Nem mind hotel, ami Finta

Finta József, egyetemünk egykori diákja, Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-, kétszeres Ybl Miklós-díjas és Prima Primissima díjas magyar építész idén januárban 88 éves korában elhunyt. A neve talán a laikusoknak nem mondott sokat, épületei annál inkább. Budapest szerte magasodnak ma is megvalósult tervei, de a BME vonatkozásában is alkotott maradandót. Cikkünkben ezeket ismertetjük.

Schönherz Kollégium (1981)

A Schönherz Kollégium története messze túlmutat az általunk ismert Irinyi úti épület megépülésén. A közösség már az első villamoskari hallgatókat befogadó épületben, a Várban kezdte kialakulni. Az első szálláshelyként szolgáló épület a Szentháromság tér 6. szám alatt volt. Ez az épület 1954 és 1981 között szolgált a villamoskari hallgatók szálláshelyeként. A diákotthon címet csak 1962-ben kapta meg.

Az épület történetében fontos mérföldkő volt a Budapest Hilton Szálló megépülése 1977-ben. Ennek következtében 1976-ban a Vár egyik szárnyát ki kellett üríteni, ami arra kényszerítette a kollégistákat, hogy két különböző épületbe költözzenek. Egy részük az éppen elkészült Kruspér utcai kollégiumban kapott szállást. Ebben az időszakban különös hangsúlyt fektettek a kollégiumi közösség egységének megőrzésére, bár ez kihívást jelentett az egymástól távol eső épületek miatt.

Eközben 1976-ban elindult az új toronyépület kialakítása Finta József tervei alapján, 300 millió forintos költségkerettel és 1981. szeptemberi átadási határidővel. A leendő lakók komoly erőfeszítéseket tettek az Irinyi és a Budafoki út sarkán emelkedő épület kollégiumi jellegének kialakításáért. 1981 augusztusában nemzetközi építőtábor keretében a kollégium tisztításában és berendezésében is jelentős szerepet vállaltak, így szeptemberben végre birtokba vehették azt. A kollégiumot Schönherz Zoltán egykori kommunista elektromérnökről nevezték el. Az épület tetején többek között analóg televízió átjátszóadót helyeztek el (UHF 33 és 39 csatorna), amely 2013. július 31-ig működött, amikor is a földi sugárzás digitalizálására került sor.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem összesen mintegy 18 ezer hallgatót számlál, akik az egyetem nyolc karán tanulnak. A Villamosmérnöki és Informatikai Kar (VIK) több mint 6000 hallgatóval rendelkezik. Az egyetem számos kollégiummal rendelkezik, köztük olyanokkal is, amelyekben csak egyetlen kar hallgatói laknak. A Schönherzben azonban 2010/2011 őszi félévtől ez a helyzet már nem áll fenn, mivel egy teljes szintet építészmérnök hallgatóknak adtak át.

Az épület fontos paraméterei a következők:

• Férőhely: 1054 fő.
• Telek alapterülete: 3277 négyzetméter.
• Az épület alapterülete: 1062 négyzetméter.
• Magassága: 67 méter.

Az épület 20 szintes, ebből 17 szint a hallgatói lakószint, minden emeleten 16 négyszemélyes szobával (64 fő). Minden lakószoba 20,3 négyzetméteres, amelyben előszoba, mosdó és fürdőszoba található. A második emeleten orvosi rendelő, betegszobák és vendégszobák kapnak helyet, míg az első emeleten nagyterem, stúdió, valamint a KSZK (Kollégiumi Számítástechnikai Kör) helyiségei és a Hallgatói Képviselet irodája található. A földszinten nagyterem és irodák találhatók, míg az alagsorban konditerem, nagykonyha, valamint műszaki jellegű és raktárhelyiségek sorakoznak. Minden lakószinten azonos méretű tanulók, főzőkonyhák és klubszobák találhatók.

BME-ELTE Informatikai Épület (1998)

Sokszor furcsának tartottad az I épület teremelnevezési koncepcióját? Máris világosabbá (ha nem is világossá) válik minden, ha hozzávesszük, hogy az eredeti tervek szerint az épületet közösen használta volna az ELTE és a BME. Innen erednek az „IB” és IE” teremnév prefixek (az „IL” pedig a labort jelöli). Hajdanán, a kilencvenes évek vadnyugati világában még ilyen történések is elképzelhetőek lettek volna. Aztán a két egyetem között fokozatosan erősödött az elkülönülési szándék. Ennek eredményeként összetett belső struktúra alakult ki – a különféle méretű előadóktól a könyvtárig, laboratóriumokig és tanszéki szobákig.

A tervezői program geometriai formákat határozott meg: az épületet négyzetek, félkörök és vonalak alkotják. Az aula fölött kialakított tetőteraszon közösségi tér található. Az épület földszintjén elhelyezkedik egy 400 fős előadóterem, négy 200 fős előadóterem, könyvtár, klub, mintalabor és büfé. Az emeleteken tantermek, laborok és tanszéki helyiségek találhatók. Az épület 2 pinceszinttel rendelkezik, fölötte pedig földszint és 4 emelet található. A struktúra három fő részből áll: a délkelet-északnyugati irányú hosszúkás blokkból, a körútra néző négyzet alakú elemből, valamint a nagyelőadót és a BME laborjait befogadó félhenger alakú egységből. Ezek között közlekedőterek és lépcsőházak biztosítják az összeköttetést.

Az BME-ELTE informatika épülete eredetileg az Expo’96 kiállításra nyúlik vissza. A Magyar Pavilonra kiírt pályázaton a Finta Stúdió csapata harmadik díjat nyert, és a zsűri olyan ajánlást tett, hogy a pályázat részeként tervezett Informatikai Épület tervezői megbízást kapjanak. Azonban a Magyar Pavilon építése leállt, és úgy döntöttek, hogy az építkezés munkagödrét felhasználva hozzák létre az Informatika épületét. Így egy már megkezdett épület alapjaira kellett új házat tervezni, hasonlóan ahhoz, mint később a Gödörnél az Erzsébet téren. A feladatnak nagy jelentőséget tulajdonítottak, mivel a tervezett épület az egyetemi együttes nyugati oldalának első elemévé vált, így hatással volt a további építkezésekre is. A helyszín kiválasztásánál is az Expo öröksége játszott szerepet: innen származik az Infopark félköríves utcahálózata, ami a ház telkét körcikk-formára szabta.

A homlokzati anyagok kiválasztásánál két fő szempontot vettek figyelembe. Egyrészt, szerették volna megteremteni a kapcsolatot a századfordulós, Hauszmann-féle egyetemmel, így azokhoz hasonló homlokzati színeket választottak, például az okkeres és vörös téglát. Másrészt, céljuk volt egy mai, a kortárs építészet irányában haladó épület létrehozása, amelyben jelen vannak az acél idomok, modern nyílászárók és hideg színű üvegfelületek. Az épület átadására 1998 őszén került sor.