A növényi italok világa A-tól Z-ig

Magazin 2024.03.12. Csiki Kata
A növényi „tejpótló” italok ma már nem csupán azok körében népszerűek, akik laktózintoleranciában szenvednek (a népesség körülbelül 20%-a!). Számtalan márka és növény vagy mag közül választhatunk, sőt, otthon is kísérletezhetünk a saját növényi italunk elkészítésével. De kinek ideális választás például a sokat támadott szójaital? Milyen hatása van a szervezetünkre a leggyakrabban alkalmazott adalékanyagoknak? Milyen új növényi italok kerülnek majd a polcokra a jövőben? 

 

A tejeskávéhoz is kiválóan alkalmazható zabital kalóriatartalma a sovány tejének felel meg, és nem utolsó szempontként remek rostforrás is. Fehérjetartalma viszont alacsony, nem tudja felvenni a versenyt a hagyományos tejjel. Bár a zabtermesztéshez nem szükséges óriási földterület és nagy vízmennyiség, de a fenntarthatósági szempontokat figyelembe vevők számára jó tudni, hogy általában közvetlenül a betakarítás előtt permetezik le, így sok lehet benne a növényvédőszer maradvány. 

A kókuszból készült növényi italok, akárcsak a zabitalok, alacsony kalóriatartalmúak és kevés fehérjét tartalmaznak. Mivel a kókuszt monokultúrában termesztik Indiában, Indonéziában és a Fülöp-szigeteken, így sajnos hozzájárul az erdőirtáshoz és a helyi, olcsó munkaerő kizsákmányolásához. 

Rizsből készülnek a legolcsóbb növényi italok, de sajnos a fenntarthatóság szempontjából ez sem a legideálisabb választás, ugyanis a rizs termesztéséhez nagy mennyiségű víz és műtrágya szükséges. Nagy népszerűségnek örvend az E-vitaminban gazdag mandulaital is – megdöbbentő viszont, hogy egy pohár előállításához 74 liter vízre van szükség! A szójaitalok rossz hírnevüket a magas növényi ösztrogéntartalmuknak köszönhetik – bár igen sokat kellene fogyasztani belőlük a hormonháztartásunk felborításához. Sűrűek, krémesek, magas fehérjetartalmúak – így ideális választás lehet a reggeli tejeskávéba akár egy sportolónak is. 

Az inzulinrezisztenciával küzdőknek viszont nem csak a kalória –és a fehérjetartalom fontos: nekik érdemes olyan mandulából, mogyoróból vagy kókuszból készült italt választaniuk, ami nem tartalmaz hozzáadott cukrot. A rizs, illetve a zabital jelentős szénhidráttartalma miatt kerülendő. A legtöbb növényi ital tartalmaz hozzáadott vitaminokat és ásványi anyagokat is, de sajnos ezen mikrotápanyagok biológiai hozzáférhetősége bizonytalan. 

A kísérletező kedvűek megpróbálkozhatnak a saját növényi ital előállításával is: ehhez elég a megfelelő magot vagy gabonát egy éjszakára vízbe áztatni, másnap az elegyet robotgéppel pépesíteni, majd leszűrni. Az így elkészült, garantáltan tartósítószer- és adalékanyagmentes italunkat ízesíthetjük vaníliával, kakaóval, fahéjjal, kardamommal vagy egy kis mézzel is és 4-5 napig hűtőben tárolva fogyaszthatjuk. 

Mert bizony adalékanyagokban nem szűkölködnek a boltok polcain található növényi italok! A vörös tengeri hínárból előállított karragén (E407) a sűrűbb állag elérést segíti, de az arra érzékenyeknél allergiát okozhat. A guargumi (E412) a guarbab magjának mézgája, ami tulajdonképpen egy vízzel duzzadó emészthetetlen élelmi rost, vagyis kalóriamentes rostforrás. Javítja és stabilizálja a tejhelyettesítő italok állagát, akárcsak a xantángumi vagy a szentjánoskenyérliszt. A lecitin (vagy foszfatidilkolin, E322) emulgálószer, vagyis képes a zsírokat elegyíteni a vízzel. Jellemzően szójaolajból és napraforgóolajból állítják elő.

A jövőben várhatóan egyre elterjedtebbnek lesznek az álgabonákból (amaránt, hajdina, köles, quinoa) készült növényi italok és a „burgonyatej” is, amit valóban bárki fogyaszthat majd, mert laktóz-, szója-, mag- és gluténmentes is egyben. A másik feltörekvő a kender, amiből fehérjében és egészséges zsírokban gazdag ital készíthető, és környezetbarátnak számít, ugyanis nem igényel műtrágyát, mély gyökerei javítják a talaj szerkezetét, illetve a teljes növény jól hasznosítható (köszönhetően a ruha –és papíripari felhasználásnak is). 

 

Források: