Hungarikumok nyomában – 3. rész: Agrár- és élelmiszergazdaság

Magazin 2023.10.01. Csiki Kata

A 2000-es évek elején egyedülálló kezdeményezés bontakozott ki hazánkban, amelynek célja az volt, hogy a nemzeti értékeket összegyűjtse és a következő nemzedékek számára megőrizze. Hazánk kiemelkedő értékeinek listája évről-évre bővül – ezúttal az agrár- és élelmiszergazdaság kategória néhány különlegességét mutatjuk be.

A kalocsai és a szegedi fűszerpaprika

A Kalocsai Fűszerpaprika Zrt. Magyarországon piacvezetőnek számít a hazai termelés 40%-os részesedésével, de a világ fűszerpaprika termelésének is 2-3%-át adja évi 1,5-2 ezer tonna fűszerpaprika őrleményével. A „legmagyarabb növénynek” (piros termés, fehér virág, zöld levél) múzeumot is állították Kalocsán (Paprika Ház), ahol részletesen megismerhető a feldolgozás munkafolyamata és az ehhez használatos eszközök. 

A fűszerpaprika besorolása kapszaicin tartalom alapján történik: 50 mg/kg érték alatt édes őrleményről beszélünk, 50 és 150 mg/kg között enyhén csípősről, míg 150 és 200 mg/kg között már csípősnek számít a fűszerpaprika. 200 mg/kg kapszaicin érték felett érdemes csínján bánni a paprikával, mert kellemetlen meglepetéseket tartogathat. 

A fűszerpaprika egyébként a 16. század óta megtalálható hazánkban: feltehetően keletről érkezett, ezért illették a törökbors és a tatárkabors nevekkel. Szegeden a ferencesek kezdték el termeszteni, majd innen terjedt el a környékbeli tanyavilágban. A 18. század végétől rendkívül népszerűvé vált mint olcsó, borspótló fűszer, erre utalnak a „pirosbors” és a „veresbors” nevek. A kedvező klimatikus viszonyok (meleg, napos nyár, illetve tápanyagokban gazdag öntéstalaj) révén vált Magyarország paprika nagyhatalommá, és ma már elképzelhetetlennek számítanak nélküle az olyan ételek, mint a pörkölt vagy a halászlé. 

A makói vöröshagyma

A földrajzi környezetnek köszönhetően a makói vöröshagyma magas szárazanyag-tartalommal, erős ízzel és jó eltarthatósággal rendelkezik, amelynek termesztéséhez 2 év szükséges. Az első évben a gazdák dughagymát növesztenek, amit a következő év tavaszán ültetnek ki a szabadba és augusztusban takarítanak be. 

Az egyik legféltettebb és leginkább veszélyben lévő kincsünkről beszélünk: míg 20 éve 1500-2000 hektáron foglalkoztak hagymatermesztéssel a makói gazdálkodók, addig 2022-ben már csupán 20-30 hektáron! A professzionális olasz technológiával ugyanis nehéz felvenni a versenyt, ahol a jó vízgazdálkodás és a megfelelő tárolás révén magról vetett hagyma esetén 700-800 mázsa/hektár hozamot érnek el, míg a makói hagyma esetén ez az adat csupán 250-300 mázsa/hektár. 

A szentesi paprika

Ezzel az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel négy fajta paprika illethető: a vastaghúsú, roppanva törő, csontfehér színű töltenivaló (TV) paprika; az intenzíven csípős, vékony héjú, zöld színű hegyes erős paprika; a sötétpiros, C-vitaminban és A-provitaminokban rendkívül gazdag kápia paprika; valamint a lapított gömb alakú, mélypiros színű, intenzív illattal és édes ízzel rendelkező paradicsomalakú paprika.

Szentes környékén a XIX. század második felében a bolgárkertészek úttörő munkája révén indult meg az öntözéses paprikatermesztés.  A 19. század derekára ugyanis Bulgáriában magas szintű kertészeti kultúra fejlődött ki, amely azonban nem tudta foglalkoztatni a rendelkezésre álló munkaerőt. Ezért művelői közül sokan a Dunától északra fekvő országokba vándoroltak, így például Magyarországra is. 

A Szentesi tájtermesztési körzet hazánk délkeleti részén, az Alföld egyik legmélyebb medencerészében foglal helyet, ahol a talaj morzsás szerkezetű, könnyen felmelegszik, jó víz- és tápanyag-gazdálkodású, illetve jó humusztartalmú – ezt felismerve indult meg itt a paprikatermesztés 1875 környékén. 

A szentesi paprika hírneve napjainkban is jelentős, amit az is bizonyít, hogy 2006-ban Debrecenben, a kertészeti szakkiállítással egybekötött Farmer Expón fődíjat kapott, 2007-ben pedig a Magyar Termék Nagydíjat nyerte el.

 

Források: