„… nem középiskolás fokon taní-tani!”

Kapun Kívül 2023.06.20. Gosztola Ágnes

Általános és középiskolában még teljesen természetesnek vesszük, hogy a tanárok csak a diákokkal foglalkoznak, egész napos munkájuk az oktatás. És emellett az is világos, hogy nem a mezőn teremnek, hanem szorgosan, hosszú évekig tanulnak az egyetemen. Na de mi fán teremnek az egyetemi oktatók? 

Tanítanék

Azt, hogy ki milyen végzettséggel milyen állást tölthet be egy egyetemen vagy főiskolán, azt a Nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény szabályozza. Ennek értelmében oktatással összefüggő feladatokat oktatói vagy tanári munkakörben lehet ellátni, míg önálló kutatói feladatok tudományos kutatói munkakörben végezhetőek. A tanításhoz kapcsolódó munkakörök hierarchikusan követik egymást, és míg az egyetemi tanár olyan egyszerűen és könnyen megszerezhető címnek tűnik, addig a valóságban az áll a ranglétra legtetején.

Ahhoz, hogy valaki odáig eljusson, először tanársegédi pozícióban kezdhet neki az oktatói munkának hivatalosan. Ha a felsőoktatási intézmény nem ír elő szigorúbb követelményt, akkor ehhez elegendő a doktori képzés megkezdése. 

Ezt követi az adjunktus, ahol már elvárás a doktori fokozat megléte. Amint ez a feltétel teljesül, annak megszerzését követő 3 éven belül át kell sorolni az oktatót ebbe a munkakörbe. A tanársegédnél és az adjunktusnál egyaránt elvárt, hogy 2 egymást követő félévben átlagosan heti 12 órát foglalkozzanak a hallgatókkal. Ez lehet előadás, szeminárium, gyakorlat vagy akár konzultáció is.

A következő fokozat a docensi cím, ahol a doktori cím mellett az is elvárás, hogy az illető alkalmas legyen a hallgatók munkájának vezetésére. Feladatai közé tartozhat már hallgatók, doktori képzésben résztvevők, tanársegédek tudományos, illetve művészeti munkájának vezetése is. Emellett tartson előadást idegen nyelven és rendelkeznie kell megfelelő oktatási tapasztalattal is. A számtalan elvárásért cserébe itt már csökken a hallgatókkal kötelezően eltöltendő heti óraszám 10 órára.

Mindezen hosszú folyamat csúcsa a főiskolai vagy egyetemi tanári cím megszerzése, ami nem csak egy beosztás, hanem egy egész élet munkájának gyümölcse. Ezen kinevezéshez szükséges a doktori fokozat, habilitáció vagy azzal egyenértékű nemzetközi felsőoktatási oktatói gyakorlat mellett a nemzetközi szinten kiemelkedő tudományos, illetve művészeti munkásság. A tanároknak minimum heti 8 óra az előírt kötelező óraszám, ahol a hallgatók, doktori képzésben részt vevők és a tanársegédek munkáját vezetik, segítik. A cím megszerzéséhez elengedhetetlenek az idegen nyelvű publikációk, szemináriumok és előadások is. Amennyiben minden előfeltétel teljesül, úgy az egyetemi tanárt az Alaptörvény 9. cikk (4) bekezdés c) pontja  alapján a köztársasági elnök nevezi ki. A főiskolai és egyetemi tanárok már jogosultak a professzor megnevezés használatára. Nyugdíjazásukat követően a szenátus vagy a felsőoktatási intézmény vezető testülete dönthet arról, hogy a személy megkapja-e a Professor Emeritus vagy Professor Emeritana címet. Az ezzel járó jogokat már az adott felsőoktatási intézmény saját foglalkoztatási követelményrendszerében külön fogalmazza meg.

A felsőoktatási munkatársak közé tartoznak a mesteroktatók is, akinek a tanítási jogosultsághoz elegendő egy mesterfokozat. Emellé viszont társulnia kell legalább 10 év igazolható szakmai gyakorlati munkatapasztalatnak, ismeretnek.

A bérezés

A fent felsorolt követelmények – általánosságban elmondható, hogy – a bérek nem tükrözik és kompenzálják kellőképpen. Bár az utóbbi években alapítványi kézbe került intézményeknél némiképp sor került a bérek rendezésére, ez még mindig messze a nemzetközi átlag alatt marad. Nagy-Britanniában például arányosan a magyar bér háromszorosát keresi egy egyetemi oktató. Az ELTE-n dolgozók hónapok óta nyílt levélben és egy Facebook oldalon próbálják a munkáltató figyelmét felhívni alacsony fizetéseikre. 

Az utóbbi néhány évben a minimálbér összege alulról kezdi megközelíteni egy tanársegéd átlagos fizetését. A garantált bérminimum 2021-ben már le is hagyta, és megközelítette az adjunktusi fizetést. Utóbbi jelenleg bruttó 450 000 forint körül mozog, ami hazai viszonylatban megfelel egy az Aldiban dolgozó kezdő bérének. 

Jól látszik, hogy a fizetések rendezésére volna szükség, azonban az üzemeltetők egyelőre nem sok hajlandóságot mutatnak a hazai felsőoktatási gárda bérezésének felzárkóztatására nyugati mintára. Ennek köszönhetően fiatalok és szakemberek egyaránt külföld felé nézelődnek, ha még nem mentek el így kérdéses, hogy várható e egy a közoktatáshoz hasonló tanárhiány.