Múzeum rólam, nekem

Magazin 2022.10.09. Sándor Lili, László-Kun Zsófia
A Sziget hetében pénztárcabarát szórakozási lehetőséget keresve választottunk egyet korábbi kedvcsinálónkból. Legszebb sminkünket felöltve, frizuránkat belőve ellátogattunk a… Szelfi Múzeumba. Hogy milyen élmény is volt? Hogy megéri-e felfedezni? Cikkünkből alább kiderült! Szelfizz velünk!

 

Szelfizni sokféle indíttatásból lehet. Van, aki az idő lassú múlását, a fokozatos változást szeretné láttatni vele, legyen szó éveken át tartó arckép megörökítésről vagy éppen alakváltozásról. Van, aki ezzel érzi teljesnek az élményt, hogy valahova ellátogatott. Van, aki a külvilágnak üzen a fényképekkel, akár célzottan reakciót kiváltani a másikban, akár a saját önbecsülését erősítendő meg. Ezeken túl is ki tudja hány és hány kép készülhet a kamerát megfordítva, csak azért, hogy a kedves fotós magát viszontlássa.

Egy dolog azonban közös, minden egyes alkalommal abban bízunk, hogy a fotóról a legreprezentatívabb önmagunk tekint vissza ránk, a legideálisabb vagy éppen legvagányabb lehetőségek közepette, a stúdióba illő fényviszonyok mellett kiemelve vonásainkat. Ez pedig valljuk be őszintén igencsak ritka, hiszen ki ne ismerné azt a mihaszna forgót, ami mindig elcsavarja a tökéletes frizurát vagy éppen a troll utca emberét, aki viccesnek gondolva magát belepofátlankodik a születő művészi alkotásunkba.

Aggodalomra azonban semmi ok, pár éve több másik ország mellett, Budapesten is megszületett a tökéletes terep, mi több, mára már két Szelfi Múzeumban is mulathatjuk az időt, ha új profilképre szomjaznánk vagy éppen pózolnánk egyet a számunkra legkedvesebbek körében. Őszinte leszek, eleinte kibuggyanó hahotázással vettem tudomásul a hely létezését a felugró reklámblokknak köszönhetően, mondván, hogy „na ne már!”, azonban telt múlt az idő és egyre kíváncsibb lettem, míg nem egy meleg nyári napon magam mellé csábítva két kedves barátnémat, együtt bemerészkedtünk a tinilányok álmainak netovábbjába, a megvalósult, több színterű DIY fotóstúdióba, szám szerint a második, „Bubbles” kiadásba. Bár az iménti megnevezésben érezhet a kedves olvasó némi gunyorosságot, történesen tényleg egy ifi röplabda csapat lánycsoportja vásárolta meg előttünk jegyeit, így joggal támadhattak kétségeink a célközönséget illetően, magunkkal összehasonlítva a hölgykoszorút és a cirka tizenévnyi korkülönbségünket.

A Blaha Lujza tértől pár lépés távolságra található üzlethelyiségében egy kissé „készített” szépség fogadott minket a recepciós pultnál, de úgy is fogalmazhatunk, hogy határozottan illett a hely közösségi médiafókuszált világához. Kedvesen, udvariasan tájékoztatott minket a hely szabályait illetően, majd nála fizethettünk meg a fejenként 3600 Ft-os belépőt az általunk választott mesevilág komplexumba. Mivel a triumvirátusunk nem minősült csoportnak és úgy vélekedtünk, hogy első nekifutásra egy múzeumlátogatás is elég a jóból, így nem tudtunk semmilyen kedvezménnyel sem élni, viszont tesztelhettük, hogy mindhárom kínált fizetési forma működik, a jelenleg hatályos jogszabályok szerint még az összes Szép kártya zseb „nyitja” a képzeletbeli kapukat. A gondtalan szórakozásról kulcsos szekrények gondkosnak, hiszen ki tudna igazán jól pózolni, ha éppen csiga módjára cipeli a hátán a fél életét?! Azonban ne legyenek kétségeink, mint szinte minden hasonló helyen, a felelősség az eltűnő tárgyakért itt is minket terhel.

Megérkezve, befizetve, lepakolva végre neki is vághattunk a három szintnyi változatos háttérrengetegnek, ami jelen esetben tényleg csak ránk várt. Meghatározott útvonal a barangolásra nincs, mi több, a honlapon jelzett időkorlátot sem tartja számon senki, viszont reális a becslés, hogy 1-1,5 óra az átlag önjelölt modelleknek is elegendő a bent tartózkodásra. Találhatunk nyugodtabb, idézetten gazdagított falat a „könyvmoly” típusoknak, de felülhetünk nagykerekű old school bringára, körhinta lovakra vagy éppen helyet foglalhatunk egy pink Trabantban is, hogy az édességváros fölött húzódó gerendáról, vagy a fodrászatról ne is beszéljünk. A fekete-fehér monokróm lépcsők világára még futotta a keretből, azonban kicsit leolvad a tejszínhab a pörköltről, mikor szembesülünk vele, hogy a mosdó helyiség koedukált és bizony a design inkább az ajtaján kívül várja meg a kedves látogatókat.

Ugyan a feltöltött értékelésekben gazdagon dicsérik a helyi animátorokat, akik arra hivatottak, hogy a legjobb fotó elkészítésében segédkezzenek, a látogatásunk idején eggyel sem találkoztunk, vagy éppen mind díszletnek álcázhatta magát. Az egyes helyszíneken táblák rendszabályozzák a látogatókat, kifejezetten a balesetveszély elkerülése érdekében tiltott tevékenyégekre hívják fel a figyelmet, vagy a hosszútávú működés érdekében tiltják bizonyos pózok kivitelezését, úgy, mint az autó motorháztetőjén való bárminemű akciót. Milyen kár azonban, hogy speciel pont ez utóbbi tábla konkrétan több méter távolságra található a helyszíntől, így a mi is csak akkor vettük már észre, mikor késő volt, és megszületett a hollywoodi beállítás bármi nemű helyi erő figyelmeztetése nélkül.

A kiállítás legnagyobb látványossága a létrán vagy éppen csúszdán megközelíthető 80 cm mély „labda medence”, mely a honlapon állítottak szerint kis hazánkban az első. Impozáns, hívogató terep, azonban a valóságban a csúszda nem csúszik eléggé, és a gyerekkori hasonló kivitelű játszóházi labdatengerben mintha könnyebb lett volna a közlekedés. De hát, ki tudja, lehet csak az évek szépítik meg az emlékeket… Itt azért egy jó kis befészkelődés után előfordulhat az a csúfság, hogy igen küzdelmesen áll újra talpra az ember, viszont mindenképp díjazandó a közeg interaktivitása. Jobb képek vagy éppen videók születnek ott, ahol van mit tenni, mert egyszerűen mozgás, élet kerül a képkockába. Ehhez a helyszínhez hasonlóan ötletes a pénzzel töltött kád. Nyilván mindannyian szeretnék Dagobert bácsi módjára fürdőzni a vagyonban, itt legalább még ha kereskedelmi értéke nincs is az műanyag „aranyoknak”, legalább egy kis ízelítőt kaphatunk az illúzióból. A valóságban, nem képletesen, buli szórni a pénzt!

Ami a jegyen túli költekezést illeti, és itt ne vegyük számításba, hogy a magunkkal hozott eszközre (fényképezőgép vagy telefon) is be kellett ruházni. Egy kisebb bár is tartozik a helyhez, valljuk be a marketing mellett szükség is van rá, hiszen a „nyári napnak alkonyulatánál”, hát még ha az ember délben érkezik a rekkenő hőségben sincs klíma a termekben, vagy legalábbis gondosan óvták a környezetet a mi látogatásunkkor a be nem kapcsolással. A választék viszonylag átlagos, alkoholos és alkoholmentes szomjoltókat is talál a figyelmes szemlélő, akinek gondja van a cukorral, azért a víz mellett steviával ízesített limonádéban is reménykedhet 4 dl-ért 990 jó magyar pénzt kipengetve, vagy éppen megtalálható a választékban a zero kóla is 2,5 dl-e 350 forintért, tehát nem annyira drágán mérve. A kínálat részét képezi laktózmentes és növényi tej is felár ellenében, ami mindenképp plusz pontot érdemel érzékeny embertársaink tekintetében. A helyegyediség véleményem szerint elbírt volna egy kicsit mesésebb külcsínt és kínálatot, valami hasonlót, mint ami a Sugar cukrászdalánc képvisel, de hát mindig van hova fejlődni.

Összességében nem bántuk meg látogatásunkat a helyen, készültek jó képek, noha egyikünk sem cserélte le azóta sem profilképet vagy egyáltalán tett ki egyet is a százas nagyságrendnyi mennyiségű alkotásokból. Az hely ötlete feltétlenül díjazandó, bár a kivitelezés és a részletek hagynak némi kivetnivalót maguk után. Kis törődéssel, alapos takarítással, karbantartással, megfelelő temperálással és kicsit a vendéglátóipari egység rész fejlesztésével egész mesés hangulat érhető el. Addig is azonban köszönjük az élményt, az emlékeket, de maradunk inkább a valóság talaján és éljük meg a közös pillanatokat, akár közös fotó nélkül is!

 

Selfie-láz

A napjainkra általánossá vált önfényképezés tevékenységének dokumentáltan első hódolója Robert Cornelius amerikai fotográfus volt 1839 őszén, Philadelphiában. A jelenség azonban bő egy évtizede hódította meg a világot, hála az Apple kétkamerás telefonjának. Magát a ’selfie” szót először egy ausztrál fórumon használták 2002-ben, de 2013-ban már az Oxford szótár szerkesztőbizottsága az év szavának választotta. A magyar helyesírásba a szót két évvel később jegyezték be a szabályzat 12. kiadásában.
Forrás: Szelfi – Wikipédia (wikipedia.org) 

 

Múzeumok a világ körül

Bármennyire is azt gondolnánk, hogy magyarok leleményessége határtalan, ilyet is csak itthon találhatnak ki, a múzeumtípusnak számos képviselője található meg szerte a világban. A teljesség igénye nélkül Amerikában egy kilenc elemű üzletláncról beszélhetünk, mely már nevében is az eredetinek mondja magát. A jegyek viszont régióktól eltérően 25 és 34 dollár között kóstálnak, ami jelen valutaárfolyam mellett, nem kevesebb, mint 10-14 ezer forint körül dekódolhatóak. A velünk határos Romániában 79 Lei-ért, azaz kb. 6600 forintért mérik a bejutást, míg Firenzében 13 eurót, kb 5300 Ft-ot kóstál egy felnőtt belépő. De aki nem a fővárosban hódolna a különleges élvezetnek, Debrecenben közel azonos áron teheti meg, 3500 forintért. A csapatban érkezők vagy fiatalok/diákok azonban a legtöbb helyen kedvezményben részesülnek, szóval ne hagyd ki a spórolás lehetőségét, ha Téged is érint!