A fogyasztói társadalom hálójában

A jelenleg is tapasztalható nehéz gazdasági helyzet sokakat arra sarkall, hogy átgondolják, mire költik a fizetésüket. Lentebb tekerjük a fűtést, kevesebbet járunk étterembe, szórakozni, és sokan az autót is elfelejtik a horribilis üzemanyagárak következtében. Valahogy így indulhatunk el, ha fenntarthatóbban és környezetbarátabban szeretnénk élni – anélkül, hogy csakis azért dolgoznánk, hogy minél több tárgyat és ingatlant birtokolhassunk. 

Az okostelefonok és a televízió viszont markánsan eltérő képet mutat nekünk: azok a sikeres emberek (influencerek), akik egzotikus helyeken nyaralnak, sok pénzt költenek szépészeti beavatkozásokra, elegáns ruhákra, modern bútorokra és persze a legújabb kütyükre. Ők mindig tökéletesek: a hajuk nem kócos reggel, nem csak a tegnapról megmaradt rántottát reggelizik, és nekik robotolniuk sem kell a napi betevőért, hanem ehelyett az edzőteremben dolgozhatnak a tökéletes alakért. 

És mi lenne, ha úgy kezdenénk a kilépést a fogyasztói társadalom hálójából, hogy egy héten egy napra kikapcsoljuk a telefonunkon az internetet? Ehelyett elmennénk sétálni egy nagyot a családunkkal, vagy biciklire pattannánk, és meglátogatnánk egy barátunkat. A koronavírusnak köszönhetően és az otthonról végezhető munkák térhódítása miatt szerencsére egyre többen felejtik el az autóhasználatot – így csökkentve a fosszilis üzemanyag fogyasztását. A kőolaj kereskedelem márpedig azoknak a pénztárcáját vastagítja, akik a háborúkat is finanszírozzák, arról nem is beszélve, hogy hány baleset kerülhető el, ha minimálisra szorítjuk az autóhasználatot.

De nem csak az utakon, hanem a boltban is dönthetünk tudatosan. A globális ellátási láncoknak köszönhetően ma már többet eszünk több tízezer kilométert utazó banánt és avokádót, mint nyírségi almát. Valóban csak az avokádós pirítós lehet finom reggeli, nem lehetne valamilyen helyi termékkel helyettesíteni? Apropó, helyben termelt zöldségek és gyümölcsök! A koronavírus alatti karantén időszak már bebizonyította, hogy bárkiből lehet kertész, elég hozzá egy balkonláda, néhány cserép, virágföld, vetőmag és palánták. Nem kell kertes házban élni ahhoz, hogy vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag mikrozöldeket vagy vegyszermentes szamócát termeszthessünk – elég hozzá egy napfényes ablakpárkány. 

Az olcsó ázsiai ruhadarabok és a plázák helyett pedig mi lenne, ha körbenéznénk a használt ruhákat és tárgyakat áruló internetes platformokon? Igazi kincsekre lelhetünk az eredeti termékek árának a töredékéért. De nem csak az interneten és a különböző applikációkban nézelődhetünk, hanem az ismerősi körünkben is: tarthatunk csere-bere napot vagy akár garázsvásárt, ahol szintén jó áron juthatunk alig használt ruhadarabokhoz. A lakásfelújítóknak és a barkácsolóknak sem kell minden egyes speciális eszközt vagy gépet megvásárolniuk: ma már léteznek olyan közösségi oldalak, ahol megoszthatjuk ezeket a szomszédainkkal – így akár új ismerősökre is szert tehetünk. 

Néhány egyszerű ötlettel mi magunk is sokat tehetünk azért, hogy egy olyan világot hagyjuk magunk után, ahol majd a gyermekeink és az unokáink is szívesen élnek. Az „én úgysem tudok semmit se tenni” „ez csupán csepp a tengerben” hozzáállás már divatjamúlt – hiszen mindannyiunknak részünk van abban, hogy hogyan formáljuk a bolygónk sorsát és jövőjét. 

Források:

• wmn.hu/wmn-life/53378-sporolni-sem-art-de-a-bolygo-meg-fontosabb—igy-valtoztak-meg-a-fogyasztasi-szokasaink
• korforras.hu/2019/05/09/hogyan-mukodik-a-fogyasztoi-tarsadalom-pszichologiai-szemmel/
• ilcambiamento.it/articoli/10_consigli_decrescita