A klímaváltozás hatásait a pénztárcánkon is érezzük

Nem csak a tikkasztó nyári hőség, a szárazságok és extrém időjárás, valamint a világból érkező természeti katasztrófák hírei jelzik a klímaváltozást. Ezen elsődleges hatásokon túl a piacok és ellátási láncok globalizációja miatt közvetetten rengeteg oldalról ostromolnak a változó éghajlat következményei, melyeket a pénztárcánk is megszenved. Éppen a pénzügyi oldal lehet az egyik legnagyobb ösztönző a klímaváltozás elleni harchoz, de kérdéses, hogy a megfelelő intézkedéseket hozzák-e a kormányok és nemzetközi szervezetek.

Infláció – mindenhol

Nem okolhatjuk egyedül a klímaváltozást az árak elszabadulásáért és a növekvő inflációért. Bizonyos azonban, hogy a direkt és indirekt hatások negatívan befolyásolják az árak alakulását, aminek megtapasztalásához elég besétálni egy boltba. Az extrémebbé váló időjárás és a természeti katasztrófák gyakran távoli tájakat érintenek, így ezen hatások felett könnyű elsiklani. Az, hogy a heti bevásárlás mennyibe kerül, kijózanítóbb leckével szolgál. A termelési láncok és a különböző piacok globalizálódásával ugyanis az élelmiszerek, ruhatermékek és elektronikai cikkek is drágulnak, ha valamely helyen fennakadás keletkezik a termelésben. 2011-ben például a Thaiföldet sújtó áradások komoly gondot okoztak az ország elektronikai iparának és az autógyártó szektornak, ami egészen az USA-ig éreztette hatását: a termelést újra kellett szervezni és a berendelt autókat csak késve lehetett legyártani. Ha nem is a gépjárműipar a legfontosabb ágazat, az elektronikai cikkek nélkülözhetetlenné váltak a mai világban, a függés minden téren érzékelhető.

Míg azonban TV és telefon nélkül meg lehet élni, étel hiányában aligha. Egy átlagos szupermarket polcain pedig a magyar termékek mellett tengernyi importált árut találunk és a kínálat bősége, messzi tájak ízei is a behozatal miatt adottak. Nemcsak arról van szó, hogy egy természeti katasztrófa miatt eltűnik az egyiptomi datolya vagy a brazil kávé a konyhapultról. A kevesebb termelés felhajtja az árakat, és a megcsappant készletek is silányabb minőségűvé válnak. A hatás pedig hatványozódik: a gabona példáját véve egy rosszabb évben a kevesebb aratás miatt nő a liszt ára, ami kihat minden lisztalapú termékre, a kenyérre, pékárura, készételekre.

Egy másik eklatáns példa a gyapot, melyből a textilek, ruhaneműk, anyagok és sok egyéb készül. A vezető gyapottermelők Kína és India. E két ország adja a Föld össznépességének majdnem harmadát, és tömegek megélhetése függ a növénytől. A kiesés azonban nem csak fejlődő országokat és rurális vidékeket érint, hiszen az extremizálódó tornádó- és hurrikánszezon az amerikai középnyugaton szintén kihat a gyapottermelésre.

A mindennapi élet drágulása mellett hosszú távú, a társadalmat érintő következményekkel is számolni kell. A fejlődő országok szegény lakossága, melynek nagy hányada a mezőgazdaságban és iparban dolgozik, alapvetően érintett. Az USA-t sújtó hurrikánok és az azzal érkező áradások a következő példával szolgálnak: az ingatlan, a lakhatás megszűnése alapjában törheti meg egy család pénzügyi terveit. Az újjáépítés hatalmas összegeket emészt fel, a gyermekek kisebb eséllyel jutnak megfelelő oktatáshoz, így egy momentum évtizedekre meghatározhatja a jövőt.

Megfelelő intézkedések?

A hatások számbavételénél gyakorta szintén a jövőről esik szó, pedig a következményekkel napjainkban is szembesülünk. Kétségtelen, hogy a klímaváltozás sokkal többet jelent egy melegebb nyárnál vagy erősebb viharnál. A hatások kezelésére hatékony eszközrendszerrel bírnak az államok és a nemzetközi szervezetek, ha ösztönzőket és fékeket építenek be a termelési rendszerbe. Azonban vannak kevésbé sikeres elképzelések. 2022-ben éles vita bontakozott ki az amerikai kongresszusban egy lehetséges karbonadó bevezetéséről, amely a túlzott szén-dioxid kibocsátást büntette volna. Az ipari termelés, de akár a közlekedés egyöntetű velejárója a légszennyezés, melyet egy hasonló törvény nem tud egyik napról a másikra megoldani. Továbbá a világ számos állama nem hoz kemény döntéseket a klímaváltozás hatásainak mérséklésére. Kína és India például kevesebb megkötéssel dolgozik állami szinten. A nemzetközi erőfeszítésnek pedig csak egységes fellépéssel volna eredménye.

Az egységes cselekvés az egyén szintjén is kívánatos, annak ellenére, hogy valóban nem rendelkezünk olyan széles apparátussal, mint egy állam. A járvány elmúlt, a háborús konfliktusok is véget érnek egyszer, a klímaváltozás azonban hosszabb távon determinálja az életünket.