinos üres füzet, a szalvéta darab, egy üres Word dokumentum vagy ha elég memóriával áldott meg az élet, csak engedd, hogy a gondolataid róják fel a felsorolás pontjait az eszedbe. Ragadd meg a tollat, klaviatúrát vagy éppen a kapaszkodót, a tömegközlekedésen zötykölődve és engedd, hogy nosztalgia magával ragadjon! Repülj vissza az időben egészen kicsi korodra, mikor még nem érintett meg a felnőtt valóság szele, mikor nem volt vírus, recesszió, vizsgák és határidők sokasága! Még ha eddig csak a rosszalló megjegyzésből is hallottad, miszerint “neki is csak megszületni volt nehéz”, gondolj bele egy pillanatra, hogy igenis, te, hála anyukádnak és az orvosoknak igenis megszülettél, erre a világra jöttél! Nem volt könnyű menet, de fejest ugrottál az akkor még ismeretlenbe, bízva benne, hogy a legjobbat tartogatják a számodra. Ahogy cseperedtél, egyre ügyesebben tanultad meg érzékelni a világot, a téged körülvevő embereket és tárgyakat. A mozgáskoordinációd mozdulatról mozdulatra fejlődött és pár hónap alatt már az első imbolygó lépéseket tetted a legérdekesebb dolgok felé. A szavakat egyre szebben mondatokká formáltad, míg nem már megállíthatatlanul dőltek belőled egy tevékenyebb óvodai vagy iskolai nap után. Megtanultál pótkerék nélkül egyedül biciklizni, és a mély medencében is magabiztosan szelted a hullámokat. A bizonyítványod évről évre szép eredményekkel telt, melyek mögött félreértés ne essék, sok-sok apró siker, megvívott csata húzódott. Hiszen az a trükkös memoriter nem magától mászott a fejedbe, ahogy a kislabda dobással töltött délutánok sem feltétlenül a leginkább kedvedre való elfoglaltságnak számítottak. De neked sikerült, megcsináltad! Eddigi életed legnagyobb megmérettetésén, az érettségi vizsgán túl felvételt nyertél a BME-re, hogy az általad választott szakma legjobbjaitól tanulj, hogy később biztos megélhetéssel megtaláld a helyed a világban! Milyen sikereket tudhatsz magad mögött? Az a bizonyos tanulmányi verseny második helyezés? Az az elismerő pár mondat a nagypapától? Az a reggel, mikor a tragédia ellenére másnap felkeltél, hogy elindulj a jó ügyért? Mi jutott még eszedbe? Ne fukarkodj a jóval, idézz fel minden egyes dolgot, ami még ha apróságnak is tűnik, neked akkor egy üde színfoltot jelentett a magabiztosságod egén! Egy-egy cselekmény mellett tölthet el jó érzéssel egy-egy szívmelengető ismeretség, barátság, személy is. Hiszen, ki más mondhatja el, hogy XY-t a barátjának tudhatja már kerek x éve! Emlékszel arra a kőre, amit akkor szorongattál, mikor azt a bizonyos lányt elhívtad életed első randevújára? Megvan még? Igenis, nagy lépést tettél akkor is előre, legyőzted a félelmed, akár sikeres volt a meghívás, akár nem.

A lista végtelen, ahogy a mérnökhallgatók mondanák, n+1 elemű, mindig találni még egy “boldogság bonbont” a dobozba. Most, hogy egy részét legalább megkukucskáltad a selyempapír alatt, ne felejtsd el megörökíteni! Persze, a jegyzetoldal is egy írásos megörökítési forma, de ha igazán jót szeretnél “jövő” önmagadnak, vizuális formába öntöd a gyűjteményt. Egy emlékkönyv, egy tabló, vagy az igazán sok hellyel (vagy kis önbizalommal) rendelkezőknek egy egész falszakasz is alapul szolgálhat. Fényképek, emléklapok, oklevelek, tárgyi emlékeknek mindig kell, hogy legyen valahol hely, ha azok olyan mágiával felszereltek, hogy már csak a rájuk pillantás is boldoggá, erősebbé teszi az embert. A büszkeség fal nem egy egoista öntömjénezés, sokkal inkább egy védőháló a nehéz napokra. Hiszen, ha legközelebb beköszönt az a bizonyos “4P” tetőzés már nem leszel egyedül, a jelenkori és a múltbeli önmagad ott lesz, hogy segítő kezet nyújtson a jövőbeli énednek…