Teszt vagy nem teszt?

Mint sok más, úgy az egyetemi felvételi rendszer is megosztja az Egyesült Államok lakosságát. Míg az egyik tábor a hátrányos helyzetűek egyetlen kitörési esélyét látja a sztenderdizált tesztekben, addig a másik oldal pont a kirekesztettségre hivatkozva ellenzi azt. Jelenleg a koronavírus hagyatékaként a legtöbb helyen opcionálisan választható a teszt megírása, de egyre több oktatási intézmény tervezi az újbóli kötelezővé tételt.

Mik is ezek a tesztek?

A legelterjedtebb típusok a SAT és az ACT vizsgák, amik nagyon hasonlítanak egymásra és rendszerint az egyetemek mindkettőt elfogadják. Mindegyik a diákok matematika és nyelvi tudását – szövegértését és íráskészségét, valamint a természettudományokban való jártasságát méri. A SAT az 1920-as években jelent meg, majd az 1930-as évekbeli bevezetésével a Harvard volt az első egyetem, ami felvételi vizsgaként alkalmazta az eredetileg New York-i székhelyű tesztet. Az ACT az 1950-es években jelent meg Iowa City székhelyével és szállt versenybe a SAT-vel. Míg előbbi teljesítésére a diákok 2 óra 14 percet kapnak, addig az utóbbira 3 óra jut. A középiskolások általában junior évükben írják meg a tesztet – ami, az itthon a 11. osztálynak felel meg –, vagy ritkább esetben a senior, vagyis végzős évükben.

A koronavírus hatása

Mikor 2020-ban megjelent a koronavírus, a vizsgaközpontok bezártak. Ezzel pedig ellehetetlenült, hogy a diákok letegyék az addig a legtöbb helyen kötelező sztenderdizált vizsgát az egyetemi felvételihez. A felsőoktatási intézmények rá voltak kényszerítve, hogy a kialakult helyzetre reagáljanak, a legtöbb helyen az a megoldás született, hogy opcionálissá tették a teszt megírását. Bár az egyetemek a döntés meghozatalakor szigorúan kijelentették, hogy ez csak ideiglenes állapot, végül számos intézményben azóta sem vezették vissza állandó követelményként. 

Az ellenkező álláspontok

Amikor a kötelező teszteket eltörölték, sokan üdvözölték a döntést. Akik a teszt mentesség mellett voksolnak, főként azzal indokolják álláspontjukat, hogy a szegényebb rétegekből érkezők, főként fekete és latin amerikai diákok, hátrányból indulnak. A gazdagabbak, akik főként a fehérek és az ázsiaiak közül kerülnek ki, jobb eséllyel néznek szembe. Ők ugyanis megengedhetik maguknak, hogy felkészítő kurzusokon vegyenek részt, esetleg többször újraírják a tesztet. 

A tesztet pártolók viszont azzal érvelnek, hogy pont ez ad lehetőséget a szegényebbeknek a kitörésre. Szerintük ugyanis az egységesített vizsga jó lehetőség a társadalmi mobilitásra, változatosabb évfolyamok tudnak ezáltal összeállni. A vizsgát összeállítók kifejezetten kiemelik, hogy törekednek arra, hogy a kérdéssorban ne legyen olyan feladat, amit esetleg társadalmi különbségek miatt nem lehet megoldani. Az egyre drasztikusabb egyenlőtlenségek nem vezethetőek vissza csak az oktatásra. A különböző hovatartozáson alapuló felvételi esélyek inkább tünetei, mint okai annak.

Emellett a vizsga pártján állók azt is kiemelik, hogy az itt elért pontszám jobban rávilágít a diák képességeire, mint az iskolai jegyek. Az utóbbi időkben jellemző a jegyek elinflálódása, hogy senki ne csalódjon, több jó osztályzatot osztanak ki a tanárok. Ez viszont hamis illúziót kelt, hogy a diák akkor könnyen meg fog birkózni az egyetemmel is. A statisztika azt mutatja, hogy míg középiskolában látszólag jól tanulók egyetemi jegyeiben nagy a szórás, addig a felvételi pontok és a későbbi teljesítmény közel egyenesen arányosan viszonyul egymáshoz. 

Ellenérvként hozzák még fel, hogy a diákoknak megterhelő a vizsgahelyzet és szorongást kelt bennük. Ugyanakkor a legtöbb egyetemen, ahol elvárás lehet a teszt, mint az orvosi, jogi vagy mérnöki egyetemek, a későbbiekben is sok hasonló helyzet vár a tanulókra. Így még lényegében tét nélkül kiszűrhető, kinek nem való az állandó nyomás alatti teljesítés.

A tanárok oldaláról is éri kritika az egységes felvételivizsgát, szerintük ugyanis a felkészítés megzavarja a tanmenetet. Akár az is előfordulhat, hogy elveszik azok oktatásától az időt, akik nem írnak tesztet. Ezzel egy időben viszont a vizsgák követelménye országos szinten fekteti le az alap elvárásokat, ami a tanárokra és a tananyagra is vonatkozik. 

Amin még javítani kell

A teszteket úgy állítják össze, hogy azokat egy átlagos diákra szabják. Megkülönböztetés ugyan elméletileg nincs a feladatsorban, a valamilyen nehézséggel küzdőkre, mint például a tanulási vagy látás-hallás zavarokkal együtt élőkre, nem gondolnak. 

Egyre népszerűbb a visszavezetés gondolata

A koronavírus miatti opcionálissá tétel az Ivy League elit egyetemeit is érintette, hosszú évekig náluk sem volt kötelező. A 8 magánegyetem közül az utóbbi időben a Brown University, a Dartmouth College és a Yale University jelentette be, hogy ismét kötelezővé teszik az egységes felvételi megírását. 

Ezt a listát egészíti ki az MIT is, ahol úgy látják, több pozitív hozadéka van a vizsgának, mint negatív. Ugyanis az hozzájárul a változatos évfolyamok összeállításához, miután azok nem a teljes felvételi pontszámot adják. Az MIT-n ugyanis figyelembe veszik a jelentkezők szociális helyzetét, valamint az egyéb, iskolán kívüli tevékenységeiket is, amiből adódik aztán a végső pontszám. 

Arról sem szabad megfelejtkezni, hogy egyre népszerűbb az egyetemi oktatás, a rengeteg jelentkező között pedig fel kell állítani valami alapján egy rangsort. Az intézményeknek, főként az elit iskoláknak ugyanis nem csak az a céljuk, hogy minél színesebb társaság jöjjön össze, hanem küldetésük a kiválóság is.