Huszonhétszer a világ tetején
SportA nyugati sajtóban rendszerint napokra uralja a címlapot, aki egyszer is feljut a Mount Everest csúcsára. Akikről viszont szinte sosem esik szó, azok, akik nélkül ez nem sikerülne: a serpák. Pedig évről évre emberfeletti teljesítményt nyújtanak az életüket kockáztatva, sokan közülük nem is egy alkalommal jártak a világ tetején. Ahogy Kami Rita serpa sem, aki 27. csúcsra érésével és sikeres hazatérésével jelenleg világrekordot döntött.
A csúcsok csúcsa
Kami Rita 53 éves nepáli, aki a serpa népcsoporthoz tartozik, május közepén 27. alkalommal mászta meg sikerrel a 8849 m magas Mount Everestet. A férfinak nem ez az első rekordja, 2018-ban már egyszer megszerezte a címet, amin akkor két másik serpával osztott, akik vele együtt szintén 22-szer járták meg a Csomolungmát. A két korábbi rekorder azóta nyugdíjba vonult. Ezután a maga 26 alkalmával ismét fej-fej mellett haladt egy kollégájával, akit most lekörözött.
Kami Rita 1994-ben mászta meg először a hegyet, de a munkát már jóval korábban kezdte. 12 éves korától szállítói pozíciót töltött be, tehát az ő feladata volt a mászáshoz szükséges eszközök, élelmiszerek, egyéb felszerelések eljuttatása az alaptáborba. Mostanra a legjobbak között tartják számon, így gyakran az év első mászó csapatának tagja, akik a létrákat és köteleket rögzítik a későbbi mászóknak segítségül.
Az elmúlt közel 30 évben szinte minden évben megmászta a hegyet, ami alól a 2014-es, 2015-ös és a 2020-as évek kivételek. Az első két alkalommal természeti katasztrófa, harmadjára pedig a korona járvány lehetetlenítette el az expedíciókat. Azonban Kami Rita 2019-ben 6 nap alatt egymás után kétszer is feljutott a csúcsra.
Mint mondja, számára ez nem a rekordok hajszolásáról szól, csak egy munka, amiben jó. Nem is véletlenül, ugyanis egy olyan himalájai faluból származik, ahonnan korábban is jó adottságokkal rendelkező mászók kerültek ki.
Mik ezek az adottságok?
A serpákat az teszi igazán jó hegymászóvá, hogy szervezetük alkalmazkodott a magaslati levegőhöz. Vizsgálatok kimutatták, hogy jobb a mikrokeringésük, tehát nehezebben hűlnek ki. Rendelkeznek egy olyan génnel, ami miatt több hemoglobin van a vérükben. Emellett pedig sejtszinten jobb az oxigénfelhasználásuk is. Így tovább bírják a ritkább levegőben is oxigénpalack nélkül.
Ez mégsem elég az elismeréshez
Nagyon sokáig azokra a serpákra, akik a hegyen vesztették életüket, csak járulékos veszteségként tekintettek. Pedig helyismeretük és szakértelmük elengedhetetlen a biztonságos feljutáshoz, ők adják a hegymászó ipar gerincét. Munkájukkal hatalmas kockázatot vállalnak, mégis a a külföldiek által befizetett 45 – 200 000 dollárból évadonként alig 4 – 5 000 dollárt kapnak kézhez.
Feladataik közé tartozik a kötelek kifeszítése, létrák felrakása a szezon elején, az alaptáborig hordárként funkcionálnak. A táborokban a szakács szerepét látják el, vagy két tábor között ingáznak. Vizet olvasztanak, sátrakat állítanak, felszerelést és oxigénpalackokat visznek a hegyre. A hierarchia csúcsán azok állnak, akik a külföldieket kísérik a csúcsig. Ezek a serpák vezetik az expedíciókat, figyelmeztetik a mászókat, mikor igyanak, egyenek, menjenek mosdóba.
Erőfeszítéseik ellenére sem kapnak megbecsülést sem a külföldi utazásszervező irodáktól, sem saját kormányuktól. Kami Rita szerint hiába az államért dolgoznak, az magukra hagyta őket. Ang Rita serpa munkáját sem becsülték meg, pedig 10-szer mászta meg a hegyet oxigénpalack nélkül. Bár ma már az esetlegesen bajba jutott serpákért is mentőhelikoptert küldenek, aminek egy részét a kormány fizeti, a fennmaradó összeget mégis gyakran a helyiek kénytelen összeadni. Ebben a munkában a legnagyobb a halandóság a katonaiakat leszámítva, meghaladja az 1%-ot. Lavina, kihűlés fenyegeti a serpákat, de az is előfordulhat, hogy az erős szél lefújja őket a sziklákról vagy jégverembe esnek. Eddig kb. 200-an vesztek oda a túrák alkalmával a népcsoportból.
A körülmények miatt a mostani hegymászó generáció a megkeresett pénzből inkább taníttatja gyermekeit, hogy ne kelljen szüleik nyomdokaiba lépni. Kami Rita sem tesz másként, feltehetőleg ő lesz a család utolsó hegymászókat kísérő tagja. Helyüket ugyan próbálják pótolni a lentebbi völgyekből származó népcsoportok, de a rekorder serpa úgy látja, hogy ez csak akkor lenne fenntartható, ha szervezett oktatás keretében tanulhatnák a fiatalok a szikla- és jégmászást.