Kirándulások a közelben: Tündér-hegyi kilátó

Amikor felhívtam anyukámat az ötlettel, hogy Budapesten belül fogunk egynapos túrát teljesíteni a párommal, nem akarta elhinni. Erdei túra úgy, hogy nem lépjük át a főváros határát és teljesíthető sok üléssel eltöltött óra után is? Igen, lehetséges! Amennyiben te is ilyen elfoglaltságot kerestél eddig, teljes szívből tudom ajánlani a Tündér-hegyi kilátón át vezető túraútvonalat. 

Már egy ideje tervben volt egy ilyesféle kiruccanás, mely nem hagyja figyelmen kívül az erőnlétünket és segít kicsit megszabadulni a mindennapok sodrától. A projekt pontosításában nagy segítségünkre volt a Google és a telex.hu is, hiszen az utóbbi megosztotta ezt a rövidke, 7 km-es útvonalat a következő cikkben: https://telex.hu/szorakozas/2022/01/22/leteszteltuk-budapest-legujabb-turautvonalat. 

A túra első pontjának elérése teljesen az olvasóra van bízva, hiszen számos (tömeg)közlekedési alternatíva létezik. Mi a Lóvasút Kulturális Központot a Szent Gellért térről egy hosszabb villamosozással (56A-val Budagyöngye megállóig), majd buszozással (291-es busszal a Zugligeti libegő megállóig) közelítettük meg. Érdemes nyitott szemmel járni és pár percre megcsodálni a Rendezvényközpontot, ami ugyanis az egykori Lóvasút-végállomás korhű rekonstrukciója. Az épület nemcsak kulturális programoknak ad otthont, hanem az EBER Desszert nevű cukrászda is ott található.

Elhagyva a központot, elsétáltunk a Zugligeti libegő alsó állomása mellett. Még mielőtt tovább indultunk volna a kaptatókkal teli útra, megnéztük a Zugligeti kemping „előterében” az elhagyatott 58-as villamosokat, melyek eléggé szürreális látványt nyújtottak növényzetben. 

Majd elindulva a szerpentinen, az első kanyar után balra kukucskál az arra járókra a Koponyatörő-szikla. Az utat követve, illetve arról letérve, a fák közt elbújtatott lépcsősor vezet, egészen a következő állomásig. A Tündér-sziklára állva, de akár feljebb sétálva a lépcsőkön és onnan kémlelve a messzeségbe, szemet gyönyörködtető panorámával találjuk magunkat szembe.

Innen nagyon a térképet sem szükséges kémlelni, ugyanis a felújított útvonal falépcsői egyértelműen vezetnek bennünket. Hamarosan egy, az autóforgalom elől elzárt aszfaltozott autóútra érünk, mely elválaszt az újabb lépcsőkkel csipkézett Kőfejtő peremétől. Azonban tettünk egy kis kitérőt: nem vágtunk egyenesen neki, hanem követtük az autóutat lefelé, amíg meg nem találtuk a libegőt, melynek huzaljai ezúttal már a fejünk felett futottak. Innen is gyönyörű kilátás tárul elénk, érdemes képeket készíteni innen is.

A kisebb bámészkodás és pihenés után nekivágtunk a kőfejtőnek, illetve az azt követő igen-igen izzasztó felfelé vezető útnak. Az újonnan épített út is falépcsővel indít, hamar eléri a fakorláttal kibiztosított kőfejtő peremét. A perem mentén a régi ösvény található, de sajnos nagyrészt felfalta az erózió. Ennek következtében az új útvonalat egy kicsit beljebbre építették, illetve több helyen extra fakorláttal egészítették ki, melyek a kevésbé edzetteknek (mint mi magunk) is tökéletes támpontként funkcionálnak. 

A Tündér-hegyi kőfejtőben a múlt század elején még dolomitot bányásztak, majd az ott dolgozókat elbocsátották 1978-ban, amikor védetté nyilvánították. A szikla természetes alakot mutat, azonban mászásra egyáltalán nem alkalmas, így a felfedezést csakis a túraútvonal teszi lehetővé. A kőfejtő udvara jelenleg egy pihenőhely faasztalokkal és padokkal, tűzrakáshoz alkalmassá kialakítva várja az arra látogatókat.

A kőfejtőtől tovább haladva egy rövid, de izzasztó kaptatás után hamarosan felérünk a Libegő felső állomásához, illetve a mellette elhelyezkedő büféhez és a panorámateraszhoz. Itt megejtettünk egy kis pihenőt, újratöltöttük a kulacsainkat, ettünk pár falatot. A következő megálló a János-hegy teteje és rajta a kilátó, azonban itt is érdemes egy kisebb kitérőt tenni Budapest legnagyobb természetes hegyi tavához.

A Béka-tó röpke 400 méterre található a terasztól, a kilátóval ellenkező irányban. Mérete kisebb, mélysége nagyjából fél méter lehet, habár, amikor mi voltunk, még kisebbnek tetszett. A tó létezése egyedülálló, ugyanis a Budai-hegységet meszes kőzetek építik fel javarészt, melyekben ritkák az állóvizek. Létjogosultságát annak köszönheti, hogy medrében sok agyag található, mely nem engedi elszivárogni a vizet. Megtévesztő lehet az elhagyatottnak tűnő tavacska, de több élőlény is él benne: békák, pettyes gőték, többféle vízicsigák és rovarok. A Normafánál látható szitakötők többsége is itt töltötte a lárvakorát. A tó mellett is található pihenőhely, mely sokkal inkább alkalmas egy romantikus, intimebb beszélgetéshez és falatozáshoz.

A Béka-tó után visszafordultunk és nekivágtunk a János-hegy közeli csúcsára, az Erzsébet-kilátóhoz vezető útnak. A kilátó legfelső szintje Budapest legmagasabb pontja, így a panoráma gyönyörűsége adja magát. A negyedik teraszról cirka 75-80 km-es körkilátás nyílik. Érdekesség, hogy a téli, különösen szmogos napokon Budapestet sűrű köd fedi, azonban a János-hegy ragyogó napsütésben sziporkázik. A kilátónál egy emlékkő is található, ugyanis Sisi 1882-ben háromszor is felkereste a helyszínt, látogatását örökíti meg az emlékmű.

A csúcstól lefelé kígyózó utat követtünk, mely során több, extrém kalandra vállalkozó biciklissel is találkoztunk. A szerpentin a meredek hegyoldalon vezet lefele egészen egy elég nagy táblával jelzett átjáróbarlangig. A János-hegyi átjáró egy dolomitban keletkezett átjáróbarlang, melynek két nyílása van: egy bejárata és egy kijárata. Mai formáját emberi kéz alakította ki, középső részén még csákánynyomok is felfedezhetők. Mivel elég természetes fényt kap az átjáró, fejlámpa nélkül is átmehetünk rajta, de biztos, ami biztos alapon érdemes bekapcsolni egy telefonos zseblámpát. Az átjáráskor óvatosan közlekedjünk, ugyanis a barlang védett. A szerencsés átkelés után tovább folytatódik az aszfaltút a tündér-hegyi elágazásig, majd a felfelé megtett utat kell követni lefelé is: Tündér-szikla, Zugligeti út, Kopanyatörő-szikla, Lóvasút épülete, buszmegálló, majd villamos megálló.

Maga az útvonal összesen 7 km hosszú minden látnivalóval együtt, számos felfelé vezető meredek kaptatóval. Nyugodt, ráérős tempóban nagyjából 3 órát vesz igénybe az út, tehát tökéletesen belefér egy délelőttbe, akár egy csodaszép délutánba is. Érdemes figyelembe venni, hogy a libegőnél és a kilátónál mindig elég sokan vannak.

A túraútvonal tökéletesen alkalmas a hétköznapokból való kiszakadásra és feltöltődésre, a gyönyörű tájkép hamar elfeledteti minden gondunkat, bajunkat.