Játékos drámafeldolgozás

Szeptember 27-én Háy János Elem c. előadása fél kilenckor ért véget. Még a fülünkben visszhangzott a tapsvihar, de a Szkéné bejárata előtt már mosolyogva várt minket Viktor és Fanni. (Szivák-Tóth Viktor és Szemerédi Fanni a Rakpart3 ifjúsági programjainak szervezői, vezetői.) Az aktuális téma: milyen emléket hagyunk magunk mögött?

Napirend szerint tizenöt perccel a színdarab befejeztével elindultunk a nézőközönségből itt maradt kilenc, lelkes kalandvágyóval a K épület végtelen folyosóin. Végül a sokak által ismert 72-s teremben kezdődött meg a színmű soraiba merítkezésének folyamata. Az Elem egy nehéz témát, az élettel járó elmúlást humorosan dolgozza fel, így a foglalkozáson sem lehetett másra számítani. A házasságról, a halálról, az egzisztenciáról és társaink szeretéséről beszéltünk. Mindezt a drámapedagógia játékos eszközeivel tettük.

Bemelegítésként egy népszerű spektrum játékkal indítottunk, melynek során két szélsőség között tudtunk álláspontot képviselni saját véleményünknek megfelelően. Elhangzott például a kijelentés: a megtekintett dráma a házasságról szólt. A körben az 1-es szék jelentette, ha teljesen egyetértettél, a 10-es ülőhely pedig, ha tökéletesen eltért a meglátásod. Kis mozgolódás után helyet foglaltunk és kifejthettük véleményünket, majd elindult egy újabb menet. Azok számára, akik nem ismerik a feldolgozott Háy János alkotást is izgalmas egy megvitatott kérdés: lehet-e az a cél, hogy párban éljünk?

A közös munka során megszületett egy együtt készített installáció is a konferenciaterem oldalában. Egy háromdimenziós megnyilatkozása a gyásznak, az érzésnek, hogy jó lett volna még együtt maradni egy kicsit. Fekete kabátot és gyászruhát akasztottunk egymás mellé, éppen egy kézfogásnyi távolságra egymástól. 

A karakterek elemzéséhez pedig Gary Chapmantől származó öt szeretetnyelvet (elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek/gondoskodó tettek, testi érintés) használtuk fel. Hogyan érezte szeretve magát a női karakter, miként fejezte ki a magából fakadó szeretetet? Vajon megkapta-e ezt a férfitől?

Roppant érdekes megfigyelni a foglalkozás során a különböző életkorú, élethelyzetből érkező emberek nézőpontjait. Nem csak az előadásról tudhatunk meg több információt (ugyanis, aki megvárja a Dumapart legvégét, még kulisszatitkokat is hallhat), hanem egymást, embertársainkat is jobban megismerhetjük. A mellettünk ülő idős pár, már nem egy távoli ismeretlen, az elegáns hölgyről alkotott sztereotípiáink felbomlanak, amint hajlandóak vagyunk két-három mondat erejéig összedolgozni.

Ha van rá időnk és energiánk, mint ahogy a Vincze Lilla szám is mondja, maradjunk ott a Duna partján a színdarabok után.