Számít, hogy milyen érzésekkel ülsz be egy órára

BME körkép 2024.04.29. Szabó Rita

Aki valaha megfordult Svantnerné Dr. Sebestyén Gabriella óráján az tudja, hogy egy ’sztár oktatóról’ van szó. Rendkívül okos, ugyanakkor szerény és segítőkész szakember, akinek mindig a diák az első. Így nem véletlen, hogy ő lett az 1. a BME OHV listáján. Kíváncsi voltam, hogy mi a titka annak, hogy a legbonyolultabb összefügéseket is közérthetővé formálja az óráin.

 

Mit érzett, amikor megtudta, hogy első lett?

Én a kollégáktól tudtam meg egy tanszéki értekezleten. Nagyon meglepődtem, és borzasztóan örültem neki! Azért nem számítottam rá, mert az előző félévben 4 féle gyakorlatot tartottam, és azt éreztem, hogy sehol nem tudtam helytállni. Nem gondoltam azt, hogy a hallgatók elégedettek lettek volna velem. Tényleg nagyon szépen köszönöm minden hallgatónak ezt a szép eredményt!

 

Mit gondol, hogy ez minek köszönhető?

Megmondom őszintén, fogalmam sincs. Voltak már jó eredményeim ezen a listán, például előző félévben második lettem, de a mostani volt eddig a legszebb. Kicsit talán a személyiségem is hozzájárult ehhez. Nem tudom, hogy a tanórákon mennyire jön át az, hogy én milyen ember vagyok. Bízom benne, hogy tudok segíteni, és hogy jól érzik magukat az órákon a tanulók.

 

Ki inspirálta arra, hogy matematika szakra menjen?

Én mindig nagyon szorgalmas voltam, kiskoromtól kezdve imádtam számolni, és szerencsére nekem mindig nagyon jó matek tanáraim voltak, akiket nagyon szerettem! Bár más tantárgyakban is jó eredményeket értem el, a matematika mindig különleges helyet foglalt el a szívemben.

 

Milyen volt gólyaként az egyetemen?

Nagyon nehéz volt a kezdet. Nem voltak ismerőseim, barátaim. Nem tudtam milyen tárgyakat kell felvennem, mi hogyan működik, és a színvonal is más volt, mint amihez a középiskolában hozzászoktam, nehéz volt felvenni a ritmust. De aztán lassan megismerkedtem az évfolyamtársaimmal. Több, volt csoporttársammal a mai napig tartom a kapcsolatot, vannak, akik hozzám hasonlóan akadémiai körökben mozognak, például Dr. Takács Balázs, aki szintén ezen a tanszéken oktat. Vele egyszerre csináltuk a doktorinkat.

 

Van más tanár a családjában?

Nincsen.

 

Akkor Ön az első?

Így van. És doktori címmel is csak én rendelkezem.

 

Nagyon kíváncsi lennék az első tanítási tapasztalataira!

Az első órámat még Msc-s hallgatóként adtam biológia szakos hallgatók számára. Borzasztóan izgultam! Mindenekelőtt az időbeosztással voltak problémáim, mert vagy nagyon rövidre sikeredett az óra, vagy nagyon hosszúra. Sőt még azt is meg kellett tanulnom hogyan tudok krétával írni a táblára, hogyan tudom a táblát beosztani, hogyan fog jól kinézni a hallgatók számára. Féltem, hogy elfelejtem, hogy mit kell mondanom, vagy elrontom a számolásokat, estleg nem fogják érteni a diákok, hogy miről beszélek. Továbbá, hogy nem fognak elfogadni, mert akkor még nagyon fiatal voltam. 

 

És milyen visszajelzéseket kapott a diákok részéről?

Szerencsére nagyon pozitív visszacsatolásokat kaptam. Nyilván akkor bele kellett tanulnom, hogy tudom jól megtartani az órákat. Azonban a visszajelzések alapján szerették a hallgatók a gyakorlatokat, azt mondták, hogy érthető volt. Egyébként a mai napig nagyon sok volt hallgatómmal tartom a kapcsolatot, és amikor összefutunk, érdeklődnek felőlem. El szokták mondani, hogy mindig szeretettel emlékeznek vissza az órákra. 

 

Hogyan tanult meg tanítani? 

Nekem nincsen tanári végzettségem hivatalosan, nem tanultam semmilyen módszertant, de mindig úgy tartom meg az óráimat, hogy beleképzelem magamat a hallgatók helyébe, arra gondolok, hogy én anno mit nem értettem, nekem mik voltak a problémáim. Nem mertem sosem kérdezni az egyetemi tanároktól, sok mindent nem értettem meg, gyorsan kellett írni és nagyon elveszett voltam. Emiatt is próbálok mindig úgy állni a diákokhoz, hogy egyszer én is voltam hallgató, és azt soha nem felejtem el. Igyekszem a tanulókat bevonni a gyakorlatba, biztatom őket, hogy merjenek kérdezni. Egyébként ez a legnagyobb kihívás, hogy a diákjaimnál megtörjem a csendet, és nyugodtan vállalják fel, ha valamit nem értenek. Szívesen elmagyarázom.

 

Mik azok a személyes értékek, filozófiák, amik vezérlik az oktatásban és a tanulóból úgymond ’kiírtják’ a félelmet?

A szüleim mindig a szépre és a jóra tanítottak és úgy neveltek, hogy ne bántsak meg senkit, és én ezt akarom a hallgatóknak is átadni. Amikor bejövök tanítani, én mindig nagyon jól érzem magamat az óráimon. Kicsit olyan érzés, mintha a második családom lenne az az adott csoport. Az a legfontosabb, hogy a diákok próbáljanak meg minél többmindent megérteni és ne úgy üljenek bent egész félévben, hogy rosszul, kellemetlenül érzik magukat a gyakorlaton, hanem legyen jó légkör. Ha valaki nem utálattal jön be az órára, akkor jobban fog teljesíteni. Annak mindig nagyon örülök, hogy rengeteg pozitív visszajelzést kaptam/kapok a tanulóktól, hogy bár soha nem szerette a matematikát, félt tőle, a végén megszerette.

 

Svantnerné Dr. Sebestyén Gabriella
1989.03.18-án született Nyíregyházán. Budapesten végezte az általános- és középiskolai tanulmányait. 2008-ban érettségizett a Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskolában. Először közgazdásznak készült, azonban a matematika közelebb állt hozzá. Több versenyen is részt vett, melyeken kiváló eredményt ért el. Ekkor realizálódott benne, hogy szeretne mélyrehatóbban foglalkozni ezzel a tudománnyal. Az ELTE Matematika szakán végezte az alapképzését, a mesterképzést és végül a doktorit.