Hungarikumok nyomában – 1. rész: Turizmus és vendéglátás

Magazin 2023.06.17. frissítve Kiss Adrienn

A 2000-es évek elején egyedülálló kezdeményezés bontakozott ki Magyarországon, amelynek célja az volt, hogy a nemzeti értékeket összegyűjtse és a következő nemzedékek számára megőrizze. Hazánk kiemelkedő értékeinek listája évről-évre bővül – ezúttal a turizmus és vendéglátás kategória néhány gyöngyszemét mutatjuk be.

Dobostorta

Dobos C. József (1847-1924) szakácsdinasztia leszármazottja volt, és egy különös véletlen révén alkotta meg a ma is híres csokoládékrémes tortáját: inasa a tartósításhoz használt só helyett cukrot tett a vajat köpülő edénybe, így megszületett az első hosszú ideig eltartható és élvezhető vajkrém. A korszakra jellemző főzött krém helyett ez az újdonság egyszerű eleganciája miatt hamar népszerű lett, Dobos nem győzte kielégíteni a Nyugat-Európából érkező megrendeléseket, ahova fadobozban, szekéren, sózott jég közt szállították a tortákat. 1885-ben az Országos Általános Kiállításon Sissi és Ferenc József is megkóstolta az édességet, amelynek receptjét Dobos 1906-ban tette közkinccsé. 2017-ben miniszteri rendeletben határozták meg a híres torta összetételét és alakját: „kör alakú torta, amelyben öt Doboslap között Doboskrém található. A Doboslap és a Doboskrém közel egyenlő vastagságú. A Dobostorta tetejét az aranybarnára karamellizált cukorral készített Dobostető alkotja.”

Pozsonyi-kifli

A legenda szerint Bécs sikertelen török ostroma után Herr Wendler bécsi sütőmester félhold alakú süteményt sütött, így kárpótolva az ostrom alatt elszenvedett koplalásért a népet. Mások úgy tartják, hogy az első Pozsonyi-kiflik a 19. században készültek egy pozsonyi pék kezei között, aki Mikulás-napra szerette volna meglepni a helyi gyerekeket a bejgli kicsinyített másával. Igaz vagy sem? A pozsonyi kifli története (2021) c. könyv, ifj. Papp Sándor és Július Cmorej munkája számos ilyen történet nyomába ered, és igyekszik fényt deríteni arra, hogy vajon hol sütötték először az Osztrák-Magyar Monarchia máig népszerű édességét. Sajnálatos módon a szocializmus éveiben a Pozsonyi-kifli feledésbe merül, ugyanis a tésztájával egyenlő mennyiségű dió és mák kellett hozzá, illetve csak kézi munkával formázható készre – ezen okokból kifolyólag pedig nem számított gazdaságos süteménynek. Ma már persze nem csak a klasszikus változatok léteznek, hanem tölthetik mandulával, kókusszal, gesztenyemasszával, valamint aszalt gyümölcsökkel is. 

Gundel-örökség

A bajor származású Gundel János 13 évesen kezdett dolgozni az Utolsó Fillérhez fogadóban Budapesten, ahol 18 évesen már főpincérként tevékenykedett. Feleségül vette főnök unokahúgát, majd önállósodott, és 1869-ben megvásárolta a Király utcai Bécsi Sörházat, ahol éttermet nyitott. 1876-ban már a Szállodások és Vendéglősök Ipartestületének elnökévé választották, 1885-ban pedig lovagkereszttel tüntették ki. Öt gyermeke közül a harmadik, Gundel Károly vitte tovább az üzletet. 1910-ben kibérelte a városligeti Wampetics-vendéglőt, amely a mai napig működik, immár mint a „Gundel” (1146, Budapest, Gundel Károly út 4.). Az étlapon jellemzően klasszikus magyar ételeket találhatunk: népszerű a gulyásleves, a palócleves, a bécsi szelet, a túrós csusza, a bakonyi bélszín, a paprikás csirke nokedlivel és tejfölös uborkasalátával, és persze a Márai-palacsinta… tessék, Márai? A már Gundel-palacsintaként ismert édesség elődjét Márai felesége, Matzner Ilona (Lola) alkotta meg, az ő útmutatásai szerint készült el először egy összejövetelre a dióval megtöltött vékony tészta csokoládéöntettel meglocsolva. A városligeti étterem elismertségének csúcspontja 1939-ben volt, amikor a New York-i Világkiállítás magyar pavilonjának hivatalos éttermévé választották. 

 

Források: