Hamis gulyás – ahogy mi készítjük

Magazin 2023.03.25. Kiss Adrienn

A magyarok kreativitása világszerte híres – C-vitamin, golyóstoll, dinamó, biztonsági gyufa: csak hogy néhányat említsünk a sok találmányunk és felfedezésünk közül. A kreativitásunk a konyhába is begyűrűzött, ennek viszont nem mindig lett jó vége: íme, azon külföldi ételek listája, amelyek gyakran készülnek azzal a híres magyar kísérletező kedvvel.

Spaghetti alla carbonara

Ha egy magyar ember konyhájában carbonara készül, az valahogy így indul: vegyél elő bármilyen tésztát (lehet tojásos, tojás nélküli, és a forma sem lényeges), tegyél egy evőkanál olajat a főzővízbe (jaj, miért? Egy olasz állampolgár valahol most felsír!), majd dobd bele a tésztát és főzd addig, amíg meg nem puhul (az al dente kifejezés ismeretlen). Ezután jöhet a sonka (lehetőleg gépsonka), a főzőtejszín, és a fűszerek, majd egy nagy adag trappista sajt a kész mű tetejére. 

Olaszországban ez egyáltalán nem így készül, sőt, a felsorolt alapanyagok mindegyike tiltólistás. A carbonara spagettihez csupán tojásmentes durumtésztára van szükség, amit lobogó sós vízben kell kifőzni, pontosan betartva a csomagoláson jelzett főzési időt. Az ízt a szalonna (guanciale), a pecorino sajt és a tojások adják meg – tejszín még csak a közelébe sem kerülhet ennek az ételnek. Nem csoda, hogy ilyen egyszerű (és mégis nagyszerű) az eredeti recept: a második világháború után, az élelmiszerhiány idején lett olyan népszerű ez a laktató étel. 

Magyaros pizzák nyomában

A pizzát nem csak Magyarországon, hanem világszerte képesek elrontani, és az egyszerű – de nagyszerű elv helyett mindent a tésztára halmozni. Milyen közkedvelt magyaros pizzákat nem találnánk meg Olaszországban? A csirkehús nem létező feltét, ahogy az ananász vagy az édes lében úszkáló konzerv kukorica sem. A borzalmak tovább fokozhatóak a pizzára nyomott ketchuppal, barbecue szósszal és majonézzel, de az igazán elvetemültek bolognai ragut is kérhetnek a pizzájukra. A fúziós pizzák teszik fel a pontot az i-re: gyros, chilis bab, és társai. Akkor most tulajdonképpen mit is szeretnénk vacsorázni?

„Gordon” bleu

A cordon bleu (Gordon Ramsay műsorainak hatására, a fantázia szabad szárnyalásának és a hiányos angol tudásnak köszönhetően: gordon blue) Magyarországon egyet jelent a mirelit, sajttal és sonkával töltött rántott hússal, amit jó bő olajban kell kisütni és mirelit sült krumplival tálalni. 

Az eredeti recept története márpedig több százéves múltra tekint vissza: az anekdota XV. Lajosról és szeretőjéről, Madame Dubarryról mesél. Történt egyszer, hogy a hedonsita királyt lakomára hívta a szeretője. Nem csak a király, de a vendégek is megnyalták mind a tíz ujjukat az ínycsiklandó fogások után. Bár az uralkodó szerint csak a férfiak tudtak jól főzni, 
ez esetben Madame Dubarry szakácsnője remekelt a konyhában. A király rögtön javasolta, hogy tüntessék ki a kék szalag elismeréssel az ügyes szolgálót – innen ered a húsétel neve.

Az eredeti cordon bleu egyébként borjúhúsból készül, és vajban sütik ki. Trappista helyett erősebb ízű sajtot, például ementálit kell használni a hús megtöltéséhez, illetve jó minőségű, magas hústartalmú sonkát. 

Cézár saláta

Ha valami könnyed fogásra vágynánk a halászlé, a rántott hús, vagy a töltött káposzta helyett, akkor a legtöbb magyar étterem étlapjáról a cézár salátát is választhatjuk. A legenda szerint ezt az ételt a mexikói Tijuanában szolgálták fel először egy oda betérő éhes társaságnak. Olyan fogást kellett készíteni, ami gyorsan elkészülhet és az éhséget is csillapítja. Később aztán Amerikában is elterjedt, amelyet aztán sokan a saját képükre formáltak, és a bajok itt kezdődtek: hazánkban gyakran kerül bele paradicsom, trappista sajt (az örök ellenség) vagy például csirkehús is. Római saláta helyett jobb helyeken jégsaláta, rosszabb esetben pedig saláta mix kerül bele. A Worchestershire-szósz neve kimondhatatlan, ezért azt jobb elfelejteni, ehelyett nyakon önthetjük egy adag majonézes dresszinggel a fonnyadt leveleket. Jó (de leginkább jobb) étvágyat kívánunk!

 

Források: