Komolytalan ponthatárok a létszámnövelésért

Kapun Kívül 2024.04.25. Rácz Gergely Barnabás

Miközben a Műegyetem és a Corvinus legnépszerűbb szakjain tovább emelkedtek a ponthatárok, addig némely egyetemre már kettes-hármas tanulmányi eredményekkel és érettségivel is be lehetett kerülni 2023-ban, és várhatóan ez idén sem lesz másként. Erre azért van szükség, hogy megállítsák a jelentkezők számának hanyatlását, valamint hosszú távon felzárkózzunk az EU-hoz a diplomások társadalmi arányát tekintve. A kérdés csak az, hogy a mennyiség milyen hatással lesz a minőségre.

A 280 pont a múlté

Egészen 2022-ig jogszabály írta elő, hogy 280 pont alatt senkit sem vehetnek fel felsőoktatási képzésre, ám ezt – együtt a kötelező emelt szintű érettségivel, amelyet csak néhány éve vezettek be – eltörölték.

A döntést az intézmények kezébe adták, amelyen a nagy presztízsű egyetemek nem igazán változtattak, de a kisebb, főként vidéki főiskolák finanszírozási okokból a minőség megőrzése helyett a magasabb hallgatói létszámot választották.

A Dunaújvárosi Egyetem gépészmérnöki képzésére például 164 (BME-n kétszer ennyi), a Gábor Dénes Főiskola gazdálkodási és menedzsment szakjára 162, míg a gazdaságinformatikusra már 152 ponttól felvették a jelentkezőket, miközben a Corvinuson e kettőhöz 450 pont is kevésnek bizonyult.

Az új rendszerről megoszlanak a vélemények

Hankó Balázs felsőoktatási államtitkár például felmagasztalta az új rendszert:

„A számok azt mutatják, jól működik a megújult felsőoktatás, ami a felvételiben nagyobb szabadságot és felelősséget adott a felsőoktatási intézményeknek.”

Polónyi István oktatáskutató ezzel szemben aggodalmát fejezte ki. Szerinte ez csak a küszöb leszállítása, nem pedig valódi reform. A következőképpen fogalmazott:

„Nevetségessé teszi, hogy ilyen pontokkal, közepesnél gyengébb középiskolai eredménnyel is be lehet jutni egy egyetemre.”

– Véleménye szerint tovább fog nőni az intézmények közti szakadék, hiszen már eddig is megesett, hogy egyes munkahelyek kikötötték, honnan nem várnak érdeklődőket.

Intézményenként dől el az államilag támogatott helyek száma

Míg korábban szakonként ugyanannyi hallgató oktatását finanszírozta az állam minden egyetemen, addig az új rendszerben ez a szám intézményenként eltér, amit a rektor alkuképessége, valamint az egyetem lobbiereje is nagyban meghatározhat. Polónyi István szerint ezzel a központi felvételi gyakorlatilag értelmetlenné vált. A minimumkorlát eltörlésével a kevésbé felkapott egyetemeknek sem kell már tartaniuk attól, hogy túl kevesen jelentkeznek hozzájuk.

Főleg vidéken ugrott meg a felvettek száma

Míg a fővárosi és némely nevesebb vidéki egyetemnek nincs szüksége arra, hogy csökkentse az elvárásokat, addig a kevésbé ismert, nagyrészt vidéki intézményeknek nagyon is jól jött a felsőoktatási törvény módosítása, hiszen náluk tavaly megsokszorozódott az új hallgatók száma. Számukra a minőség romlása az egyetlen út, hogy felvegyék a versenyt a rangosabb társaikkal.

A legnagyobb emelkedést a Dunaújvárosi Egyetemen mérték (130 százalékot), amelyet a Soproni Egyetem követ a maga 76 százalékával, majd a kecskeméti Neumann János Egyetem 71 százalékkal. Ezzel szemben a BME és az ELTE egyaránt 10 százalék alatt teljesítettek.

Polónyi István (a megannyi kritikája mellet) pozitívumként emelte ki, hogy a felsőoktatás ezentúl a kevésbé tehetős, nehezebb sorsú fiatalok számára is elérhetővé válik:

„Az elmúlt években a kormány úgy tett, mintha szembe menne a világfolyamatokkal. Miközben a felsőoktatás mindenhol tömegesedik, ők az elit képzést hangsúlyozták, noha akár egy Miskolci Egyetem esetében is teljesen abszurd a világelitről beszélni. Eközben a Kamarával összhangban azt hangoztatták, hogy a többség menjen inkább a szakképzés felé. Mostanra talán ez a nyomás csökkent, és a felsőoktatás-politika elindult azon az úton, hogy az elitszemléletet háttérbe szorítsa.”

A reformokat elsősorban az EU előírásai kényszerítették ki, amelynek célja, hogy 2030-ra minden tagállamban elérje a 45 százalékot a diplomások aránya. A kérdés, hogy ha több ember szerez papírt, az tényleg előreviszi-e a társadalmunkat. Remélhetőleg igen.