Magad, Uram, ha kasszás nincs

Technika 2022.09.29. Kiss Johanna, László-Kun Gábor

Sokan szeretik, mások irtóznak tőle. Az önkiszolgáló kasszák, mint a legtöbb dolog az életben, alaposan megosztja a társadalmat. Gyorsítja az áthaladást vagy megöli a személyes kapcsolatokat? Átláthatóbbá teszi a vásárlást vagy mások helyett is mi dolgozunk? Vizsgáljuk meg közelebbről!

Sok izzadtságcsepp lefolyt már a vásárlók nemes homlokán, amióta egy amerikai elektronikai cég elnöke, David R. Humble az 1980-as évek elején megalkotta az önkiszolgáló kasszák prototípusát. Azóta hatalmas fejlődésen mentek keresztül. Humble-t egy floridai élelmiszerboltban tapasztalt hosszas és unalmas várakozás inspirálta az automata megalkotására. Mintegy ötmillió dollár befektetés és háromévnyi kísérletezés után 1986-ban egy atlantai Kroger áruházban állították be az első önkiszolgáló pénztárgépeket. Ekkor hazánkban még a vonalkód is űrtechnikának számított, elég, ha csak az évekkel későbbi Szomszédok epizódok közértes jeleneteiből indulunk ki. 

A londoni székhelyű Technavio piackutató cég szerint azóta világszerte legalább félmillió önkiszolgáló kasszát helyeztek üzembe és a vállalat előrejelzése szerint a technológia térhódítása az elkövetkezendő években mintegy 18 százalékkal növekedhet majd. Az eloszlás nem túl egyenletes, Németország például lemaradt a többi ország mögött. 2019 végéig az Európában telepített 117 ezer automata kasszából itt kevesebb mint háromezret helyeztek üzembe, bár a terminálok elterjedése azóta felgyorsult. A koronavírus járvány miatti távolságtartás kétségtelenül adott egy lökést az önkiszolgálásnak. Jómagam valamikor az előző évtized közepe táján találkoztam az első hazai önkiszolgáló kasszákkal. Előtte csak Londonban láttam hasonlót 2013-ban egy ottani Tesco-ban. Az Első benyomásom az volt, hogy milyen jó, hogy bár tudok angolul, mégsem kell megszólalnom, hanem elég, ha a felhasználói felületen bénázok egy sort.

A magyarországi kereskedelmi láncok közül elsőként szintén a Tesco vezetett be önkiszolgáló pénztárakat 2010-ben. A Dunakeszi-Fóton megnyílt hipermarketben adták át azt a 4 egységet, ahol a vásárlók maguk intézhették a fizetést. Idén az Index megkeresésére reagálva több cég is nyilatkozott az önkiszolgáló kasszáik számáról. Eszerint az Auchan hálózatában már összesen 350 önkiszolgáló pénztár van (ebből száz készpénzzel is működik).  A Lidlnél országszerte 58 áruházban 344 önkiszolgáló kasszát találhatunk. A SPAR összes önkiszolgáló kasszájának mennyisége meghaladja a 630-at. Általános visszajelzés, hogy a forgalomnak még kevesebb, mint a fele bonyolódik ezen a platformon. A Tesco-ról ilyen adatot nem sikerült felkutatnunk, bár abból kiindulva, hogy ők voltak a pionírok a hazai piacon, biztosan nagy lehet ez a szám.

Elveszik a munkát?!

Vannak bírálók szép számban, akik nem szeretik a bevásárlás eme felvilágosult formáját. Az ellenérvek sokfélék lehetnek. Leggyakrabban az kerül elő, hogy valójában más helyett kell dolgoznunk ingyen. Szintén hasonló érv, hogy munkahelyeket vehet el ez a technológia, amint anno más automatizálás is nyugdíjazott jó néhány szakmát. Sokan nem szeretik az olykor túlérzékeny beépített mérleget vagy a néha hibásan működő hiányzó árucikk bejelzéseket sem. Olykor lemarad a címke a mérlegelt zöldség-gyümölcsről is, ezt azonban a humán kasszás sem tolerálná jól. Gyakori probléma egyes üzleteknél az is, hogy míg a hús-vér pénztáros elfogad bizonyos kuponokat, netán SZÉP kártyát, addig az automata nem. Jó egyetemistaként pedig az alkoholos italok miatti plusz jóváhagyós kör is ismerős lehet. Ez a lépést sokszor központi terminálból is tudják intézni a segítők, kérdés persze, hogy milyen alaposságra lehet gyanakodni, ha méterekről méricskélik az ember életkorát. Az egymás vállára állt ballonkabátba bújt gyerekek azért még továbbra sem fogják tudni ily módon beszerezni a koccintóst.

Húszezressel bűntudat nélkül

De nem csak negatívumok vannak. Sok esetben lehet például nagy pénzzel fizetni anélkül, vagy bárkinek a szájhúzogatását vagy szemforgatását el kéne viselni. Csak rajtunk áll, hogyan olvassuk be a dolgokat, nem kell folyamatosan Rodolfósat („csak a kezemet figyeljék, mert csalok”) játszani a pénztárosokkal. Ez persze alkalmat adhat a lopásra is. Szintén előny, hogy a saját tempónkban dolgozhatunk és pakolhatunk el, nem kell a levegőben elkapni a hipergyorsan lehúzott termékeket. Az introvertáltakat pedig, úgy hiszem, nem is kell nagyon győzködnöm a találmány hasznosságáról.

Hátrányok ide, előnyök oda, szinte biztosan kijelenthetjük, hogy a jövő az önkiszolgálásban rejlik. Mind a munkaerőhiány, mint a megváltozott vásárlói igények ebbe az irányba mutatnak, így érdemes megbarátkozni a gondolattal és haladni a korral.