„Sohasem kereste a szórakozást, nem pihent… minden örömét a művészetben lelte” – emlékezés Steindl Imréről

120 éve hunyt el a Műegyetem egyik leghíresebb szülötte, Steindl Imre. Budapesten járkálva számtalan olyan gyönyörű épületet figyelhetünk meg, amelyek tervezése az ő nevéhez fűződik.

Ha Magyarország nevezetességeiről kérdezünk bárkit – legyen magyar vagy külföldi – a felsorolás első három pontjában nagy valószínűséggel benne lesz a Parlament. A romantikus historizmus jegyében épült országház az ezeréves, erejének teljében levő hazát hivatott szimbolizálni. Aki pedig mindezt megálmodta, majd megtervezte – Magyarország egyik leghíresebb építésze: Steindl Imre. 

A Műegyetemről külföldre, majd vissza

Steindl Imre 1839 októberében, Pesten látta meg a napvilágot. Alapdiplomáját a Műegyetemen szerezte, mely akkoriban német tannyelvű volt, s ahonnan útja a bécsi Képzőművészeti Akadémiára vezetett. A szomszédos ország létesítményében olyan neves oktatói voltak, mint Eduard van der Nüll vagy Friedrich von Schmidt építészek. Utóbbi, idővel műemlékvédő programjába is bevonta Steindl-t, aki így szakmailag jelentős fejlődésen ment keresztül. Tanulmányai végeztével Franciaország utcáin vizsgált különböző műemlékeket, mely szokását később itthon, a Műegyetem oktatójaként is folytatta. Érdekes, hogy tanári pozíciójában éppen Ybl Miklós helyére lépett, aki a korábbi évtizedek igencsak meghatározó építészének számított. Tagja volt a Műemlékek Országos Bizottságának, valamint a Budavári főtemplom építőtestületének is. Közben megkezdte szakmabeli tevékenykedéseit is: első műveinek egyike egy monumentális síremlék volt. 

Kezdeti sikerek

Karrierjét bérházak és vidéki kastélyok tervezésével kezdte; nevét 1870-től egyre többen ismerték meg. A század végén ugyanis számos olyan budapesti épületet tervezett, melyek mellett az itt élők nap, mint nap elhaladhatnak.

Egyik első ilyen műalkotása a látványos dísztéglás, neoreneszánsz városháza, mely a Váci utcában található. A lépcsőkorlátok, oszlopok és ívek a kor mérnöki csúcstechnológiáját idézik. 1870-75 között épült fel, az első ülést 1875. március 1-jén tartották benne. Az épület üléstermének karzatát Lotz Károly freskói díszítik, az utcai és belső udvari homlokzatán található égetett kerámia díszítőelemeket pedig a pécsi Zsolnay-gyár készítette 1984-ben.

1883-ról az akkori Műegyetem főépületének tervezése viseli Steindl nevét – melyet ma már az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarának kampuszaként ismerünk. Nagy valószínűséggel már mindannyian elsétáltunk a Múzeum körút látványos, neoreneszánsz stílusú díszekkel tarkított épületegyüttese előtt. Ez a létesítmény 1910-ig a Műegyetem székhelye volt, ám annak Duna-partra való áttelepülését követően az épületet az ELTE diákjai használták – s használják mind a mai napig.

Egy másik egyetem is Steindlnek köszönheti neoreneszánsz falait: az Állatorvostudományi Egyetem Rottenbiller utcai épületegyüttese 1881-re készült el. A vörös-téglás, Zsolnay kerámiacsíkokkal díszített létesítmény egyébként ugyanabban az utcában található, ahol az építész lakott. Az épület azóta műemlékvédelem alatt áll.

Az építész egyik utolsó munkájaként számon tartott Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplom építési pályázatára Steindl öt tervet nyújtott be. Bár akkoriban már nem tevékenykedett oly erővel, mint azelőtt, az imaház gondolata megmozgathatta fantáziáját. Meg is nyerte a pályázatot; a Rózsák terén található templom hat évig épült. A neogótikus stílusú épület alapkőletételén az akkori uralkodó, Ferenc József is részt vett. A 76 méter magas, háromhajós templom tervezésénél Steindl a francia gótikát hívta segítségül. A második világháború következtében a négy harangból csupán kettő maradt meg – ám ezek a mai napig felcsendülnek.

A főváros legnevezetesebb általa tervezett épületein kívül azonban akad más olyan Steindl-féle létesítmény, melyet megcsodálhatunk. A Kereskedelmi és Iparbank, az Agorasztó-ház vagy a Margit híd hídfői is mind az építész művei. Sőt, külföldön is (aradi városháza, Rakovszky Géza kocsóci kastélya) fellelhetjük az eklektikus művész épületeit.

Számos restauráció is köthető Steindl nevéhez; az építész tudatosan járta az országot, közben feljegyzéseket és illusztrációkat készítve műemlékeinkről. Ennek köszönhetően sok épület az ő tervei nyomán születhetett újjá:

• Vajdahunyad vára,
• szegedi ferences templom,
• kassai dóm,
• Debreceni Grand Hotel Aranybika 
• iglói, bánfai, jáki, máriafalvi templomok.

„Én új stílust nem akartam teremteni… arra törekedtem, hogy a középkornak a remek stílusába szerény módon, óvatosan, nemzeti és egyéni szellemet hozzak be”

1883. február elsejei határidővel nemzetközi tervpályázatot írtak ki Magyarországon. A cél egy, az országgyűlés mindkét házát befogadó, a közös üléseknek, valamint a delegációnak helyet adó parlament felépítése volt. Tizenkilencen próbálkoztak meg a feladattal, akik közül Steindl Imre megosztott első helyet szerzett. Ugyan terveit sokan kritizálták, az építészt ízléstelenséggel és túlzással vádolva, az Országház első alapkő letételére két éven belül sor került. Steindl a Parlament kivitelezése után már nem vállalt nagyobb munkákat, ám a Műegyetemre visszatért – immáron professzorként – középkori építészetet oktatni. 

Az országház tizenkilenc évig épült. 1902 őszén adták át, melyet az építész azonban sajnos már nem láthatott – az év augusztus 31-én, hatvankét évesen elhunyt. Sírja a Fiumei úti sírkertben található, ahol idén év elején, halálának 120. évfordulóján egyetemünk rektora is megemlékezett az építészről. 

Szakmai nagyszerűségét díjak formájában is elismerték

Steindl számos díjjal büszkélkedhetett; munkájával kiérdemelte a művészeknek járó legmagasabb kitüntetést, a Pro Litteris et Artibus életműdíjat. Emellett a szakember a bécsi és a párizsi világkiállításon is emlékérmet kapott, elnyerte a francia akadémia érmét, itthon pedig a Ferenc József rend lovagkeresztjét. Steindl a brit és a magyar akadémiának is tagja volt. Mindezen kívül elismerő oklevéllel jutalmazták magánépületek tervezéséért, valamint Függer-féle aranyéremmel tüntették ki középületek tervezéséért.