Gellit

Idén májusban magyar csapat nyerte a Danube Cup nemzetközi pitch versenyt. Farkas Szabolcs és Mészáros Márton mindketten a BME hallgatói, Gellit névre keresztelt projektjük a mezőgazdaságon egyre jobban eluralkodó szárazság problémájára kínál megoldási lehetőséget. 

A startup projekt egyenes úton halad a megalakulás felé, a jelenleg tesztelés alatt lévő innovatív fejlesztésük, a mezőgazdasági hulladékból előállított gél a műtrágyát váltaná ki, és a vízgazdálkodást teszi egyszerűbbé. De vajon mi kell ahhoz, hogy két fiú a Budapesti Műszaki Egyetemen egyszer csak gondoljon egyet, és saját tudományos kísérleteken alapuló vállalkozást indítson? Erről faggattam Mészáros Mártont, a projekt vezetőjét.

Kezdjük a legeslegelején! Miért választottátok a BME-t?

Szabi rögtön gimnázium után jött a biomérnökire. Tudtommal azért választotta, mert minden érdekli, a biomérnöki szakma pedig nagyon szerteágazó, sokféle területen kipróbálhatja magát az ember, de találhat specifikus dolgokat is, ahol el tud mélyedni abban, amit szeret. Én gimi után Dániában tanultam másfél évet, majd dolgoztam egy évet Münchenben molekuláris sejtbiológia kutatásban. Itt találkoztam egy thaiföldi biomérnökkel, aki inspirált a pályára. Szerettem volna itthon továbbtanulni a külföldi gyakorlat után, a BME pedig híresen erős az elméleti oktatásban. Amikor hazajöttem, tudatosan csak biomérnöki szakra felvételiztem. Így kezdtünk mind a ketten 2017-ben.

Hogyan ismerkedtetek meg Szabival?

A gólyahéten, a bemutatkozáskor egy tankörbe kerültünk. Elég hamar jóban lettünk. Szerintem könnyű az egyetemen barátokat szerezni, mert sok a hasonló érdeklődési körrel rendelkező ember. Először egyetemi feladatokon dolgoztunk együtt. A BME-t teljesen egyedül csinálni, vagy úgy, hogy nincs aktív közreműködés a szaktársaiddal, feleslegesen nehéz. Szabival egy iő után azt vettük észre: nagyon jó a csapatdinamikánk. Valamivel később a mesterszakon volt egy „Biomérnöki tervezés” nevű óránk, ahol egy projektfeladatot kellett elkészíteni, egy esettanulmányt elejétől a végéig. Ekkor jött az ötlet, hogy az órán kívül is megpróbálhatnánk hasonlót alkotni, mert élveztük a dolgot. Nagyon sokrétű volt a feladat, mindenfélét meg kellett vizsgálnunk, le kellett szerveznünk. Ezután kitaláltuk, csináljunk valami sajátot.

Miért választottátok a mezőgazdasági területet?

Alapvetően egyikünk sem agráros. Nekem a nagypapám állatorvosként rengeteget tett a vidéki agrárért, így van kapcsolódásom a vonalhoz, de az ötlet konkrétan úgy jött, hogy elkezdtünk brainstormingolni. Megnéztük, mit csinálhatnánk, és az ismert tudományos módszert alkalmaztuk: a szakirodalmat kezdtük böngészni. Felderítettük a területeket és újra meg újra ugyanazokat a problémákat láttuk: hogy az ásványi műtrágyák nagyon környezetszennyezőek, illetve a mezőgazdaságnak nehézséget okoz a szárazság, a klímaváltozás. Ezután találtuk ki, hogy amivel én foglalkoztam a szakdolgozatomban, az nagyon jól felhasználható lenne. Beírtuk a Neptun keresőbe a „Vállalkozásindítás” keresőszót, majd megtaláltuk a GTK-n az „Innovatív vállalkozások indítása és működtetése” nevű kurzust, amit Danyi Pál és Vecsenyi János professzorok csinálnak. Beiratkoztunk rá, egy évvel később pedig már a Danube Cup-pal a kezünkben jöttünk haza külföldről. Gyakorlatilag a kurzuson kezdtük el az üzletfejlesztést a technológiához.

A kurzus elég volt ahhoz, hogy egy vállalkozás szintű gazdasági tudást vegyetek magatokra?

A kurzus fő mondanivalója, hogy az innováció a találmány szorzata az üzlettel. Nem feltétlenül a gazdasági tudást, inkább az agilis vállalkozásfejlesztésnek a módszertanát adták át. Ennek az a lényege, hogy nem minden gazdasági számot, képletet ismersz meg, hanem miközben fejleszted az üzletedet, tanulsz vele együtt. A másik, amit még kaptunk a kurzustól, az egy hatamas nagy network a vállalkozásfejlesztéshez. Általuk kerültünk összeköttetésbe a BME U[S]^3-bel, amit Dehelán Gábor és Borbély Viktor csinálnak. Ők szintén vállalkozásfejlesztő szakemberek, és rengeteget segítettek a Danube Cup-ra való felkészülésben. Maga a Danube Cup is sok külföldi kapcsolatot eredményezett, illetve új perspektívát adott, hogy mit és hogyan szeretnénk csinálni. Amit mindenképpen megemlítenék, az Vecsenyi János szerepe. A kurzus legelején felajánlotta, hogyha valaki szeretne tőle mentorálást, segítséget, az jelezze, ő nyitott erre. Elhívtam kávézni. Ez októberben történt, azóta is heti szinten kapcsolatban vagyok vele, folyamatosan érdeklődik, ő a legelkötelezettebb támogatónk. Pártfogolása és tapasztalata megfizethetetlen.

Mi volt az eredeti célkitűzésetek?

Szeretnénk saját kéznyomot hagyni a világon, amihez eszköztárunk a tudásalapú innováció, melyben mélyen hiszünk.  Szeretnénk önmagunknak dolgozni és célunknak megfelelően interdiszciplináris alkalmazott technológiákkal megkönnyíteni társadalmunk életet. Ez a küldetésünk. Egyfajta kihívásként is tekintünk a projektre, kíváncsiak vagyunk, milyen messzire tudjuk tolni a szereket. Nincs vesztenivalónk, és haladunk lehetőségről lehetőségre. Ez már a legelején is így volt. Vitt előre minket a projekt meg az egyetem.

Beszéltetek mezőgazdászokkal mielőtt belevágtatok?

Igen, a kurzus során mélyen tudatunkba vésődött, hogy az egyik legfontosabb eleme a vállalkozásfejlesztésnek a piackutatás. A folyamat megismeréséhez, az igényfelméréshez, valamint a Gellit létjogosultságának feltérképezéséhez gazdákkal, agrármérnökökkel és növénytermesztőkkel készítettünk interjúkat. Sőt, a terepszemlére is sor került, épp előző héten tekintettünk meg egy biogáz erőművet.

Milyen nehézségekkel néztetek szembe?

Ugyanaz a nehézség benne, ami nagyon izgalmas is, hogy rengeteg a bizonytalan lépés, sok a választás: merre menjünk, kire hallgassunk, milyen stratégiát kövessünk. Itt gondolok az üzleti modellre, a szellemi tulajdon védelmére, a pályázatokra, a befektetőkre. A másik, ami jelenleg nehézséget okoz, hogy most már kevesen vagyunk ketten erre a projektre. Alapítótársat keresünk pénzügyi háttérrel az üzletfejlesztéshez. Nagyon sokan támogatnak, segítenek minket, de mindenképp el kell kezdenünk a bővülést.

Hogyan oszlanak el a feladatok kettőtök között?

Hivatalosan én vagyok a CEO (Chief Executive Officer), az ügyvivő. Az én feladatom a toborzás, az üzlet szervezése, a networking, a lehetőségek keresése, gyakorlatilag én szerveztem meg a projektet. Szabi pedig egyértelműen a tech guy, a CTO (Chief Technological Officer). Az ő feladata a kutatás-fejlesztés átlátása, összefogása, a vegyészeti feladatok kitalálása. Természetesen vannak átfedések: Ő segít nekem pitchet írni, én segítek neki pipettázni. Szorosan együtt dolgozunk.

Tekinthetjük a Gellit-et BME-s fejlesztésnek?

Mind az alap- mind a mesterszakot a BME-n végeztük, itt találkoztunk, ez az alma materünk, így mindenképpen. Konkrétabban: a BME-n történt az üzletfejlesztés alapja, de maga a technológiai fejlesztés nem az egyetem nevéhez kötődik, egy külső kutatócsoportnál történik. Az intézménytől is kapunk technológiai segítséget, például ABÉT tanszékkel működünk még együtt, Molnár Mónikával és Feigl Viktóriával. 

Vannak érdeklődők?

Igen, abszolút és lassan eljutunk oda, hogy tudjunk mit szállítani nekik. Üzleti érdeklődőkön kívül kapunk több megkeresést befektetőktől, pályázati lehetőségekről.  Lassan szeretnénk megkötni az első megállapodást a kisüzemi technológia telepítésére, úgy, hogy az ügyfél fizet ennek a kiépítéséért.

Ezek szerint sikerült előállítanotok a gélt, van egy kész terméketek?

A laboratóriumi szintű technológiával közel megvagyunk, kezdjük a tesztelést. Először élőföldben tesztelünk laboratóriumban, majd szabadföldön folytatódik a kutatás. Jelenleg az anyagot állítjuk elő. A kutatócsoportunk régóta foglalkozik ilyen típusú hatóanyag-hordozókkal foglalkozik, tehát van bőven „Know How”, amit tudunk használni. Többféle terméket is gyártottunk, most úgy érezzük, hogy az egyik irány, amit kiválasztottunk, jó lesz véglegesnek, indulhat a tesztelés.

Mik a távolabbi terveitek?

Feltétlenül célunk, hogy már az idei évben újabb mérföldköveket elérjünk (létszámbővítés, termék véglegesítése) és, hogy ténylegesen megalakuljon a Gellit. Nyitottak vagyunk a nemzetközi piacra, más országokban is nagy segítséget nyújthatunk, ahol Magyarországhoz hasonlóan nagyok az aszálykárok.

Próbálunk mindig a következő lépésre fókuszálni. A kisüzemi technológia után szeretnénk megnézni a skálázhatóság kérdését. Itt nem arról kell beszélni, hogy eggyel nagyobb reaktort vagy szivattyút veszünk, hanem logisztikai kérdésekről. Vizsgáljuk, hogy milyen gyorsan fogunk tudni növekedni és merre.

Hogyan képzeljük el a Danube Cup versenyt?

A Danube Cup-ot 2016-ban alapították. Eredetileg csak a BME és a Corvinus között jött létre. Ez egy validált pitch verseny, azaz nem szükséges, hogy meglegyen az MVP (Minimum Viable Product – Minimum Életképes Termék) vagy a cégalapítás, a lényeg egy piackutatással rendelkező ötlet prezentálása. Az elmúlt 7 évben nemzetközivé nőtte ki magát, most 8 egyetem vett részt rajta, de még legalább 8 szeretne csatlakozni. Kezd egy brand kiépülni köré. Például a sokak által ismert és egyre több partnerrel rendelkező Munch is híres Danube Cup nyertes volt. A verseny maga három fordulóból állt, egy hazai és két nemzetközi. A magyarországi elődöntőt követően a legeredményesebbnek ítélt négy csapat jutott tovább Passau-ba, ahol már nyolc egyetem tizenhat csapata versengett a döntőbe jutásért. A Regensburg-i műegyetemen tartották a döntőt. Nagyon meglepődtünk, amikor elsők lettünk. Elégedettek voltunk a teljesítményünkkel végig, de ettől függetlenül nagy meglepetés volt. Izgultunk és a verseny előtt pont azt beszéltük, már az is hatalmas lehetőség, hogy négy ország diákjaival, akik hozzánk hasonlóan szeretnének vállalkozni, motiváltak, inspiráltak, együtt lehetünk négy vagy öt napot. Egy egyetemi spinoff üzletfejlesztése szerintem gyakran így működik. Bemutatod, mesélsz a terveidről, ötleteidről másoknak, majd egy komment vagy apró kérdés teljesen új rálátást adhat a projektedre, ami nagyon hasznos. Minden csapatnak és egyetemnek ment a mentora, a vállalkozásfejlesztést tanító professzora, ők is átadták nekünk és egymásnak a tudást. Mind a két versenyen a pitch-elések után kaptunk személyes feedbacket a zsűritől. Elmondták, mit szerettek, mit nem. Maga a verseny a pitchelést leszámítva városnézéssel telt, vittek minket helyi innovációs központokba. A Regensburgi egyetemen például van egy teljes campus rész, ahol csak startupok és hallgatói vállalkozások kaphatnak irodát, labor helyet. Ez a BME-n is elkezdődött, a Z-épületben, a korábban említett BME U[S]^3 szervezésében.

A versenyen kaptatok megkeresést vagy olyan jellegű felajánlást, hogy csatlakoznának valamilyen formában a projekthez?

Akkor még aktívan nem toboroztunk, így kihagyott ziccer, hogy onnan keressünk vállalkozásfejlesztőt. Az egyik zsűritagtól viszont kaptunk egy megkeresést Ausztriából, Bécsből, egy inkubátorprogramból. Beszéltünk velük, viszont ahhoz, hogy felvegyenek minket, Ausztriában bejegyzett cégnek kellene lennünk és már túl kellett volna esnünk az első állami befektetési körön. Nem hangzik rosszul, tervben van a külföldi piacra történő terjeszkedésünk is, de jelenleg úgy látjuk, hogy itthon van az a fajta szakmai hálózat, mind üzletfejlesztés, mind agrár, mind az egész rendszer terén, akikkel együtt képesek leszünk a kisüzemi technológiának a telepítésére, tervezésére, validálására.

Mit üzennél azoknak, akik most kezdik a vállalkozásfejlesztést?

Merjenek válogatni a szabadon választható kurzusok között az érdeklődésüknek megfelelően még akkor is, ha azok egy másik karhoz tartoznak. Az oktatók és egyetemen dolgozók nagy része nyitott új projektre és kollaborációkra. Emellett pedig barátkozzanak, járjanak nyitott szemmel, és törekedjenek a kapcsolatok kiépítésére, mert a későbbiek folyamán erre jóval korlátozottabban lesz lehetőségük. Összeköt a hasonló érdeklődés és hogy együtt csináltok valami nehezet. A vállalkozáshoz nem kell azonnal világmegváltó dolgokban gondolkodni. Elég, ha van erre affinitása az embernek, és kész mélyebben belevetnie magát a témába. Bőven van erre lehetősége az egyetemen, hiszen itt van aki fogja a kezét, amíg tanul. Fontos, hogy kommunikáljuk a világ meg az emberek felé, mit szeretnénk. Csak a nyílt kommunikációval tud mit kezdeni a világ. Remélem, nem túl fellengzős, de úgy érzem, mi is azért jutottunk el idáig, mert tisztán, expliciten lekommunikáltuk, mit szeretnénk. Emiatt gyűltek körénk az emberek, és így már könnyebb dolgunk volt.