30 éves az ESTIEM diákszervezet

Három évtizeddel ezelőtt néhány diáknak az volt az álma, hogy szerte a világon legyenek barátaik. Ennek az álomnak a valóra válását ünnepelték most meg. Az ízletes vacsorát és a remek hangulatot – Halász Dorkának és csapatának köszönhetően – 75 alumni-és jelenlegi tag élvezhette. Továbbá egy fergeteges buli várta a résztvevőket a Wigner Jenő Kollégiumban, ahol együtt ünnepelhették az egyetemi éveik fontos részét képező diákszervezet hosszú és sikeres történetét. Volt szerencsém elkapni egy interjúra az első ESTIEM elnököt, Füredi Balázst és a legifjabb elnököt is, Takács Nórát.

Először Füredi Balázst kérdezem a megalakulás és az élmények kapcsán.

Hogyan indultál el az ESTIEM-es úton?

A BME-n építőmérnökként kezdtem, közben elindultam nemzetközi gazdálkodás szakon is párhuzamos képzésben. Ezt követően a Management Szakkollégiumhoz csatlakoztam és akkor még hozzájuk tartozott az ESTIEM. Az akkori nemzetközi kapcsolatokért felelős tag, Hartmann Csaba meggyőzött, hogy mindenképpen menjek ki Karlsruheba, ahol egy OlympiXX nevű rendezvényt csináltak 2010 nyarán. Amikor odaértem portugálok, németek, lengyelek és még számos más nemzetiségű diák vett körül. Mindenki nagyon jól érezte magát, szólt a zene, nagyszerű hangulat volt. És akkor éreztem azt, hogy oké én megérkeztem!

A Management Szakkollégium és az ESTIEM szétválásról mesélnél?

A szakkollégium egy nagyon profi szervezet volt és mi úgy döntöttünk 2012-ben, hogy kiválunk és csinálunk egy teljesen egyedülálló dolgot. Mindent az elejéről kellett kitalálnunk, felépítenünk és az is probléma volt, hogy az újoncok nem akartak utazni. Mi akkor már több külföldi ESTIEM rendezvényen voltunk és tudtuk, hogy ez mekkora lehetőség, de az új tagok még nem is sejtették, így azt találtuk ki, hogy ha mi megyünk Csabival valamelyik ESTIEM rendezvényre, akkor plusz 1 fő jön még velünk. És ahogy nőttünk, megcsináltuk az ’első utazók támogatását’, vagyis ha még nem volt valaki ESTIEM rendezvényen, akkor jogosult volt erre az egyszeri támogatásra.

Mi a legmaradandóbb élményed?

Az egyik a 20. Council Meeting (CM) Finnországban. Ez egy elképesztően jól megszervezett esemény volt, 20 különböző nemzetiségű ESTIEM csoport volt jelen. A semmi közepén voltunk, egy hatalmas golf resortban, 8 fős házakban, 2 ágyas szobákban, saját szaunával, konyhával. Teljesen leesett az állam! Emellett a profi szervezés mindent vitt, az atomóra smafu hozzájuk képest. Mindezt 4 Local Group koordinálta teljes összhangban, ami hihetetlen precizitást és csapatmunkát kívánt meg tőlük. Mi csak álltunk és bámultunk. Amikor bementünk a szervezők szobájába, láttunk egy 10 méteres falat, amit beborított a megszámlálhatatlan A3-as lap, amire félórás bontásokban mindent felírtak, ami információra csak szükségük lehetett. Akkor ott megfogadtuk, hogy ha egyszer Magyarországon fogjuk csinálni ezt a rendezvényt, akkor mi is így akarjuk. És amikor kiderült, hogy 2015-ben mi rendezzük az eseményt, akkor nekünk is volt egy ilyen falunk.

A másik pedig a T.I.M.E.S., ami egy évente megrendezésre kerülő esettanulmányi verseny. Nekünk volt szerencsénk megnyerni a helyi selejtezőt, majd Novi Sad-ba az elődöntőt és végül Lisszabonban a döntőn 3. helyen végeztünk. Sokan, köztük a svédek, norvégok nagyon komolyan vették az egészet, elképesztően felkészültek voltak, mi meg teljesen lazára vettük az egészet, hajnali kettőkor még söröztünk a helyiekkel. Majd mikor az eredményhirdetés napján megtudtuk, hogy megelőztük a Cambridge-i Egyetemet az nagyon jó érzés volt. Utólag megtudtuk, hogy a helyiek nekünk szurkoltak. 

Maradandó hazai és külföldi barátságok alakultak ki az ESTIEM-nek köszönhetően?

Abszolút! Egy szűk körrel rendszeresen együtt karácsonyozunk. A mai napig kapok képeslapokat Hollandiából, hogy ha valakinek gyermeke születik – ott ugye ez a szokás – és ez mindig jó érzéssel tölt el. Vagy amikor Portóban voltunk nyaralni egy alumni tagnál szálltunk meg. Múltkor egy esküvőn találkoztam egy sráccal, akit 8 éve nem láttam és mintha mi sem történt volna elkezdtünk beszélgetni.

Te mit nyertél azzal, hogy ESTIEM-es lettél?

Főleg nemzetközi nyitottságot. Nekünk a Magyarországgal határos országok diákjaival szuper kapcsolatunk volt. Érdemes nyitottan szemlélni az embereket, megtapasztalni saját magad a dolgokat, nem pedig más benyomásaira hagyatkozni. 

Továbbá a munkában nagyon sokat segített! Egy Council Meeting lebonyolítása, ennek a projektmenedzsmentje, a több milliós költségvetés kezelése hatalmas feladat volt – főleg egy egyetemistának – ráadásul úgy, hogy még nem is volt előttünk példa hogyan kellene, hiszen frissen alakultunk. Mondhatni kicsiben elgyakoroltuk azt, amit később egy cégnél alapvetően elvárnak. 

Illetve nekem az első munkahelyem a T.I.M.E.S. versennyel kapcsolatos. Éppen ott voltam szervező és az egyik zsűritaggal beszélgetésbe elegyedtem, mondtam neki, hogy munkalehetőséget keresek. Ekkor ő megemlítette, hogy mindig szükségük van juniorokra és szeretettel várnak egy interjúra. 

Nem utolsó sorban pedig beutaztuk egész Európát.

Most pedig a jelenlegi elnököt, Takács Nórát faggatom.

Mi volt a legnagyobb húzóerő, ami miatt azt érezted, hogy jó lenne az ESTIEM-hez tartozni?

Nekem anno a Covid, hiszen ugye akkor csak online volt egyetem. Mivel el voltunk zárva egymástól, nem volt lehetőségünk találkozni, de szerettem volna megtapasztalni milyen egy csapat részének lenni. Emiatt 2020 őszén jelentkeztem még gólyaként és hát azóta is itt vagyok. Nagyon tetszett az akkori és persze a jelenlegi közösség energiája, a sok lehetőség, a nyitottság. 

Mennyire ismered a legelső csapatot?

Balázzsal két alkalommal találkoztam, így nem volt lehetőségünk jobban megismerkedni. De külön köszönettel adózom neki azért, hogy aktívan részt vett a diákszervezet létrehozásában, mert nélküle nem tartanánk most itt. Az ő elkötelezettsége és hozzájárulása kulcsfontosságú volt a szervezet sikeres megalakításában, amelyre büszkék vagyunk és amelynek eredményeként ma egy erős és összetartó, nemzetközi csapat részesei lehetünk.

Mennyiben változott az ESTIEM az alapítás óta?

A szervezet alapelvei, mint például a befogadás, nyitottság és nemzetköziség változatlanok maradtak. Ugyanakkor a programok száma jelentősen nőtt az idők során, meghaladva a kezdeti számokat. Felsorolni is nehéz lenne milyen lehetőségek vannak már nálunk. Egyrészről ott vannak a ’play hard’ események, amelyeken mindig nagy bulik vannak, ilyen például egy bevonó tábor, vagy a nemzetközi kapcsolatokat erősítő exchange. Az utóbbi esetében pont januárban láttuk vendégül a török ESTIEM tagokat. Ez nagyon jól sikerült, rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk. Másrészről pedig vannak igen komoly ’work hard’ programok, melyek által olyan tudásra tehet szert az ember, amit az egyetemen nem oktatnak. Számos ilyen online és offline eseményhez férünk hozzá világszerte.  A kettő keveréke – amit most nagyon várunk – a ’Europe 3D Espana’, ami február 22-29-ig lesz megrendezve Sevillában és Madridban. Az Europe3D diákjait eltérő háttérrel rendelkező hallgatók alkotják, akik a világ minden tájáról érkeznek az adott országba, hogy 3 különböző dimenzióból – politika, gazdaság és kultúra – áttekintsék azt. Célja, hogy a résztvevők számára mélyebb megértést nyújtson a kulturális különbségekről és közösen, baráti légkörben tapasztalják meg a házigazda ország különböző dimenzióit előadások, tréningek, viták, műhelymunkák, kulturális tevékenységek és egyéb események keretében.

Hogy érzed most magad ezen az eseményen, milyen érzés a 30. szülinap?

Egészen hihetetlen ez a szám! Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy ennyien itt vagyunk. Dorkáék nagyon jó munkát végeztek! Büszke vagyok arra, hogy részese lehetek ennek az eseménynek és hálás vagyok mindenkiért, aki lehetővé tette, hogy ilyen emlékezetes módon ünnepelhessük meg az ESTIEM diákszervezet 30 éves fennállását.

A jövőbeni elnöknek mit üzennél?

Hajrá!