Kalózkocsi, fantom-rádióhullámok, sok-sok nyeremény – ilyen volt a 15. RobonAUT

A rendezvény hivatalos kezdete február 10-én, szombaton tíz órára lett meghirdetve, mégis az érdeklődők zöme egy órával korábban megtöltötte az Infopark-beli Q épületet. A tavaszias februári nap hangulatával érkeztek a látogatók: a madárcsicsergésből gyermekcsevej lett, az alacsonyan kúszó napsugarak helyett a különféle kinézetű robotautókat csodáltuk. Több kocsi is a Tesla Cybertruck külsejét kölcsönözte, de voltak raliautó kasznisok is. Amíg vártam a kezdést, megtekintettem a standokat, amelyeket az esemény támogatói állítottak. Volt, ahol kép alapján kellett eldönteni egy-egy mechanikai alkatrészről, hogy az „Fék vagy Fake” – azaz fék-e vagy sem. Egy fék különböző alkalmazásait mutatta a kép (szalagfék, dobfék, gépkocsitárcsafék stb.), illetve a fék különböző részeit szemléltette. Egy másik állomáson egy – a KUKA iparirobot gyártó leányvállalatnál készült – egyméteres robotkart lehetett tabletről irányítani, és tenyérnyi tárgyakat mozgatni vele. A kockákat sikeresen pohárba rakosgatók a KUKA Repoharát vihették haza. A gyerekek a korábbi kettő játék mellett a főtámogató, Knorr-Bremse távirányítós játék-teherautóját is kipróbálták.

A tömeg 10 óra körül elcsendesedett, miután a korábban halkan a háttérben játszott elektronikus tánczenét – amely műfaj a villanykarosoknak a gólyatáborból és más egyetemi programokról ismert – lekeverték. Színpadi késéssel a Budavári Schönherz Stúdió levetítette kisfilmjét, ezt követően a háromfős csapatok bevonultak. Mindkettőt lelkes taps övezte. Dr. Tevesz Gábor, az esemény főszervezője, a Műegyetem címzetes egyetemi tanára köszöntette az egybegyűlteket. Beszédében kitért arra, hogy ez az esemény a kezdetkor, anno 2009-ben, azzal a céllal jött létre, hogy a hallgató tudásának bizonyítéka legyen. Ezt mind a 15 alkalommal teljesítették, hisz egy olyan autót megalkotni, amely kizárólag szenzorral és rádiójelekkel tájékozódik egy akadálypályán, messze nem egyszerű. A verseny maximálisan elérhető száztíz pontjából, annak negyedét elérő hallgatók is büszkén tértek haza. Hogy miből áll a 110 pont? A verseny két részre bontható. A pontok nagy részét az ügyességi (ötven pont) és gyorsasági (negyven pont) futamok adják. További tíz pont volt elérhető a félév során a határidőket, ellenőrző feladatleadásokat precízen követő csapatoknak. Két csapatot kivéve mindenki maximális ponttal érkezett a versenyre. Az utolsó 10 pontot a közönségszavazás adta. Minden személy, aki az aulaszerte elhelyezett QR-kódok egyikét beolvasta, leadhatott egy szavazatot, amellyel kedvenc csapatát támogatta.

A pontozást és a játékszabályokat Dr. Kolumbán Sándor (játékvezető) és Kiss Domokos (versenybíró), az Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszék oktatói ismertették. A játéktér LED szalagos kapukból, egy libikókából, – az ahhoz vezető rámpából – valamint vékony, fekete ragasztószalaggal kijelölt pályából állt. Az ügyességi szakasz során a versenyautó minél több kapun kellett áthaladjon anélkül, hogy a pályán – a szervezők által üzemeltetett – szintén mozgó kalózautóval ütközne. A kalózautó aktuális helyzetét sugározta rádiójellel, ezt az autonóm versenyautó értelmezte. „A szigetelőszalagot a verdák vonalszenzor segítségével ismerik fel, ezért nem térnek le a pályáról,” – magyarázta egy fiú az öccsének mellettem – “illetve infra LED fényt lő a kocsi maga alá, és ahol máshogy pattan vissza a hullám, na ott az út”. Ha egy kalózautó hamarabb átment egy kapun, mint az aktuális versenyautó, akkor egy a kapuért szerezhető pontot elraboltak a vízi bűnözők. A szakasz során idővel eljön az „árvíz”, amikor is azt meg kell szüntetni, hogy a pontgyűjtés folytatódjék. Ekkor az autó felhajt a rámpán, majd átbillenti a libikókát a saját súlyával, és visszatér a kapukhoz. Noha egy csapatnak sem sikerült, de bónusz pont járt volna annak, aki a járművel a libikókát vízszintbe hozza, mint egy mérleget.

A legelső versenyző csapat a JLB volt, aki hat hozott ponttal érkezett, és a három helyett két résztvevővel. Mint azt megtudtuk a harmadik fél „egy élet-halált eldöntő tekemeccs” miatt nem jelent meg. A rajt után lassan, de biztosan járta a pályát a négykerekű, gyűjtve a pontokat. A kalózkocsi elől messze kitért hátrálással, azonban letért a pályáról. A játékvezető elmesélte nekünk, hogy a legfontosabb fejlesztési elem maga a szenzoros felismerő. Mint később láttuk több autó is a csempék közti fugát vélte pályának, ezért letért. Ekkor visszahelyezték őket az útra. A JLB sikeresen elhárította az árvizet, de a gyorsasági szakasz során alul maradtak a többiekhez képest. Valóságos fantom-rádióhullámot foghatott a gépük, mert az többször is elhagyta a nyomvonalat, majd a falnak ütközött. Az első ilyen ütközéskor a terem felsóhajtott.

Másodjára a Safety Third következett. Nekik a kábelek tartóssága miatt fájt a legtöbbet a fejük. A tesztelések során bajlódtak továbbá a kapott rádiójelekkel, nem mindig értesültek a rablóautó kiléte felől. Kétszer is történt karambol, de az árvíz megszüntetésével sok ponthoz jutottak. A gyorsasági futamkor megfelelő távolságra követte a Safety Third a szervezők felvezető kocsiját, sőt sikeres előzést tett, ezzel még több pontot gyűjtve. Összességében sikeresen zártak.

A Deja Vu csapat folytatta volna a sort, viszont közvetlen az esemény előtt megoldatlan technikai problémába ütköztek, amelyet nem tudtak a szólításukig helyrehozni. Ily módon idén őket nem láthattuk megmérkőzni. Viszont a visszatérő PróbAUT csapatát igen. Építettek korábbi tapasztalataikra, csupán egyszer ütköztek az első futamban, ezzel előnyös helyzetbe kerültek. Azon csapatok, amelyek a korábbi években nem szerepeltek, a junior csapatok. Junior és összesített tabella is felállt az esemény végére. Külön díjazásban részesültek.

A WorkAUT egyetlen tagja jelent meg a rendezvényen, a másik két tag Mexikóból jelentkezett hívásban. A járgány magabiztosan cikázott a kanyarokban, az akadályokat jól vette, előkelő helyre hozva ezzel csapatát. Fellélegezhettek a külföldi hallgatók. A soron következő Mekatronik azonban nem volt ennyire szerencsés. Ők ugyan nem ütköztek, de mindenki meglepetésére az automobiluk egy szakaszon oda-vissza hajtott fel és alá. A gyorsasági résznél megpróbált kiegyenesíteni egy kanyart. Valószínűleg itt szintén a csempék közti hézag okozott bajt.

A szenior AUToBOT csapata a leglassabb kört futotta mind közül, de szemben három másik indulóval célba értek. Sikeres árvizes, sikertelen biztonsági autós feladat jellemezte a sárga autógumik próbálkozását. Messze felülmúlta őket az AUTofRange. Az ügyességi pályán a négykerék-kormányzású autónak semmi nem jelentett akadályt. A safety cart lekörözte a robot, és a nap egyik leggyorsabb körét tette meg.

A futamokat méltón zárta a mindenkori gyorsasági rekordtartó Employed & Taken (korábbi nevükön Unemployed & Single). Ez a hatodik évük itt, és ugyan az évről évre megújuló szabályokkal, játékelemekkel nem tudtak lépést tartani, de ismét tizenhat másodperc alatt tettek meg egy kört, ezzel messze lehagyva a többiek húsz szekundum körüli idejét.

Eljött az eredményhirdetés ideje. Összesen kilenc csapat kvalifikált, ebből három szenior. Mind az összesített rangsorban, mind a junior létrán a dobogó legfelső fokára az AUTofRange lépett. Jutalmuk fejenként ötszázezer forint hallgatói ösztöndíj és egy Lamborghini élményvezetés. A junior pódiumra ugyancsak felálhatott a második helyezett Safety Third és a harmadik helyezett WorkAUT. Díjuk háromszázezer, illetőleg kettőszázezer forint – szintén fejenként. Charaf Hassan dékán úr adta át az elismerő okleveleket és kupákat. Az itt levők közül rengetegen adtak le érvényes szavazatot, ezzel részt vettek egy ajándéktárgy sorsoláson. Az ajándékok egyike egy Maverick Strada XT rádiótávirányítós modelltautó volt, olyan, amilyeneket a versenyző csapatok tökéletesítettek. További három ajándékcsomagot sorsoltak ki. Az eseményt mindenki mosollyal az arcán, többen ajándékkal a hónuk alatt hagyták el.