A Romantika Hajnala

Talán Tinderezés közben merengtél el rajta, hogy milyen lenne egy gyertyafényes vacsoránál beszélgetni életed potenciális szerelmével az üres chatelés helyett, vagy kislányként álmodoztál a tökéletes fehér ruhás esküvőről, de így, vagy úgy valószínűleg megjelentek életedben a hagyományosan romantikusnak ítélt motívumok. De gondolkoztál már azon, hogy vajon miért pont a vörös rózsát és a gyertyafényt tartjuk romantikusnak?

A Randevú

Ha unalmas(abb) estéiden te is sok romantikus filmet darálsz le, vagy hasonló tematikájú könyveket lapozol szívesen, elég hamar rájöhettél, hogy a mozi és a gyertyafényes vacsora egészen visszatérő motívumnak számít az első randik vonatkozásában. Ha esetleg még hozzáadjuk a vörös rózsát is, gyakorlatilag ki lehet lőni az összes kombinációt. A vacsora/ital + mozi logikus párosításnak tűnhet, talán nem is kell sokat magyarázni, hiszen a vacsora alkalmat ad egymás megismerésére, beszélgetésre, utána a mozi kellemes sötétje pedig jó levezetés, ugyanakkor keretet is szab a találkozónak. De miért romantikus a rózsa és a gyertya? 

A gyertyafény a történelem során elsősorban világító funkciót töltött be. Az elektromosság megjelenésével ez azonban háttérbe került, és a ’80-as, ’90-es években elkezdtek új funkciót keresni neki. Ekkor már nem elsősorban világításra, hanem az otthon melegebbé, meghittebbé tételéhez használták, ami automatikusan magával vonta az intimitás fokozását is, ez pedig lássuk be, jól jön egymás megismerésekor. A gyertyafény, kicsit tudományosabban magyarázva, azért is kedvelt, mert kitágítja a pupillát, előidézve azt a „hálószoba tekintetet”, ami akkor jellemző, amikor kedvelünk valakit. Azáltal pedig, hogy ezt a gyertyafény megoldja, tudat alatt közelebb érezzük magunkat a partnerünkhöz. 

A rózsát már nehezebb ilyen tudatalatti tudományossággal magyarázni. Bár egyes történetek szerint a vörös rózsa, mint szerelem szimbóluma Aphroditéhez köthető, mert az első vörös rózsa Aphrodité, Adoniszt sirató könnyei nyomán nőtt ki, a vörös rózsa „használata” a 18. századhoz köthető. Ekkoriban már kezdte átvenni a szerelmi házasság az előre elrendezett helyét, azonban az udvarlásra, a lányok megközelíthetetlensége miatt még nem volt sok lehetőség. A szerelmeslevelek mellett a virágok viszont azáltal, hogy jelentést rendeltek hozzájuk, szemérmes módon tudtak beszélni az udvarlók helyett. A vörös rózsa pedig azóta meséli a szerelmet, mióta Lady Mary Wortley Montague, hölgyként először nyert bebocsátást egy keleti hárembe, amiről később nyugaton is beszámolt. A vörös rózsa ajándékozási szokása, és maga a virágokkal való kommunikálás ennek a beszámolónak a következményeként lendült fel. A vörös rózsa egyébként praktikus is, hiszen a rózsa jól bírja a szállítást, de könnyű kiszárítani és akár eltenni emlékbe.

Az Eljegyzés

Ha túl vagy az első, és sokadik randin is, talán már megfordult a fejedben az eljegyzés gondolata. A filmekben ilyenkor a férfi elviszi élete szerelmét a már említett gyertyafényes vacsorára, vagy esetleg kedvenc helyén talál ki valami ötletes produkciót, az azonban majdnem természetes, hogy térden állva, és egy gyűrűvel kéri meg a hölgy kezét.

 A térdre ereszkedés már az ókor óta a tisztelet kifejezését hivatott jelezni, romantikus tartalommal azonban a lovagkor töltötte meg. A lovagi szerelem gyakran plátói vonzalmat jelentett az elérhetetlen hölgy iránt, így a versek mellett másképp nem igazán nyílt mód kifejezni a szerelmet. A vágyott nő előtti térdre ereszkedés azt jelentette, hogy a lovag szerelme éppolyan hűséges és tiszteletteljes, mint elkötelezettsége az ura felé. 

A gyűrű hordása is régóta, egészen pontosan 1214 óta hagyomány, amikor III. Ince pápa bevezette, hogy az eljegyzés és a házasság között várakozási időnek kell eltelnie. Ez alatt az idő alatt a pár elkötelezettségük jeleként gyűrűt viselt, méghozzá a bal kezük gyűrűs ujján, ahol a „vena amoris”, vagyis a szerelem vénája halad át a szív felé. Gyémánt ékköves változata, a teljes odaadás (és valószínűleg a férfi eltartóképességének) jeleként a 15. században terjedt el. 

Az Esküvő

A romantikus filmekhez hasonlóan cikkünk is az esküvővel ér véget. Az esküvői tradíciók kultúránként eltérnek, azonban mindegyik esküvőben közös, hogy a menyasszony, hagyományosan legalábbis, sosem érkezik fedetlen fővel. Ez a rontástól volt kívánatos megvédeni a menyasszonyt, amely a házasság után, férje védelmezésével már nem jelentett veszélyt. A ruházat másik fontos része, a (nyugaton legalábbis) fehér esküvői ruha hagyománya viszonylag ismert, 1840-ben, Viktória királynő viselt fehér ruhát esküvőjén, ami később népszerűvé tette ezt a színt a menyasszonyok körében. 

Talán kevésbé ismert viszont, hogy a koszorúslányok a menyasszony „csalijaként” funkcionáltak, hasonló ruhát viselve, mint ő, ezzel elterelve róla a figyelmet egy esetleges támadás esetén. Ez a hagyomány még az ókori Rómához és Kínához vezethető vissza, hiszen gyakran hatalmas távolságokat kellett a leendő feleségnek utaznia férjéhez. 

A csokordobás története sem túl ismert, talán mert az nálunk még nem annyira elterjedt szokás, az amerikai filmekben viszont rendszeresen előforduló motívum. Maga a jelenség azonban nem a romantikus vígjátékok kliséinek szüleménye, hanem történelmi alapokon nyugszik. Az esküvői ruhának az ókorban, középkorban szerencsehozó, termékenységet segítő erőt tulajdonítottak, az esküvő végén ezért kivágtak (vagy rosszabb esetben a menyasszonyt üldözve kitéptek) belőle egy-egy darabot a vendégek, amit aztán hazavittek. Idővel ezek a ruhák azonban olyan értéket kezdtek el jelenteni, hogy a menyasszonyoknak muszáj volt valami mással elterelni róluk a figyelmet. Így az esküvői ruha szétszabdalása helyett lépett szokássá a csokor eldobása. 

Bár a cikk és a romantikus filmek rendszerint az esküvővel érnek véget, azt hirdetve, hogy az az esküvő a romantikus időszak vége, a célállomás, ez nincsen így. A romantika megmarad, csak átalakul. A hagyományos, már-már elcsépelt nagy események, és kulturális tradíciók helyett, a kisebb, adott párra jellemző pillanatokban kezd el megjelenni, amit azonban nem lehet egy, a romantikát történelmi szálak alapján bemutató cikkbe belefoglalni.