Beköltözött a Műegyetemre a Mesterséges Intelligencia
BME körkép
Április 11-én 15 órától a BME I épülete adott helyet A Távközlés és Mesterséges Intelligencia (TMiT) beszélgetéssorozat legújabb részének, melynek témája a Mesterséges Intelligencia és a felsőoktatás kapcsolata volt. A konferenciát Levendovszky János, a Műegyetem tudományos rektorhelyettese nyitotta meg, a panelbeszélgetés levezető elnöke pedig Varga Pál volt, a BME-TMIT tanszékvezetője. A kerekasztal körül olyan szakemberek ültek, mint Németh Géza a SmartLab vezetője, Dorner Helga, az ELTE Intézetigazgatója, Nagy Imre, a Colossyan műszaki igazgatója, valamint Héder Mihály, a BME-FTT tanszékvezetője. A közönség soraiban nagyjából 60-70 érdeklődő foglalt helyet. Meglepő volt, hogy az eseményen jórészt az idősebb korosztály képviseltette magát, fiatalabb résztvevők elvétve voltak jelen.
A megnyitó és a levezető elnöki bemutatkozó beszéd rögvest afelé terelte a beszélgetést, hogy hogyan érdemes a Mesterséges Intelligencia rendszerét használnunk. Ugyanis Dorner Helga elmondása szerint „Óvatosan kell bánnunk a mesterséges intelligenciával, ha a célunk a megnövekedett produktivitás, valamint a tanulásra és a gondolkodásra szánt idő növelése.” Ahogy Varga Pál fogalmazott: „Ő nem egy jó mester, hanem egy segéd.” Varga ezzel azt emelte ki, amire Németh Géza is utalt, hogy a Mesterséges Intelligencia mellett nagyon fontos alkalmaznunk természetes intelligenciánkat: „Nagyon jó kis eszköz, de mi okosabbak vagyunk.” Hiszen amennyiben nem így teszünk, „Elveszíthetjük az induktív gondolkodást” – fogalmazta meg Levendovszky János. Ennek elkerülésére adta azt a jótanácsot Dorner Helga, hogy „A hallgatók kritikus attitűddel viseltessenek a generált tartalmak irányában.” Ugyanakkor fontos kiemelni azt, amit Varga Pál is elmondott, hogy „Az új technológiák hasznunkra válnak, ha jól alkalmazzuk őket.”
A beszélgetés résztvevői arról is kifejtették véleményüket, hogy a Mesterséges Intelligencia az alapműveltség részévé válik-e, illetve gyakorlati alkalmazása vajon alapkövetelmény lesz-e a tanári pályán elhelyezkedni vágyók számára. Dorner Helga, aki az oktatók nevében beszélt, úgy véli, hogy „Ezt a fajta kompetenciát is fel kell vennünk a listánkra.” Állítása szerint a kollégái szkeptikusan és félelemmel figyelték a ChatGPT megjelenését a hallgatók körében, majd megpróbálták azt felhasználni a tudományos írás fejlesztéséhez, például olyan módon, hogy a hallgatónak magának is írnia kell egy esszét és generálnia is kell egyet. Fontosnak tartaná, hogy az oktatók ismerjék a rendszerek előnyeit és hátrányait. Az egyik ilyen negatív tulajdonság, hogy a mesterséges intelligencia jelenleg egy igazságtalan rendszert eredményez a felsőoktatásban. Hiszen könnyedén előfordulhat, hogy aki használ AI-t, jobb jegyet kap, mint aki nem él ezzel az eszközzel. Az igazság azonban Németh Géza szájából hangzott el: „Ezzel vissza lehet élni. Akkor ne használja senki? Nem! Kezdjük el korlátozni. Vannak valós problémák, a kérdés, hogy ezekre releváns módon reagálunk-e?” Az alapműveltség kérdéséhez pedig úgy szólt hozzá, hogy „Nem tudjuk definiálni, mi alapműveltség a rendszeren belül, mert percről percre változik.” Héder Mihály ezt azzal egészítette ki, hogy szerinte „Nem mély, hanem széles ismeretre lesz szükség. A legtöbb dolgot az AI jobban csinálja, mint mi, így a felhasználói ismeretek a fontosak.” Nagy Imre mindössze annyit fűzött hozzá, hogy „Aki kimarad, lemarad.”
Arról is szó esett, hogy a későbbiekben vajon milyen munkaköröket válthat ki a Mesterséges Intelligencia, ha egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről. Héder Mihály úgy véli, hogy „A társadalom sokkal lassabban változik, mint a technológia. A munkaerőpiac átalakul, lesznek szakmák, csak a társadalom lassan alakul hozzá.” Ugyanakkor az AI nem egy beszámítható entitás, így nem tud felelősséget vállalni a cselekedeteiért. Jelenleg még szükség van alkalmazottakra, akik vállalják a felelősséget, ha probléma lépne fel a rendszerben. Nagy Imre is megfogalmazott egy érdekes álláspontot, miszerint „Ahogy mi dolgozunk, annak kell igazodnia az eszközökhöz. Be kell integrálni a mindennapi munkafolyamatokba, a munkaköröknek folyamatosan evolválódniuk kell.” Véleménye szerint a jelenleg definiálható szakmák létezni fognak, csak át fognak alakulni. Azonban azt is elmondta, hogy „Gyors prototipizálásra, ötletelésre jó az AI, de a specifikus szakmai folyamatokhoz jelenleg emberi beavatkozásra van szükség.” Ha nagyon specifikus víziónk van, akkor igen csekély esély van arra, hogy a most elérhető Mesterséges Intelligencia pontosan tudja reprodukálni a fejünkben megjelent képet.
Záró gondolatként Héder Mihály szavait idézném, miszerint „A változáshoz szabad mentális energiák kellenek, úgyhogy mindenki pihenjen, regenerálódjon.”