Ahol a Kispál is retro

Mintegy tíz Kádár-kockányi alapterületen, közel 1000 négyzetméteren rendezték be a Magyar Zene Háza első időszaki kiállítását, ami méltó emléket állít a rendszerváltás előtti hazai könnyűzenének, annak minden politikai vetületét is ide véve. Mert elég nehéz lenne arról az időszakról és az akkori zenei lehetőségekről beszélni a politika bevonása nélkül.

A kiállítás egy elég komor képpel indít. Az ötvenes-hatvanas évek környékén kezdtünk, amikor a könnyűzene és az azt meghatározó hangszerek még nem voltak a mindennapok részei. Nyugatról ugyan szűrődött be valami az ottani muzikális változásokból, de ez még nagyon messze volt a későbbi hatásoktól. Az első teremben a hatvanas éveket akarták megidézni egy presszó, egy Keravill és egy Röltex kirakatának kiállításával. Pro tipp: az Erzsike Eszpresszó ajtaja a látszat ellenére sem nyitható. Az az egész úgy néz ki, mint a nagykörút fénykorában. Közben propagandabeszédek hallhatók, néha keveredve a későbbi terek hanghatásaival. Izgalmas easter egg az egyik ablakban leselkedő férfi, aki hol jegyzetel, hol fényképez, hol csak roppant feltűnően nézelődik a függöny mögül. Valószínűleg a valódi besúgók nem voltak ennyire teátrálisan amatőrök.

Ehhez képest óriási váltás a második tér, ahol egyből a látogatóra zúdul a felölelt évtizedek összes zenei hatása előadók és zenekarok képében, a támogatottól a tűrtön át a tiltottig. Érdemes a tablókat alaposan átfutni, találni gyöngyszemeket. Galla Miklóst például régen láthattuk ennyire túlöltözve, de izgalmas Demjén-outfit is borzolja a kedélyeket. Néhány rendezési elv nem teljesen logikus számomra. Például sok együttesnél fakultatív, hogy hány tag került fel a tablóra. A Color-ból például csak a Bokor fivérek 2/3-a néz vissza ránk, de ugyanígy hiányzik a négyszeresen Év gitárosa díjas Bogdán Csaba az Első Emeletből (aminek két másik tagja szerepel a képeken), míg felesége, Szandi megjelenik a pop/rock tablón, pedig ő csak a korszak utolsó éveiben kapcsolódott be a zeneiparba. A KFT zenekar ugyanakkor teljes létszámban megtalálható. Lehet, hogy az én ismereteim hiányosak, de nem igazán értettem, hogyan kerülhet a Mini együttes és a nemrég elhunyt Török Ádám az undergorund blokkba, olyan zenészekkel egy kalap alá, mint Rupaszov Tamás, Waszlavik László, vagy dalszövegei miatt börtönt is megjárt CPG, elvégre a Mini számos, MHV égisze alatt megjelent nagylemezzel rendelkezik. Szemfüles nézelődőknek feltűnhet, hogy Pap Rita neve már utólag lett átragasztva a montázson. Csak sejteni lehet, hogy vajon mi volt a hiba. Én a „Papp” írásmódra gyanakszom. „A slágerek kiválasztásnál az eladott példányszám vagy slágerlistás helyezés alapján azt mérlegeltük, hogy milyen mértékben hatottak a maguk korában a tömegekre és a hazai populáris zene későbbi történetére” – magyarázta a megnyitón Jávorszky Béla Szilárd, rocktörténész, a Zene Háza Multimédiás Könyvtár & Klub szakmai munkatársa és a kiállítás társkurátora. A legtöbb időt utólag visszanézve ez a tér vitte el a kiállítás becsült kilencven percéből. Igazából az sem lepett volna meg, ha ennyi az egész. De szerencsére volt folytatás. 

A továbbhaladás érdekében EDDA stílusban elrúgtunk egy követ és amerre gurult, arra mentünk tovább, a zenehallgatós-fotómontázsos tér után ugyanis többfelé el lehet indulni. A berendezések iránt érdeklődők választhatják a rádiókkal és magnókkal gazdagon díszített tereket, amelynek óriási falát rengeteg lemezborító fedi azokból az időkből, amikor egy borító olykor valóságos művészeti alkotás volt.

A további termek között akad egy klub, melynek egyik falán térkép található a korszak jelentős koncerthelyszíneiről, amik többsége sajnos már nem létezik. Köztük az egyetemünkhöz köthető E-klub és Bercsényi klub.

A korra jellemző hangszerek világát és a turnékat ismerteti a Technológia tere. Külön kedvenc az ott kiállított „Szarocaster”, ami egy olyan gitár, aminek alapját egy WC deszka adja, megfelelő alkatrészek hiányában ugyanis kényszerű, ám rendkívül ötletes megoldások születtek ebben az időben. Egy félbevágott, korhűen berendezett Barkas turnébuszban izgalmas interjúkat hallgathat a közönség. Ugyanitt lóg a falon néhány legendás zenész ugyancsak legendás hangszere, például Radics Béla gitárja, vagy Balázs Fecó Hammond orgonája. Az exhibicionistább látogatók kipróbálhatják egy berendezett próbaterem hangszereit, úgy, mint dob, basszusgitár vagy szintetizátor.

A következő helyiség egy úgynevezett korabeli szoba. Sokaknak felsejlhet még ez a kor, amit a szoba reprezentál a berendezés terén. Egy régi, csöves TV-n főleg underground videórészletek futnak végtelenítve. Az Eszkimó asszony fázik című film egy részletét nézve azért némi megértést érzek abban a tekintetben, hogy mi volt az előnye annak, hogy nem engedtek akárkit mikrofon vagy éppen lemezmegjelenés közelébe. A falon korabeli absztrakt képek lógnak, kifejezve a zene és más művészeti ágak kapcsolódását.

A kiállításról egy rövid lakótelepi részletet követően az ikonikus K-híd imitáción át vezet ki az út. Itt néhány zenekari és fellépői relikvia található vitrinekben, kicsit talán túl zsúfoltan. Van, amelyik egészen konkrét, például Csepregi Éva kalapja és szemüvege, de akad néhány általánosabb punk vagy rocker kellék is. Ezt egy picit jobban is ki lehetett volna bontani. Közben egy minimális megemlékezés jut a fesztiválok világának, indulva 1973-ból, Miskolcról, elérkezve az első Sziget fesztiválig. Az öregedés biztos jele, hogy kiállítási darabbá nemesült a Tankcsapda és a Kispál. Az út vége az elmaradhatatlan retro relikvia bolt, ahol lemezeket, könyveket és néhány, még ma is létező retro édességet lehet kapni. A nem lineáris történetvezetés hátránya, hogy egy attrakciót sajnos sikeresen kihagytam, így azt csak az elbeszélésekből tudhatom meg, mi történik a hanglemezgyár munkatársával folyó személyes beszélgetésen. Összességében elmondható, hogy a kiállítás minden pénzt megért. Vannak ugyan hiányosságok, melyeket én betudtam a szűkösebb térnek. Így is lazán ki lehet tölteni az ajánlott másfél órás időtartamot.

A Magyar Zene Háza első időszaki kiállítása Horn Márton és Jávorszky Béla Szilárd kurátorok vezetésével, Báger András belsőépítészeti tervei alapján, Benkóczy Péter és csapata kivitelezésében készült el.