Egy labdajáték, amely meghódította a világot

Nem, nem a labdarúgásról van szó, jóllehet ezt is tizenegy fős csapatokban játsszák. A krikett egy nagy-britanniai eredetű csapatsport, amely napjainkban már nemcsak a Brit Nemzetközösség tagállamaiban, hanem számos más országban is közkedvelt. A történelem során egyetlenegyszer még az olimpián is megmérethették magukat a sportág képviselői.

Krikett-történelem

A XIII. századtól sorra jelentek meg a kislabdás játékok a Brit-szigeteken, amelyek egyike a krikett. Nevének eredetéről két feltételezés kering: az egyik szerint a kampós végű pásztorbot, a cricce, míg a másik szerint a templomkert, a chirchyard adhatta az ihletet.

Az ütéshez eleinte botokat és bunkókat alkalmaztak, és csupán a XVIII. században kezdtek formásabb eszközöket használni. A ma is használatban lévő ütőket 1853-ban szabványosították. A labdát kezdetben kő helyettesítette, ám a sérülések elkerülése végett hamar más megoldásokhoz folyamodtak. A hatalmas pofonokat manapság bőrrel bevont parafa golyók kapják, amelyek színe – az alkalomtól függően – vörös, fehér vagy bíbor is lehet.

Az 1900-as párizsi olimpián egy meccs erejéig megjelent a sportág, de az maradt mindmáig az utolsó ötkarikás találkozó.

A mérkőzés menete

Az elmúlt több száz esztendőben tengernyi esetben változtattak a szabályokon, amelyekből a jelenkor 42-t tart számon. Lássuk a legfontosabbakat.

A pálya ovális alakú, fűvel borított, és nagy területű, de nincs szabványos mérete. Átmérője rendszerint 100 és 150 méter közé esik. Ennek közepén helyezkedik el az úgynevezett dobósáv, amely egy téglalap alakú betonplacc. A betonborítású rész két végére teszik a kapukat, amelyek három-három karóból, és egy-egy, a tetejükre illesztett, könnyedén leeső pálcából állnak.

A viadalokon két, egyenként 11 fős csapat vív egymással a győzelemért: a dobók és az ütők, akik az ütközet előrehaladtával cserélnek. Pontot (néhány büntetőpontot leszámítva) csak az ütő csapat szerezhet, míg a másik ennek megakadályozásáért küzd. A vetélkedő menete hasonlít a magyar métáéhoz, ám annál sokkal összetettebb szabályrendszere van, amelynek megértéséhez rengeteg időre lenne szükség.

A legsikeresebb csapatok és játékosok

A krikett irányadó testülete a Nemzetközi Krikett-tanács, amelynek székhelye Dubaj. A tanács három versenytípust ismer el hivatalosan: az A-listás krikettet, amelyben az érvényes dobások száma korlátozott; a 20–20-at, amelynek kétszer húsz játszmája megközelítőleg három órán át, azaz rövidebb ideig tart; illetve az első osztályú krikettet, amelyben a dobások száma korlátlan, a játékidő pedig akár öt napig is húzódhat.

Mint minden sportágnak, a krikettnek is vannak bajnokai és csúcstartói, akik uralják a ranglistát. Az egyik legsikeresebb nemzeti csapat Srí Lankáé, amely például megnyerte az eddigi legrövidebb mérkőzést, amelyet 2004-ben játszottak Zimbabwe ellen.

A legsikeresebb játékosok közé tartozik mások mellett Don Bradman ausztrál ütős, Muttéja Muralitaran Srí Lanka-i dobós, Shane Warne ausztrál dobós, Anil Kumble indiai dobós, az angol James Laker, az új-zélandi Ajaz Patel és az indiai Szacsin Tendulker.

A krikett hazánkban

A krikett Magyarországon sokáig ismeretlen volt, ám a 2000-es évek első felében, brit közbenjárással, terjedni kezdett. 2007-ben megalakult a Magyar Krikettszövetség, majd hat csapattal elindult az első magyar krikettliga. 

A brit labdajáték hódítása egészen odáig gyűrűzött, hogy 2010-ben Magyarország nyerte a szkopjei EuroT20 bajnokságot, amelyet nyolc ország részvételével tartották. A döntőben 166-165-re vertük Oroszországot.

Tragédiák a pályán

A sportág nyolcszáz esztendős történetében sajnos halálos kimenetelű balesetek is történtek a játszmák során. 1624-ben az angol Jasper Vinalt ütőtalálat érte, ezért életét vesztette. Ezenfelül 2013-ban a dél-afrikai Darryn Randalt, 2014-ben pedig az ausztrál Philips Huges szenvedett végzetes labdatalálatot.