Előlépnek a sötétből – Riport az SZFE harmadéves osztályának próbájáról

Csáki Benedekkel, a darab rendezőjével egyeztetem le, hogy be fogok ülni valamelyik délutáni próbára, így az osztály mit sem sejt. Én is meg vagyok szeppenve, ám láthatóan ők sem tudják hová tenni a jelenlétemet. Gyors bemutatkozás. „A BME-ről jöttem.” Érzem, nagy baj nem lehet, én is egyetemista vagyok, maradhatok. Többen be is mutatkoznak, közvetlenek. Nyújtanak, hullahopp karikával gyakorolnak, szöveget mondanak, készülnek a próbára. Komolyan veszik. Ez elsőre is látszik.

A Táncos a sötétben eredetileg egy Lars von Trier film, amit 2000-ben mutattak be. Ezt Patrick Ellsworth alkalmazta színpadra. A Szkéné Színházi bemutató az első magyar színpadi adaptáció, hazai ősbemutató lesz. Műfaját tekintve zenés dráma, musical elemekkel tarkítva.

Amikor próba elején betolnak egy hangfalat, rájövök, itt sem lesz másképp. Nem csak prózában, de táncban és énekben is megmutathatják magukat a fiatalok. Tökéletes darabválasztásnak tűnik.

„Nagyon meglepődtem, amikor Csaba (Horváth Csaba, az egyik osztályfőnök) elmondta, azt szeretné, rendezzem meg a darabot az osztályomnak. Ez egy koprodukció lesz a Szkéné, a Forte Társulat és az egyetem között. Nekünk pedig vizsgaelőadás.” – mondja Benedek. Bár elmondása szerint nem ismerte a filmet és a történetet, azóta bepótolta lemaradását és hálás az osztályfőnökének, amiért őt bízta meg a feladattal. Nem ez az első rendezése. Már az egyetem előtt is foglalkozott nagy, zenés előadásokkal. Ez lehet az oka, hogy rá esett a választás.

Kezdésre mindenki pontosan érkezik. Fegyelmezettek, odafigyelnek Benedekre, persze ha valami nem tetszik, szóvá teszik. Demokratikusan működnek, nem érzem a szokásos alá-fölérendeltségi viszonyt. Az első jelenet, amit elpróbálnak, Selma érkezése a színházba a gyilkosság után. Ehhez persze nem árt ismerni a történetet:

Selma fiatal, naiv lány, Csehszlovákiából menekül át Amerikába, mert elhiszi, ott könnyebb élete lehet. Egyedül neveli kisfiát Gene-t. A nagy remények ellenére gyárakban kénytelen elhelyezkedni és látása is folyamatosan romlik egy súlyos szembetegségnek köszönhetően. Saját örömére csatlakozik egy amatőr színitársulathoz, ahol szintén nem bánnak vele kesztyűs kézzel. Nem gonosz, sőt, önfeláldozó jellem, a darab egy pontján mégis elkövet egy gyilkosságot. A kérdés, van-e kiút számára?

Ahogy halad előre a próba, több dologra is felfigyelek. Elsőként arra, hogy a fizikai színházi elemek nagyon erősek az előadásban. Ugyan prózai színházat látok, mégis szerves elemként épül be a mozgás. Előfordul klasszikus értelemben vett tánc, de apró mozgás beli gesztusok is. A másik nagy felfedezésem, hogy mernek kísérletezni. Megnézik a jelenetet többféleképpen. Mindenki bátran keresi karakterének a hozzáillő mozdulatokat. Jót mosolygok, amikor az egyik amatőr színitársulati tagot játszó Hrapka Zsófia szinte beesik a színpad közepére. Vicces karakter az övé, és látszik, szeretné maximálisan kiaknázni. Megjegyzem, sikerül is neki. Érdekes látni a kettős szereposztást a főszereplőnél. Selmát folyamatosan cserélgetik, emiatt többször kell elpróbálni minden részt. A rendező szerint nem megszokott, hogy már harmadévben ekkora szerep jusson egy egyetemistának, hiszen Selma végig színen van, ráadásul övé az összes dal, de két olyan lány is jár az osztályba, akivel el tudja képzelni a darabot, így egyértelmű volt a duplázás.

Az egyik Selmát Gálhidy Gizella alakítja. Azt mondja, sokáig félt, mit szól majd az osztály, ha kiemelik közülük, viszont ahogy elkezdődtek a próbák, érezte, biztonságban van, nem kapott egy rossz szót sem. „Örülök, hogy bizonyíthatok saját magamnak, ugyanis amikor felvettek, nem voltam magamban biztos. Ez a szerep jó megerősítés.”

Kiss Diána Aidát, a másik főszereplőt, arról faggattam, milyen egy majdnem vak karaktert megformálni: „Életem eddigi legnehezebb feladata. Hosszú folyamat megtalálni, hogyan lehet a testből megfogalmazni egy ilyen jellemvonást. Szeretném, ha igényes lenne és érthető, de nem illusztráció.”

Hamar világossá válik, az előadásban valóban hangsúlyos a zene. Két nagyon látványos, fülbemászó táncjelenet után meghallgathatok egy komorabb szólót is. Érdekes stílusváltás, ám pont emiatt kelti fel igazán az érdeklődésem. Vajon megtalálható a kettő között a megfelelő arány, melyikből lesz több a darabban?

Az osztály nincs magára hagyva. Körülbelül félidőben megérkezik Rába Roland, a színészmesterségért felelős osztályfőnök. Csendben beül a sarokba és figyel. Olyannyira figyel, hogy egy ponton meg is akasztja az ötletelést. Kérdéseket tesz fel, amik előre lendítik az elakadt diskurzust. Az osztályon azt érzem, nem értenek mindennel egyet, amit mond, de megpróbálják új szemszögből nézni a szöveget.

Apropó szöveg. Benedektől megtudom, hogy a szövegkönyvet Horváth Csaba készen adta az osztály kezébe, azonban a dalokat az osztály egyik tagja, Ferenczy-Nagy Boglárka alkalmazta színpadra Totth Benedek fordításai alapján. A dalok egy részét Moldvai Márk zeneszerző, másik részét Szamosközi Gergő, Ferenczy-Nagy Boglárka és a rendező együtt szerezték. Közös munka, annak is érződik. Mindenki beletesz mindent, amit lehet. 

Négy órás a próba, este hatkor már a vége felé közeledik, ám még mindig hátra van egy nehezebb jelenet. Feszült visszaemlékezés, amit látok, és bár érzem, hogy fárad az osztály, Kondákor Ajsa Panka olyan erővel kéri számon Selmát az adott részben, hogy szinte leesik az állam. Én már a vacsorára gondolok, ők meg épp nyúzzák egymást újra és újra, minden próbálkozás után pontosan végrehajtva a rendezői utasításokat. Meg is jegyzem magamban, a BME ennél egyszerűbb, legalábbis szorgalmi időszakban biztosan.

Ugyan a bemutató még messze van, én már most is láttam emlékezetes alakításokat, próbálgatásokat. Juhász Tibor ügyészként nem hagyott kétséget afelől, hogy a későbbiekben jól áll majd neki egy Billy Flynn típusú karakter. A két főszereplő ugyan teljesen más Selmát hoz, mind a ketten érzik és értik a karakterüket.

Összegezve, nagyon ígéretes bemutatóra készülök, mert van egy harmadéves osztály, akik készek megmutatni magukat a világnak. Benedek elmondta, kicsiknek nem ajánlják az előadást, de gimisektől egészen száz éves korig mindenki találhat majd benne kedvére valót. Egyetértek. Annak pedig kifejezetten örülök, hogy lehetőséget kaptak a Szkénétől. Október 7.-én és 8.-án az egyetemi színpad legyen az egyetemistáké!