Róluk szólnak a filmek

Az életrajzi film készítés nem Hollywood egy újkeletű hóbortja, az elmúlt években tapasztalt dömping a szuperhős filmekkel egy polcra emelte, mára az egyik legkövetkezetesebben előállított filmtípussá tette a nyugati filmiparban. 

Hogy mi avanzsálta az életrajzi forgatókönyveket a befektetők kedvelt versenylovává, nem nehéz megfejteni. A választ a közepes költségvetésű filmek hanyatlásában érdemes keresni, amelyek gyártási költsége általában 5 és 80 millió dollár között mozog. A középpontjában álló ismert személyekről elmesélt történetek nagymértékben növelik az alkotás piacképességét, hiszen a bejáratott nevek önmaguk is hatalmas reklámértéket képviselnek, ezzel egy egyébként nehézségekbe ütköző film is sikert arathat a kasszáknál. A feldolgozásra kerülő élettörténetek elég kulturális ismertséggel rendelkeznek ahhoz, hogy még azokban is érdeklődés ébredjen egy film iránt, akik sosem kedvelték az adott híres személy munkáját. Ez pedig komoly fegyvertény a járványügyi helyzet óta otthonülő, a mozikból egyre elmaradozó közönséggel szemben. A műfaj nemcsak gazdaságilag bizonyul kifizetődőnek, hiszen 2010 óta 64 alkalommal aratott babérokat a Hollywood Boulevardon, mely teljesítményével jogos birtokosa az „Oscar-csali” titulusnak. A benne rejlő potenciál a nagyratörő színészek és a sztárok érdeklődését is felkeltette.

Mi is a receptúrája egy sikerre ítélt életrajzi filmnek…

– Végy egy kulturális ikonná vált történelmi, esetleg még aktív személyt – tulajdonképpen bárki lehet Augusztus-tól Marie Curie-ig. Lehet politikus vagy művész, sportoló és feltaláló is. A legjobb filmes alapanyagot a cselekedeteikben, személyiségükben, így megítéltségükben is kontrasztos személyiségek. Bombabiztos narratíva az olyan karakterek ábrázolása, akik a semmiből hoznak létre valamit. Az ő történeteik erőt adnak a közönségnek.

– Merülj mélyre a kiválasztott személy életrajzában, majd légy szobrász, faragj le néhány elkoptatott klisét és anekdotát, majd a resztliből formázz meg valami történetszerűséget.

– A filmkészítés során lehetőleg építkezz az ellentétekre, provokálj a szegénység és a csillogás, a kudarc és az elismerés, a szerelem és a magány érzelmi ellenpólusaival.

– A fentiekben sorakoztatott cselekért a szentimentális lelkű nézőt kárpótolja majd az a felemelő pillanat, amikor rövid időre maga is az istenek (sztárok) közelében érezheti magát.

– A receptúra sikere egy dolgon állhat, de el is bukhat. Fogj magadnak egy szédületes színészt, aki a főszereplő ikonikus alakját élettel tölti fel, és ellopja helyetted a show-t.

– A valóban jó életrajzi film attól lesz több tisztes iparosmunkánál, ha magát a forgatókönyvet sikerül olyanra megcsinálnod, hogy a főszereplői alakítás ne az egyetlen erénye legyen a filmnek, hanem csak hab a tortán.

Miért fogják szeretni a nézők…

A néző jó eséllyel ismeri a történet végét, esetleg a súlyosabb sarokkövekkel is tisztában van mindvégig, mégis hajlandó, sőt vágyik rá, hogy a karakterekkel együtt, másfél-, két óra sűrített intenzitásában élje újra az eseményeket. Sérülés veszélye nélkül, székek, kanapék biztonságából nézhet végig egy valóban megélt életet, hol viszolyogva, hol meghatva, bennfentesek beavatottságával a kulisszák mögé kandikálva. Hiszen ezeknek a filmeknek általában a szórakoztatás az egyetlen igazi céljuk és nincs izgalmasabb annál, mint a főszereplőkként választott híres embereket legális, mindenki számára elérhető módon kukkolni.

Erkölcs – a szórakoztatáson túl

Míg egy fiktív történet megírásakor csak a fantázia szab határokat az alkotói folyamatnak, megállapíthatjuk, hogy hasonló kötetlenség nem áll fent akkor, amikor egy ismert személy élete kerül adaptálásra. Ugyanis a vonatkozó tények köztudottak vagy könnyen kereshetőek, azok figyelmen kívül hagyása karakterhamisítás, kommunikációs visszaélés. Ugyanakkor a filmkészítésnek nem kell igazságot szolgáltatnia. Egy filmnek, legyen az bármilyen módon is egyetlen ember élettörténete, életrajza, nem csak az emberről kell szólnia, hanem az ő egyedi életében hivatott feleleveníteni egy közösség, egy kor életének meghatározó miliőjét. A történeti hitelesség korlátozó mivolta miatt, nem egyértelműek az alkotói szabadság határai, hiszen a legegyszerűbb dramaturgiai eszközök – mint a sűrítés, a kihagyás, az összevonás – használatakor is elkerülhetetlenül változtatni kell a részleteken, így azok nem minden esetben a tényeket ábrázolják, és ettől a mozzanattól fogva könnyen kritizálható, sőt akár meg is kérdőjelezhető az adott film történetének hitelessége. Az életrajzokon alapuló feldolgozások kulcsa abban rejlik, hogy az adaptáló alkotó milyen megközelítéssel, illetve mennyire képes egy életet, annak valódiságával szembeni igazságát, a filmes médium keretrendszerébe szorítva filmnyelvi eszközökkel közvetíteni. Végső soron még a legkisebb változtatásokat alkalmazó mű is az eredetihez képest fikció lesz.

„Amennyiben e filmek alkotóinak etikai iránytűi helyesen működnek, hozzájárulhatnak virágzó, művelt, összetett módon gondolkozó közösségek és többszempontú, plurális kommunális emlékezet létrejöttéhez.”

– Esztergályos Krisztina Doktori értekezése Életrajzi film – problémák és megoldások, alkotói döntések a Hon, vágy munkacímű életrajzi film alapján.