Amerikai top egyetemek vezetői kereszttűzben

Kapun Kívül 2024.03.05. Kátai Balázs

Ahogy az lenni szokott, most sem maradt a csatatéren a Hamász és Izrael között dúló háború. Ahogy mindennapi hírfolyamok állandó tárgya lett, úgy az iskolákban is egyre inkább parázsvitákat szító témává vált. A mindenkori diákságra egyébként is jellemző, hogy mindenről van véleményük, így nem csoda, hogy a mostani konfliktus mellett sem tudtak elmenni szó nélkül. Ez viszont az intézmények vezetőit is sarokba szorította, hiszen nehéz meghúzni a határt a szólásszabadság és a gyűlöletbeszéd között.

Van még hova fejlődni

A világon számos helyen, így az Egyesült Államokban is vegyes a felsőoktatási intézmények hallgatóinak kulturális háttere. Ez mindenekelőtt egy elvitathatatlan erény, hiszen legtöbbször a diákok itt találkoznak először különböző vallású, szociológiai, gazdasági és politikai hátterű emberekkel. Ebből pedig a későbbiekre sok tapasztalatot gyűjthetnek és nyitottá, elfogadóvá válhatnak. Azonban ez nem megy mindig magától, főleg, ha háborúk szítják a konfliktus helyzeteket. Izrael megtámadását követően a diákok hangot is adtak véleményüknek – ki izrael-, ki palesztinpártiként. Az intézmények igyekeznek segíteni a párbeszédet, több egyetemen workshopok is voltak, miként kell megtalálni a közös hangot egy ellenkező véleményű emberrel. Egy-egy ilyen foglalkozás nem fogja megváltoztatni az emberek hozzáállását, ahhoz az iskoláknak több segítséget, biztosabb hátteret kell adni.

Egy vezető bele is bukott

A rasszista támadások száma jelentősen megnövekedett a háború kitörése óta: az antiszemita bűncselekmények 400%-kal, a muszlim-, palesztin- vagy arab ellenes incidensek 172%-kal ugrottak meg. Az október óta tartó harcok kapcsán az egyik vagy másik oldalt támogató diák csoportok is egyre durvábban adtak hangot véleményüknek. December 6-án a top 3 amerikai egyetem vezetőinek a Kongresszus előtt kellett beszámolni, hogy hogyan is állnak most a campusokon belüli zavargások. Gay, Kornbluth és Magill a közvélemény szerint nem a vártaknak megfelelően állt ki a zsidóellenességgel szemben a közel 5 órás értekezés során, így azt követően komoly népharag várt rájuk. A 3 elnöknek Elise Stefanik republikánus képviselő kérdésére kellett volna igennel vagy nemmel felelni, hogy szerintük gyűlöletbeszéd-e, ha valaki népirtást emleget. A meghallgatáson végül egyikőjük sem adott egyértelmű, határozott választ. Mindannyian kitartottak amellett, hogy az Alkotmány szerint szólásszabadság van, valamint, hogy helyzetfüggő, hogyan értékelhetnek egy ilyen kijelentést.

A Harvard elnöke Claudine Gay és az MIT vezetője, Sally Kornbluth, bár sokan követelték lemondásukat – diákok, volt diákok és szponzorok, politikusok –, mégis maradtak pozícióikban. Gay utólag bocsánatot kért, hogy nem vette elég komolyan az antiszemita megnyilvánulásokat. A Pennsylvaniai Egyetem vezetője, Elizabeth Magill viszont távozni kényszerült a posztjáról a meghallgatást követően, mivel Stefanik többszöri kérdésre sem mondta ki, hogy a zsidók népirtására való felszólítás szembe megy az iskola szabályaival. Ehelyett sorra azt hajtogatta, hogy minden a körülményektől függ és egy-egy mondatot nem lehet önmagában értelmezni. Amennyiben egy ilyen erőszakos kijelentés nem egy konkrét embernek vagy kisebb csoportnak szól, addig szerinte nem bizonyított a gyűlöletbeszéd. Később ő is bocsánatot kért, amiért hagyta, hogy a szólásszabadság védelme minden más szabályt felülírjon és leköszönt vezetői posztjáról. 

Nehéz igazságot tenni

Nem csak a három egyetem vezetője igazodik ki nehezen a jogi útvesztőkben, de sokszor a civil szervezetek is bajban vannak. Több zsidó érdekvédelmi csoport ugyanis arra figyelmeztet, hogy az amerikai egyetemeken növekszik az antiszemitizmus. Ez részben igaz is, hiszen drámaian megnőtt a zsidók sérelmére elkövetett bűncselekmények száma. Ugyanakkor őket is gyakran éri bírálat, amiért sok esetben összekeverik vagy összemossák az zsidóellenességet Izrael bírálásával. Az oktatási minisztérium a háború kezdete óta már egy tucat vizsgálatot indított különböző egyetemek ellen származással kapcsolatos diszkrimináció címén. 

A jobboldali politikusok sem maradhattak ki, hogy megemlékezzenek az egyetemeken történt zavargásokról. Szerintük ezért az egészért a túl messzire ment liberális oktatás a hibás. Sokan, köztük alkotmányjogászok is attól tartanak, hogy ha tovább erősödnek ezek a hangok, akkor az egyetemeken akár politikai nyomásra, akár saját hatáskörben növekedhet a cenzúra, kevésbé lehet majd szabadon véleményt nyilvánítani.