Világjárók – Balkántúra, 2. rész

Miután kiélveztük a napsütést a tengerparton és a történelmi nevezetességeket is mind bejártuk Montenegróban, érdemes nyugat felé fordulnunk. Talán Horvátország lóg ki leginkább a balkáni hangulatból. Európai Uniós tagország lévén sokkal nyugatosabb, a hosszú tengerpartja miatt pedig rendkívül turistás. A hagyományos horvát hangulat sokszor le van öntve egy nagy adag mázzal, ami eltakarja a nyugati turisták szemének kevésbé tetsző dolgokat. Azonban, ha az ember figyel az apró részletekre és beszélgetésbe elegyedik helyiekkel megtekintheti a keleti szomszédokhoz hasonló forrongó és kaotikus balkáni légkört is. Ha Montenegróból érkezünk, akkor mindenképpen érdemes Dubrovnikba ellátogatni. A határhoz egészen közeli várost mára teljesen ellepték a turisták. A nagyobb utcákon szinte mozdulni sem lehet a tömegtől. Ha a város csendesebb felfedezésére vágyunk, akkor érdemes a kisebb sikátorok felé venni az irányt, itt a legtöbbször teljesen zavartalanul és nemkívánt társaság nélkül sétálgathatunk. Nem érdemes kihagyni azonban a szokásos attrakciókat sem. Ilyen például a várfalon való körbesétálás. Fentről gyönyörű látvány nyílik a városra, a kicsit feljebb található várra és a tengerre is. Bár a körséta nem valami hosszú, a fotózkodással és nézelődéssel együtt több órát is igénybe vehet. Ha meleg nyári napon megyünk mindenképpen készüljünk sok vízzel és naptejjel, ugyanis árnyékkal nem fogunk találkozni. Aki pedig kedvelte a Trónok Harca nevű sorozatot, annak különösen érdemes ellátogatnia ide. A városban rengeteg vezetett túra és szuvenírbolt épült arra, hogy a sorozat jelentős részét itt forgatták.

Ha Horvátországot kellően kiélveztük ideje hazafelé venni az utunkat. Szerencsénk van azonban, hiszen útba esik egy negyedik balkáni ország, Bosznia-Hercegovina is. A turistákkal teletömött Dubrovnik után hatalmas változás érzékelhetünk. Ahogy átlépjük a határt hosszú kilométereken keresztül nem találkozunk emberrel. Az út mellett elhagyatott falvak kőházai omladoznak és az egykoron ott lakókra legfeljebb szerb vagy horvát zászlók emlékeztetnek. Kétségtelen, hogy a régió közelmúltbeli legjelentősebb eseményének, a Délszláv háborúnak az emlékét ez az ország őrizte meg legjobban. Dubrovnikban is láthatunk apró kereszteket a macskaköveken, azt jelezve, hogy ott bomba csapódott be. Itt azonban az egész levegőt átjárja az a kétségbeesett hangulat, ami egy háborúnak áldozatul esett népet jellemez. Ahogy lassan magunk mögött hagyunk ezt a sivár területet Mostarba érkezünk. A város kis ékszerdoboz ezen a vidéken, amit néhány óra alatt be is lehet járni. A keleties hangulatú bazársoron végighaladva megcsodálhatjuk a híres hidat, majd annak a túloldalán a hagyományos bosnyák kávét is kipróbálhatjuk. Innen még egy kicsit északra haladva beérünk az ország fővárosába, Szarajevóba. Bosznia-Hercegovináról tudni kell, hogy a mai napig három államalkotó nemzet létezik itt. Szarajevóban azonban horvátok és szerbek csak kis számban élnek, az a főként muszlim vallású bosnyákok otthona inkább. Ennek megfelelően a város leghíresebb látványossága a Gazi Husrev-bég mecset. A gyönyörű épületet azonban nem könnyű látogatni és szemmel láthatóan nincsenek is igazán felkészülve a más vallású turisták érkezésére. A mecsetbe csak bizonyos sávokban, az imaórákon kívül lehet bemenni a férfiaknak kevésbé, a nőknek viszont jóval szigorúbb dresszkódot betartva. Az izgalmas kulturális különbségek mellett a másik érdekesség a városban a nagyon erős jugoszláv nosztalgia. Szinte minden szuvenírboltban lehet kapni különböző tárgyakat, amiket az egykori államfő, Tito arca díszít.

Aki a szokásos, bejáratott turistacélpontok helyett valami különlegesre vágyik, annak mindenképpen ajánlom a Balkánt. Ha pedig nem csak a felszínnel akarunk megismerkedni, akkor járjunk be minél több ország, minél több városát. Garantálom, hogy nem találunk majd kettő ugyanolyat.