A transzneműség kérdése az élsportban

A nemváltoztató műtétekre úgy gondolhatunk, mint a modern orvostudomány egyik vívmányára, ami segítséget nyújthat az arra rászorulóknak. Nos ez nem egészen így van, ugyanis a korabeli beszámolók szerint már a két világháború között is hajtottak végre hasonló műtéteket. Az egyre elfogadóbb társadalom és a biztonságosabbá váló beavatkozás eredményeképp egyre többen döntenek a műtét mellett, ami egy új probléma forrásává vált elsősorban az állóképességi sportágakban. Mennyire igazságos egy olyan verseny, ahol nemváltoztatáson átesett sportolók is indulnak?

Egy probléma különböző válaszokkal

A probléma elsősorban a női mezőnyben okoz fejtörést, ahol a férfiból nővé lett sportolók a beavatkozás ellenére előnyt élveznek, köszönhetően annak, hogy életük egy jelentős szakaszát az erősebbik nem képviselőjeként élték le. Nem meglepő módon a különböző sportági szövetségek eltérő módon közelítik meg a kérdést. A Nemzetközi Úszószövetség (World Aquatics) és a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (World Athletics) esetében egyáltalán nem versenyezhetnek a nők között azok, akiknél valaha (az atlétáknál a serdülőkor után) beindult a férfihormonok termelődése. A kerékpárosoknál ezzel szemben jelenleg nincsenek ilyen kikötések, az UCI-nál mindössze egy maximálisan előírt tesztoszteronszintet kell betartani. Mindenki számára előnyös döntést hozni borzasztó nehéz. A női sportolók elégedetlensége teljesen érthető, ám az sem lehet megoldás, ha a transzgender atlétákat nem engedik rajthoz állni. Az elmúlt hetekben nagy port kavart Austin Killips esete, akinek eredményeit nem nézik jó szemmel a női mezőny tagjai. Akadt olyan versenyző is, aki miatta vonult vissza. A probléma nem kerülte el az UCI figyelmét sem, közleményükben a következőket írták:

“Az UCI célja továbbra is ugyanaz: a társadalmunk fejlődésével összefüggésben figyelembe venni a transznemű sportolók kerékpársport iránti vágyát. Meghallgatjuk a női sportolókat és az egyenlő versenyfeltételekkel kapcsolatos aggodalmakat is, és mindent szem előtt tartva fogunk döntést hozni, beleértve a tudományos ismeretek fejlődését is.”

Megoldási lehetőségek

Bár hivatalosan még egy ilyen nemzetközi versenyt se szerveztek, az úszók között már felvetődött a lehetősége egy, a transznemű sportolók számára induló kategória létrehozásának. A kezdeményezés logikus, mégis ugyanannyi problémát szül, mint amennyit megold. Igaz, hogy egyre több műtéten átesett sportoló van, számuk mégis elhanyagolható a világ népességét tekintve. Emiatt egy ilyen versenyen elért első hely mindenki szemében lényegesen kevesebbet érne, hisz egy nagyon kis merítésből kerülnek ki a sportolók. Nem elhanyagolható szempont a piaci alapon működő gazdaság sem. A sport világa szurkolóiból tartja fent magát. Igaz, hogy a társadalom egyre elfogadóbb, mégis nehéz látni, hogy az emberek szemében lenne bármi létjogosultsága egy transznemű atlétákat felvonultató sorozatnak (gondoljunk csak bele, mennyi port kavar a női UFC vagy a férfi szinkronúszás). A társadalmi elfogadottság mellett egy ilyen sorozat elindítása diszkriminációként is felfogható, hisz a műtéten átesettek önmagukat minden esetben nőként vagy férfiként definiálják. A másik megoldás egy, az autósportban ismert BoP rendszerhez (teljesítményalapú esélykiegyenlítés) hasonló szisztéma lehetne, ahol a teljesítménykülönbségek függvényében csökkentik az erősebb autók (itt sportolók) teljesítményét. Hosszútávon talán ez lehet egy járható út az esélyegyenlőség megteremtésére, azt azonban fontos kiemelni, hogy bármilyen módon is működjön a teljesítmény kiegyenlítése, a sportoló egészségét semmilyen körülmények között nem lehet veszélybe sodorni. Bár más eredetű a probléma, de hasonló megoldással próbálkoztak a hiperandrogenizmusban szenvedő női sportolók esetében is. Közülük kiemelkedik Caster Semenya ügye, akit több évig húzódó bírósági tárgyalások után arra köteleztek, hogy ha a nők között szeretne versenyezni, akkor tesztoszteronszintjét mesterségesen kell csökkentenie. A korlátozás után Semenya nem tudta felvenni a versenyt a világ élmezőnyével, ami jól mutatja a szabályozásos megoldás nehézségeit.