Kitálalt a végzős műegyetemista, ezt tette vele a képzés

A kattintásvadászat azóta velünk él, mióta kattintás létezik, de a nyomtatott sajtó korában is fontos szerepe volt a figyelemfelkeltő, sokszor félrevezető címadásnak. Célja egyértelmű, eszköztára gyakran bicskanyitogató. Cikkünkben alámerülünk a clickbait mocskába. A tökéletes olvasási élmény érdekében igyekszünk BME-s vonatkozású példamondatokkal szemléltetni az egyes címadási típusokat.

Mindenekelőtt, ha a cím miatt nyitottad meg ezt a cikket, akkor megszívtad. Már megint. Mert nem gondolkodtál, csak hagytad, hogy az orrodnál fogva vezessenek. De ne érezd magad rosszul emiatt, ez a kattintásvadászat legfőbb fegyvere. Cserébe adunk némi vezérfonalat a továbbiakra nézve, hogy máskor gyanakvóbb legyél.

Előre eldöntötték? A te Neptun-kódod is érintett lehet!

Betteridge törvénye kimondja, hogy bármilyen cikk címére, ami eldöntendő kérdés, a válasz minden esetben a leghatározottabb nem. Kérdőjeles címet az újságíró általában két esetben használ. Egyik, ha nem tudja bizonyítani, amit a címben mond, így a kijelentő mód kockázatos lenne. A másik eset, ha amire rákérdez a címmel, önmagában nem elég érdekes. Hiszen, ha elég érdekes lenne, azt le is írná a címbe. Ami az iménti címet illeti, él egy ilyen legenda a BME-n, hogy az a hallgató, akinek nincs számjegy a Neptun-kódjában, az sosem végzi el az egyetemet. Ezt az állítást több forrásból tudom cáfolni mindamellett, hogy nyilvánvaló baromság. És a vizsgáztatók sem holmi számjegyek meg nem léte miatt fognak kivágni az ötödik próbálkozáskor.

Tíz gyakori buktató, ami miatt BME-s diákok csúsznak

Az ember alapvető igénye, hogy szereti listába szedni a dolgokat, egy lista a folyó szöveghez képest megnyugtató rendezettséget, logikát, racionalitást mutat. Vannak oldalak, mint például a Buzzfeed, vagy a Cracked, ami szinte kizárólag lista formátumú cikkeket közölnek. És a dolog bejön: a Buzzfeed cikkei a közösségi médiában kétszer annyi megosztást termelnek, mint a CNN, a BBC és a New York Times összesen. Szóval, ha listát látsz, menekülj!

MC Pliszé: „A vizsga a gyengék mentsvára, már csak a nevem miatt is instant megajánlott jár mindenből”

Random ZS kategóriás celeb égbekiáltó ökörséget nyilatkozik, az olvasó pedig már kattint is. Hiszen mi jobb program lehet, mint azon szörnyülködni, hogy egy valóságshow-szökevény vagy tehetségkutató válogatós szörnyszülött mennyire ostoba és mennyire felelőtlenül beszél? Alapanyagból pedig egyelőre úgy látszik, nincs hiány.

Ő lehet a következő Finta József! Elképesztő vázlattervet adott le!

„Beethoven a zene Mozartja.” Régi trükk ismert személyekhez hasonlítani egy-egy „Átlag Ábelt” vagy „Átlag Ágit”, mit törődve vele, hogy valóban olyan tehetséges-e, mint az, akihez mérik. Így lesznek új Messi-k, következő Madonnák és a többi feltörekvő no name celebek. A másik, hasonló taktika, hogy ismert filmek vagy sorozatok méltán ismeretlen epizódszereplőire hivatkoznak. Példa erre, hogy „meghalt a Dr. House sztárja”, miközben Hugh Laurie él és virul (lapzártánkig), míg az elhunyt színész szerepelt egy epizódban húsz másodperc erejéig, mint az egyik mellékszereplő édesanyja.

Ejha! Ilyen volt az egyetem a 90-es években. Rá sem lehet ismerni!

Régi recept a nosztalgia húrjait megpendíteni, elvégre régen minden jobb volt. Túl régre azért nem szabad menni, így napjainkban marad a 80-as és 90-es évek nosztalgiája. Félbeszakadt Kacsamesék, Xénia-láz, fridzsider turizmus és golyórágó. Szóval csak a szokásos összekacsintás, hogy mi ezt még ismerjük, te meg már nem.

A felvett hallgatók csupán az 1%-a tudná a választ erre az egyszerű kérdésre! Neked menne?

Kíváncsiság és egy kis bizonyítási vágy. Mi lehet annyira nehéz, hogy csak ennyien tudják a választ? Vajon én meg tudom oldani a feladványt? És ha igen, akkor én leszek a mágikus 1%? A háttérben persze sosem létező statisztikák és pofonegyszerű kérdések húzódnak. Na meg a kattintás és a profit.

Elégtelent akart adni a vizsgáztató. Nem fogod elhinni, mit reagált a hallgató!

Naná, hogy nem fogod elhinni. Ügyes és működőképes trükk, pedig, ha annyira fantasztikus vagy vérlázító dolog történt volna, akkor semmi oka nem lenne annak, hogy a címben nem lehet konkrétumokat írni. A cím szenzációt sugall és már kattan is az egér. A csalódás persze garantált.

A magvas tanulság, amit érdemes az olvasónak a cikkből magával vinnie, hogy legyen kritikus. Az a cím, ami kismértékben is homályos, pláne, ha a fenti példák egyike, egészen biztosan kattintásvadász. Ha egy mód van rá, érdemes más hírportálok felé nyitni, hátha ott is elérhető a téma kevésbé félrevezető formában.