Miért lehetett Füles depressziós?

Az evolúciós pszichológia egy viszonylag új irányzat, mely az 1980-es években került előtérbe. Lényege, hogy minden fennmaradt fiziológiai és anatómiai jellemzőnk egy természetes és szexuális szelekció eredménye, tehát kellett a túléléshez szükséges adaptációhoz. Vagyis minden jellemzőnk, viselkedési formánk azért fejlődött ki az évmillió során, mert segített minket a túlélésben. Van, amihez egészen egyszerű ilyen adaptációs funkciót rendelni, például láb nélkül nehezen tudnánk elfutni a ragadozók elől, vagy szem nélkül látni, hogy mi elől kell elfutni és hova, hogy lehetőleg ne fussunk neki egy másik ragadozónak. A pszichológiai adaptációkat, melyek nem testi, hanem az elme működésére vonatkozó jellemzők, viszont ennél kicsit nehezebb lehet magyarázni. Milyen túléléshez szükséges funkciója lehet például a depressziónak, az autizmusnak, vagy épp a skizofréniának? 

Az evolúciós pszichológia szerencsére erre is szolgál lehetséges válaszokkal. Nézzük elsőként az autizmus spektrumzavart. A többi mentális zavarhoz hasonlóan az autizmus is, a párválasztást és szaporodást evolúciósan hátráltató jellemzőkkel bír, mégis sikeresen öröklődött és fennmaradt az évek során. Egy magyarázat szerint ez azért lehet mert génkészlete megegyezik az intelligenciáéval. Így míg önmagában az autizmus jegyei hátráltatják a szaporodást, a magas intelligencia növeli a túlélés esélyét. Vagyis az autizmus fennmaradása magyarázható a magas intelligenciához való fűződése által. Egy másik megközelítés szerint az autizmus valójában a „férfi-agy” egy erőteljesebb megjelenési formája. A férfiak túlélési esélyét növelte, ha empátia helyett analisztikusan mérték fel a helyzeteket, az autizmus pedig ennek az analisztikus felfogásnak egy túlfokozott megjelenési formája. Az autizmust magyarázza végül, de nem utolsó sorban a Polyvagal elmélet is: A különösen főemlősökre jellemző törzsfejlődésnek három fő szakasza volt a vegetatív idegrendszer funkcióinak kialakulása során. Az első két fázisban a veszély esetén passzív (például halál színlelése) és mobilizált védekezés alakult ki, míg a harmadikban a szociális kommunikációs és megnyugtatás. Az autista jegyekkel rendelkezők esetén az első kettő funkció erőteljesebben, míg a harmadik gyengébben volt és van jelen, így erőteljesebbek a védekező és túlélő ösztöneik, azonban a szociális kommunikációt, az abból származó potenciális veszélyek miatt, kerülik. 

A depresszió az evolúciós pszichológia megközelítése miatt azért maradhatott fent, mivel alapvetően egy kiszolgáltatott, lemondó, feladó jellemet tükröz, ami maga után vonja az agresszió hiányát, a harcokból való kivonulást, a konfrontáció- és konfliktuskerülést. Vagyis a depressziós jegyeket hordozó egyed nem kezdeményezett harcot és őt magát sem támadták meg gyakran, hiszen nem jelentett veszélyt. Más, ehhez kapcsolódó megközelítések szerint a depresszió egy, a hatalomátadást és fenntartást segítő stratégia volt, mely egyrészt szabályozta azt, hogy a hatalommal nem rendelkezők nem is vágytak hatalomra, illetve megkönnyítette a hatalomról való lemondást, például nemzedékváltás esetén. További fontos funkciója lehetett, hogy párosodás, vagy egyéb versenyhelyzet esetén úgymond a vesztes félnél „betölti a halál szerepét”. Vagyis a győztes fél nem kell a végsőkig vigye a csatát ahhoz, hogy győzelme kikezdetlen, és biztosított maradjon, mivel a vesztes félben jelentkező depressziós tünetek elősegítik a harc feladását és a vereség agonisztikus elfogadását.

Míg a területért vagy hatalomért való versengésben a depresszió a veszteség elfogadását segítette elő, a skizofrénia szerepet játszhatott a nyertes pozíció megszerzésénél. A skizofréniára jellemző ugyanis az alacsony hatásokra való éberség, ami a területszerzést biztosíthatta, míg a valóság hamis érzékeléséből származó kreativitás és adott esetben zsenialitás a karizmatikus vezetők egyik jellemzője lehet. A skizofrénia magyarázata lehet a tudatelmélet túlműködése is. A tudatelmélet segíti elő, hogy belehelyezkedjünk valaki más helyzetébe, megértsük érzéseit, álláspontját. Emiatt gondolkodunk azon, hogy a másik fél vajon, hogy értette azt, amit éppen mondott, vagy értelmezzük félre a smiley-kat az írott üzenetekben, amikor helytelenül végezzük el a „belehelyezkedést”. A skizofrénia esetén ez az alapvetően túlélést segítő tudatelméleti funkció fejlődött túl, hiszen akár paranoiát eredményező módon gondolhatják túl a valóságot.

Bár a lehetséges magyarázatok széles spektruma nem könnyíti ezt meg, a mentális zavarok hátterének kutatása rendkívül fontos, hiszen annak ellenére, hogy a múltban akár lehetett evolúciós funkciójuk, az biztos, hogy a jelenben nem könnyítik meg az életet. A megfelelő segítségnyújtás előfeltétele pedig elsősorban a megértés.