Út a magyar labdarúgás legújabb fénykoráig

1986. június. 9. a magyar labdarúgó válogatott 3-0-s vereséget szenved a francia csapattól így a csoportkör végén búcsúzik a világbajnokság további küzdelmeitől. Akkor bizonyára senki sem gondolta, hogy a következő 30 évben a magyarok nélkül rendeznek minden nagy tornát. 2009-ben egy váratlan, ám annál szebb bronzérem hozta lázba az országot, ám még ezt követően is hosszú éveket kellett várni az igazi áttörésre.

Egervári Sándor (2010-2013)

Miután a szövetség 2010 nyarán szerződést bontott Erwin Koemannal, nem is lehetett kérdés, hogy azt az Egervári Sándort nevezik ki a válogatott élére, aki 1 évvel korábban VB bronzérmet nyert az U20-as válogatottal. Az ismerős közeg és a fiatal játékosokkal elért sikerek után mindenki arra számított, hogy az új mester végre kivezeti a nemzeti 11-et egy nemzetközi tornára. Bár kétszer is közel járt ehhez, a döntő mérkőzéseken rendre tudásán alul teljesített a válogatott, így nem jött össze a hőn áhított kvalifikáció. A válogatott élén töltött idő alatt nem sikerült nagy számban beépítenie azokat a fiatal játékosokat, akikkel a VB bronzot elérte. Sokszor hozzák fel párhuzamként, hogy Costa Rica, aki 2009-ben negyedikként zárt azon a bizonyos tornán, azóta minden felnőtt világbajnokságra sikeresen kvalifikált azokra a játékosokra építve, akiket mi anno megvertünk. A kapitány sorsát végül a Hollandia elleni 8-1-es vereség pecsételte meg, ami után Egervári azonnali hatállyal lemondott.

Pintér Attila (2013-2014)

A korábbi 20-szoros válogatott szakembernek mindössze 5 mérkőzés jutott vezetőedzőként. Rövidke irányítása alatt a válogatott egyszer sem tudott hatékony játékkal előrukkolni, az EB-selejtező első körében elszenvedett vereség pedig elég is volt arra, hogy az MLSZ menessze a válogatott történetének 50.szövetségi kapitányát.

Dárdai Pál (2014-2015)

Pintér menesztését követően az akkor már 3 éve visszavonult és a Hertha második csapatánál dolgozó Dárdai lett a válogatott ideiglenes szövetségi kapitánya. Megbízatása eredetileg 2014 végéig szólt, ám a jó eredmények és a csapat javuló játéka miatt 2015 nyaráig maradt a csapat élén. Dárdai felismerte, hogy a játékosok tudása jobb csapatok ellen kevés ahhoz, hogy irányítani tudják a mérkőzést, éppen ezért úgy döntött, hogy a védekezésre helyezi a hangsúlyt. Mindez olyan jól sikerült, hogy irányítása alatt válogatottunk 7 meccs alatt csupán 3 gólt kapott és 11 szerzett pontjával realitássá vált az EB pótselejtező elérése. A közel egy évig két csapatnál is helyt álló Dárdai 2015 nyarán úgy döntött, hogy nem vállalja tovább a válogatott irányítását és minden erejével a németországi feladataira szeretne összpontosítani.

Bernd Storck (2015-2017)

Akárcsak Egervári esetében, ezúttal is a korábbi U20-as kapitányt választották a válogatott élére. Első mérkőzésein Storck nem hibázott, a selejtezős csoportban megtartotta a harmadik helyet, így az ország készülhetett a Norvégia elleni EB pótselejtezőre. A Storck-csapat pedig nem riadt meg a lehetőségtől, kiváló játékkal és kettős győzelemmel kvalifikált a franciaországi EB-re. A csodálatosan sikerült Európa-bajnokságot bizonyára senkinek sem kell bemutatni. Az eredmények mellett azonban a mutatott játék is jogosan csalhatott örömkönnyeket a szurkolók szemébe. Storck nem csak megtartotta, de saját elképzeléseit felhasználva tovább is fejlesztette a Dárdai által meghonosított, stabil védekezésre épülő játékot. Elkezdte megszervezni a kreatív, passzokon alapuló támadójátékot, melyben kulcsszerep jutott a kapusnak és a védekező középpályásoknak. Az EB-n elért sikerek után aztán teljesen megfeneklett a válogatott játéka, a játékosok csupán árnyékaik voltak önmaguknak. A nehéz időszak legszörnyűbb pontja az Andorra elleni 1-0-s zakó volt, amelyet követően Storck még megpróbált újítani, ám a továbbra is akadozó játék miatt végül közös megegyezéssel távozott a válogatott éléről.

Marco Rossi (2018-)

Georges Leekens ámokfutását követően Marco Rossi vette át a válogatott irányítását. A Rossi-éra első 5 évében a válogatott járt EB-n, kis híján bejutott a Nemzetek Ligája rájátszásába, megtalálta a közös hangot szurkolótáborával és ami talán a legfontosabb, meghatározó tényezőjévé vált az európai labdarúgásnak. Hogy ennek a sikertörténeteknek mi lesz a csúcspontja azt még nem tudni, ám ha mást nem, a magyar emberek szívét már egész biztosan megnyerte az olasz szakember.