Természetfeletti lények – Sárkányok

A sárkányok fajtájukat tekintve számtalan alakot öltöttek az évezredek alatt, és nem is tiszta pontosan, hogy milyen lények tartozhatnak bele ebbe a kategóriába. Nagy általánosságban valamilyen pikkelyes, hüllőszerű lényről van szó, ami bizonyos kultúrákban a kígyókra hajaz a legjobban, máshol pedig krokodilokkal hozzák kapcsolatba. Az európai kultúrában először a görögöknél jelentek meg sárkány-szerű lények, mint a kígyószerű óriási drakónok, vagy éppen a tűzokádó kiméra, ami egy kígyó, oroszlán és kecske testrészeivel rendelkező szörnyeteg volt, míg a skandináv mitológiában olyan lényekkel találkozhatunk, mint a világfát őrző Níðhöggr, vagy a világot körülérő, saját farkába harapó Jörmungandr.

Később, a középkorban az elterjedt a négy lábbal rendelkező, szárnyas, tűzokádó sárkány, ami az európai régiókban dominánssá vált. Ezek a lények különböző barlangokban éltek, általában gonosz teremtménynek számítottak, akik kincset őriztek, míg egy bátor lovag meg nem ölte a szörnyet. Voltak azonban békés, jóakaró sárkányok is, akik jó tanáccsal látták el az arra tévedőket, de az európai közegben ez kevésbé jellemző.

Annál inkább a távol-keleti kultúrákban, mint a kínai, japán, illetve koreai. Ebben a régióban a sárkányábrázolás inkább hatalmas kígyókra emlékeztet, akik négy lábbal rendelkeznek, és krokodil-szerű fejjel. A kínai mitológia szerint ezek a lények szerencsét hoznak, és áldott erővel jelentkeznek. Európai megfelelőikkel ellentétben ezek a kelet-ázsiai sárkányok gyakran istenségek voltak, mint az azúr sárkány, aki egyike a négy fő égtáj őrzőjének, a kelet és a tavasz szimbóluma. Továbbá ezen sárkányokra jellemző, hogy míg az európai sárkányok gyakran tüzet okádnak, és magával a tűz elemével vannak szorosabb összeköttetésben, addig ezek a távol-keleti sárkányok inkább a vízhez állnak közel, amit jól reprezentál például a négy sárkány király, akik a négy tenger felett uralkodnak a kínai mitológiában. 

Az európaitól és ázsiaitól eléggé eltérő az amerikai és dél-amerikai földrészen található civilizációk kultúrája, de vannak hasonlóságok. Itt is megjelennek hatalmas gyík, illetve kígyószerű szárnyas lények, akik valamilyen istenek, vagy szörnyek voltak, mint Teju Jagua, a mai Paraguay területén található ősi mitológia egyik legendás szörnye, akinek egy hatalmas gyík teste volt, hét kutyafejjel, valamint tűzokádó szemekkel. Vele valószínűleg még a legbátrabb lovagok sem harcoltak volna.

A magyar népmesék világa is megidézi a sárkányt. Rendszerint a történetek főgonosza, fiatal hajadonokat rabol el, és a főhősnek kell őt legyőzni. Ezekben a történetekben gyakran előfordul, hogy a sárkánynak több feje van, amiben az ereje is rejlik, és a legyőzéséhez az összeset le kell vágni. A fejek száma általában mély szimbolikus jelentéssel bíró szám, leggyakoribb a hétfejű, de előfordul a három- és tizenkétfejű is. Emellett szintén magyar sajátosság, hogy az alapvetően gonosz és ártó természetű lényekkel ellentétben, Csukás István létrehozta a Süsüt, a híres egyfejű sárkányt, aki szelíd, és barátságos, ami egy rendkívül egyedi ábrázolás volt, mindez gyerekmesébe csomagolva. 

Ahogy korábban is volt róla szó, a sárkányok mítosza a mai napig népszerű. Találkozhatunk vele olyan legendás fantasy művekben, mint a Gyűrűk ura, illetve a Trónok harca, és utóbbi spin-off sorozatának köszönhetően még biztosan fogunk is találkozni velük a jövőben.