A merch táskából az ingyen csokik mellett álláslehetőségeket is elő lehet húzni? – Tapasztalatok az 52. Műegyetemi Állásbörze első napjáról

Az egyetem intézményének – ezzel együtt a diákkedvezmények, az ösztöndíj és a céltudatlan lét – elhagyása felkavaró élmény egy pályakezdő fiatalnak. A felnőttkorba való kilépés egyik pillanatról a másikra történik úgy, hogy erre sajnos nincsen felkészítő szabvál az egyetemeken. A szerencséseknek már a végzős évben körvonalazódik, merre tervezik folytatni útjukat, ám akadnak olyan hallgatók is, akik számára a diplomázást követően is bizonytalan a jövő. A jó hír az, hogy a Műegyetemi Állásbörze mindkét típusú diák számára megfelelő alapot és tapasztalatot nyújt.

Már 52. alkalommal rendezik meg az eseményt a BME K épületében. A kétnapos börze első napján a több mint száz kiállító cég belepte a létesítmény belső terét – sőt még az udvart is. Jómagam a fentebb említett két csoport ötvözetét képviselem, így számomra tökéletes alkalmat nyújtott az állásbörze.

A programok a karrierépítés mellett számtalan merch termék beszerzését is lehetővé tették. Én pár óra alatt gazdagabb lettem egy power bankkel, mobiltelefon tartóval, rengeteg tollal és csokival, webkamera eltakaróval, hátizsákkal, mappával, kulaccsal, valamint számos hírlevél feliratkozással. Ezeket néhol kvízekkel vagy szerencsekerék pörgetésével szereztem meg, de volt, hogy a kiállítók akkor is kedveskedtek nekem, amikor nekik nem származott előnyük belőle. A bizonytalanságom enyhítette számos olyan munkavállaló, akik közvetlenül és nyitottan fogadtak, és úgy is készek voltak a kommunikációra, hogy már az első pillanattól fogva egyértelmű volt, nem engem keresnek. Akadtak azonban olyanok is, akik nem akartak észrevenni, hiába somfordáltam a pultjuk előtt már percek óta. 

A börze számomra nem nyitott meg sok új kaput; javarészt robotikával, autótervezéssel, IT-val vagy logisztikával foglalkozó fiatalokat kerestek a cégek, de kiemelten sok mérnöki pozíció is nyitva állt. A humán területről érkezőknek nagyítóval kellett keresni azon vállalatokat, akik állást tudtak kínálni számukra. Persze könnyen lehet, hogy én voltam a hibás, és nem sikerült jól kiviteleznem az állásbörze ’Keress jól!’ mottóját. 

A kiállítók nagy része pozitív élményeket hagyott bennem, viselkedésük a tudatos énem erősítette. Rendkívül jól látszott ugyanis, mely cégek alkalmaztak kommunikációs területről érkező dolgozókat az érdeklődőkkel való társalgásokra. Úgy gondolom ezek a vállalatok sokkal több embert bevonzottak, mint azok, akik munkatársai kevés beszéddel, vagy előre betanult monológgal operáltak. 

Pár tipp az első börzézőknek:

• olvass utána még a börze előtt a kiállítóknak, és jelöld ki, hogy mely cégekhez szeretnél odamenni;
• regisztrálj előre a CV-del;
• ne keresd a logikát a standok elhelyezése között;
• alaposan járd körbe az egészet – beleértve az udvart is.

Levont tanulságok pályakezdőknek:

• a cégek javarészt hallgatói jogviszonnyal rendelkező gyakornokokat keresnek; ebbe nem számít bele az, akinek passzív a féléve;
• számos vállalat dolgozói csapatát erősítik a korábbi állásbörzén megjelent hallgatók;
• rengeteg pozíciót lehet betölteni, viszont tényleg jól, megtervezetten kell keresni;
• a nyelvtudás kulcsfontosságú – nemcsak az angol, hanem a német is;
• sok kiállítónál vannak olyan interaktív játékok, amikből pontos képet kaphatunk a szervezetről;
• a cégek vidéki helyszínekre is keresnek alkalmazottakat.

A börze számomra végül sikeresen zárult, még ha csak pár álláslehetőséget is találtam. Cserébe rengeteg munkavállalóval beszélgettem, tisztább képet kapva az általam vizionált karrierről. Ráadásul betértem az első emeleti tanácsadó terembe is, ahol egy szakember átnézte az önéletrajzom, és hasznos tippekkel vértezett fel mind az álláskeresés-, mind az interjúk terén. A körbe-körbe járkálást az udvaron zártam, ahol legnagyobb örömömre ingyen popcornra akadtam. A kukoricát eszegetve beültem a kint parkoló mentőautóba, ahol hosszú beszélgetésbe elegyedtem egy mentőssel. Számomra ez volt a börze legérdekesebb pontja: bármit kérdezhettem az egészségügyről, a munkájukról, vagy egyébként bármiről – a szakember készségesen válaszolt és mesélt történeteket is. 

Hazafelé menet minden jel arra mutatott, hogy a jövőm nem olyan bizonytalan, így másnap otthon maradhatok – szembe találkoztam ugyanis Győrfi Pállal, aki széles mosollyal sétált a BME épületei között.