Transznisztria – konfliktus Moldova és Ukrajna közé ékelve

Február 29-én a transznisztriai Képviselők Kongresszusa megszavazta azt a határozatot, mely szerint a terület lakosságának védelmére a moldovai kormánnyal szemben Oroszország segítségét kérik. A két évvel ezelőtti kelet-ukrajnai népköztársaságok retorikájához igen hasonló dokumentumot Kisinyovban és Kijevben egyszerű propagandafogásnak, Moszkvában valós döntésnek értékelték, amire a külügyminisztérium reagált. A transznisztriai konfliktus végére pedig több mint 30 éve nem került pont.

Határozat Tiraszpolban

2024. február 29-én Transznisztria – vagy más néven a Dnyesztermenti köztársaság – fővárosában, Tiraszpolban határozatot fogadott el a Képviselők Kongresszusa, ami szerint Oroszország segítségét kérik a mintegy félmilliós, többségében oroszajkú lakosság védelmére Moldovával szemben. Az orosz külügyminisztérium gyorsan reagált a dokumentumra: „A transznisztriai lakosság, honfitársaink érdekeinek védelmezése egyik prioritásunk. Az illetékes orosz szervek mindig gondosan megvizsgálnak minden kérést.” – közli a TASS. Az új határozat közvetlen kiváltóokaként azt a kisinyovi döntést jelölték meg a szakadár moldovai terület vezetői, mely a folyó év elejétől megszüntette a régióval bonyolított importra és exportra vonatkozó vámkedvezményeket, jelentősen növelve a vállalkozások, cégek és gazdák kiadásait.

A Képviselők Kongresszusa egyébként ritkán ülésezik, a februári volt a 7. gyűlés. A legutóbbi, 2006-ban tartott tanácskozás eredménye annak kimondása lett, hogy Moldova helyett Oroszországhoz kívánnak csatlakozni. A 18 évvel ezelőtti határozatnak végül nem lett konkrét következménye.

Befagyott konfliktus

Ez az egyik oka annak, hogy Kijevben és Kisinyovban újabb propagandafogást látnak az idén februári nyilatkozatban. Pedig az Ukrajna és Moldova közé ékelt szakadár terület körüli konfliktus több mint három évtizedre nyúlik vissza. A Szovjetunió válságával és felbomlásával párhuzamosan alakult ki feszültség a régióban, mely kétéves nyílt fegyveres harcba torkollott 1990 és 1992 között. Oroszország segítségével Transznisztria de facto elszakadt Moldovától, azonban azóta sem ismerte el egyetlen ország sem függetlenként. Köztük az a Moszkva sem, akitől idén februárban segítséget kértek. Ennek ellenére a fegyverszünet értelmében mintegy 1500 fős orosz békefenntartó erő állomásozik a területen. Ez a tény a 2022 februárjában kitört orosz-ukrán háború árnyékában más megvilágításba helyezi a konfliktust.

A dél ukrajnai fronton sikeres volt az ellentámadás és az orosz erőket a Dnyeper keleti partjára szorították vissza, de az Odessza elleni offenzíva veszélye nem múlt el. A tiraszpoli vélemény nagyban hasonlít a donyecki és luhanszki népköztársaságok retorikájára, melyek szintén oltalomért fordultak Oroszországhoz. De 2022-ben Transznisztria semlegesnek deklarálta magát az orosz-ukrán háborúban, ráadásul a lakosság nagy része félelemmel tekintett a közelben folyó harcra, melyet a terület gazdasága is megsínylett.

Nem az egyetlen vitatott terület

Eközben Moldova egyre erősebben közeledik az Európai Unió felé. E folyamat része, hogy a mindenkori kisinyovi vezetés erőfeszítéseket tett és tesz az ország keleti területének reintegrációjára. Eme orientációnak a 2020-ban hatalomra került Maia Sandu kormánya újabb löketet adott és részben a kelet-ukrajnai háborúra válaszul a párbeszéd jelentősen felgyorsult Brüsszel és Kisinyov között. Az ország nyugatorientáltsága a Kreml szempontjából ugyanannyira elfogadhatatlan, mint Ukrajna esetleges felvétele az EU-ba vagy a NATO-ba. A kisinyovi politika befolyásolása és az ország keleti részén állomásozó orosz csapatok jelenléte folyamatos nyomás alá helyezi a kelet-európai államot és bár Moldova jelentős eredményeket tud felmutatni például az orosz gázfüggőség visszaszorításában, az ország könnyű célpontot jelent a közvetett és közvetlen akciókra. Továbbá nem Transznisztria az egyetlen vitatott moldovai régió. Az ország déli részén a török nyelvű, többségében ortodox keresztény gagauzok rövid szecesszió után 1995-ben autonómiajogot vívtak ki területük számára. Gagauzia oroszorientáltsága azonban érezhető a politikai életben és erősek a Moszkva felé húzó hangok. A régió stabilabb Transznisztriánál, de helyzete újabb lehetőség a moldovai vezetés befolyásolására.

Az elsősorban etnikai-nyelvi törések mentén kialakult dnyesztermelléki eszkalációt bár sikerült megállítani 1992-ben, a konfliktus végére máig nem került pont. Az idén februári határozatra válaszul európai és amerikai tisztviselők is azt nyilatkozták, hogy fokozott figyelemmel kísérik a régióban kibontakozó folyamatokat. Az újabb történések pedig nem választhatók el a Nyugat és Oroszország között kialakult elhidegüléstől, valamint a folytatódó ukrajnai háborútól.